4.rész
Hyun-Ah mióta apja elutazott egyre magányosabbnak érezte magát a hatalmas házban.Hetek teltek el és Dea-Hyun vigyázott rá hogy minél kevesebbet találkozzanak.Korán bement dolgozni és késő éjjel ment haza.Vagy az edzőteremben töltötte az időt, vagy barátjával Bon-Hwával,mert Hee-Young elvolt foglalva a munkájával.Ha az edzések korábban véget értek a férfi még órákig a terem lépcsőjén üldögélt,és erre edzőtársai is felfigyeltek.Nem értették mi történhetett vele hiszen tudták nemrég nősült meg.Valójában akkor miért nem siet haza a feleségéhez?Eközben Hyun-Ah gondolatait próbálta összegezni és próbált valamit csinálni,mert szürke magánya lassan rátelepült a hangulatára is.
-Elmegyek kocogni-mondta derült mosollyal.-Mióta itt vagyok nem is futottam!.....Igen ez jó ötlet!-Azzal felment a szobájába átöltözni.Kapucnis pulóvert választott ami nagyon jól takarta az arcát és kényelmes tréning nadrágra váltotta tűz piros farmerét.
A környéken kocogott és közben gyönyörködött egy-egy szebb ház kertjében.Amikor hazaért egyből zuhanyozni ment.Hosszú barna haja rakoncátlan fürtjei mindig dühbe hozták.
-Ejnye de makacsok vagytok!-De nem kell sietnem mivel Dea-Hyun úgy is este jön haza.
Ekkor hirtelen megszólalt a kapucsengő.A lány megkérdezte ki az.Egy ideges,fiatal fiú nyomkodta a videó csengőt.
-Csomagot hoztam Lee Dae-Hyun úrnak.Átvenné?
-Máris.-Jött a válasz.Hyun-Ah gyorsan felöltözött.Nem törődve álcájával kisietett a futárhoz.Kinyitotta az ajtót.A fiú csodálkozó arckifejezéssel állt előtte.
Dadogó hangon nyögdécsel:
-Ne haragudj!Kicsit késésben vagyok.-nyelt egy nagyot majd folytatta.-Itt kérem aláírni.-A lány átvette a csomagot és hálásan megköszönte.A fiú zavartan sietve távozott.A lány szépsége teljesen lenyűgözte.
Hyun-Ah letette a nappaliba asztalra a csomagot és sietett kimaszkírozni magát,amit jól is tett mert egy óra sem telt bele újra csöngettek.Most Bon-Hwa érekezett ugyanis a csomagot az irodába kellett volna kiszállítani és ezért Dea-Hyun elküldte érte barátját miután megtudták hova kézbesítették.Hyun-Ah kedvesen behívta.
-Bocs hogy zavarok-mondta a fiú miután belépett a házba.-A csomagért jöttem.
-Ah!Alig egy órája hozták,itt van a nappaliban.-sietett előre.
-Szép ez a lakás!-ácsingózott a fiú.
-Köszönöm!Itt van amiért jöttél.-nyújtotta felé a lány.
-Köszönöm.-hajolt meg Bon-Hwa mert igazán feszéjezve érezte magát a lány társaságban amiatt amit az esküvőn mondott.De mielőtt elindult volna Hyun-Ah kérdően fordult hozzá:
-Ebédeltél már?Nincs kedved velem ebédelni?Készítek valami finomat.
-Hát..-jött zavartan a válasz.-sietnem kellene de éhes is vagyok.Akkor maradok!-és visszafordult az ajtóból.A háziasszony neki fogott az ételkészítésnek,miközben a fiú jobban szemügyre vette.Bon-Hwa arcára mosolyt csalt vendéglátója külseje.Vörös hajában óriási pöttyös masni,hatalmas fekete szemüveg keret erősen kipingált arcán,virágos póló és rózsaszín nadrág volt rajta.
Igazán vicces volt az összhatás.Evés közben észre sem vették, de kezdődött feloszlani köztük a feszültség és beszélgetni kezdtek.Minden témában megtalálták a közös hangot és egy idő után már úgy viselkedtek mint akik régóta ismerték egymást.
-Biztosan hiányzik az apád.Most hogy elment ki viszi a cég ügyeit?-érdeklődött Bon-Hwa.
-Apa titkára Seo Kang-Dee.-sóhajtott a lány.-Régóta a cégnél dolgozik s már olyan mintha egy családtag lenne.Ezért teljesen megbízunk benne.Csak néha kér meg ha nem biztos a dolgában hogy segítsek neki.-gyúrt be egy adag rizst Hyun-Ah a szájába.
-Akkor unalmasan telnek a hétköznapjait.
-Igen.De mit szólnál ha ezentúl minden délben velem ebédelnél?-nézett kérően a lány.
-Megegyeztünk.De most mennem kell.Nagyon finom volt az ebéd.-fejezte be az evést a fiú majd felállt az asztaltól és meghajolt.Megköszönte a vendéglátást és távozni készült.A lány kikísérte az ajtóig és pajkosan rákacsintott.
-Akkor majd holnap.
-Rendben.Viszlát!-olyan aranyos!Nem lehet neki nemet mondani.(gondolta magában a fiú miközben az autójához igyekezett.)Hyun-Ah boldog volt mert úgy érezte szerzett egy új barátot és mától kezdve nem lesz magányos.Innetől kezdve a fiú minden nap eljött és titokban barátságot kötöttek.
Dea-Hyun nem vett az egészről tudomást még közömbösen viselkedett,a vacsorát mindig érintetlenül hagyta az asztalon,hogy ezzel is megbánthassa a lányt.Modortalan és rideg volt.
Egyik nap aztán sikerült a lánynak teljesen kihozni a sodrából ugyanis vásárolt egy beszélő papagájt.Az eladó örült hogy megszabadult a madártól ugyanis általában csak a sértéseket jegyezte meg ezzel elüldözte vásárlóit az üzletből.
-Gratulálok!-förmedt rá a lányra.-Sikerült olyan állatra szert tenned ami illik hozzád.
-Na és?Mi közöd van hozzá?Az enyém majd én törődök vele!
-Megőrülök!Legközelebb mit hozol ide hogy feldühíts?Szerintem direkt csinálod hogy az agyamra menjél!
-Egyedül vagyok egész nap!Legalább ő itt lesz nekem.-fejezte be a vitát Hyun-Ah.
A madár az első napokban meg sem szólalt,gubbasztott a kalitkájában,ám amikor egyik nap Hyun-Ah lejött a szobájából hangosan rikácsolásba kezdett:
-Helló szépségem!
-Szia Arthur!Hát végre megszólaltál?-örvendezett a lány de később nem sok öröme telt benne.Ugyanis a madár miután Dea-Hyun hazaért elkezdte mondani amit a lánytól hallott.
Idióta tökfej,önző szemétláda,egoista disznó stb.Ezért a férfi egyre jobban gyűlölte a tollast és legszívesebben megszabadult volna tőle.A feszültséget azonban csillapította az hogy a cégnél egyre jobban mentek a dolgok.Egyre több befektető érdeklődött irántuk és a megrendelések száma is növekedett.A társulásnak hamar híre ment ezért bizalmat kaptak a piacon,ahol nagy volt a konkurencia hiszen nagyon sok vállalat volt már érdekelt az építő iparban.Ráadásul apjával is jól alakult a viszonya,minden nap megbeszélték együtt a vállalat ügyeit és társként kezelte a fiát nem úgy mint eddig.
Ám Dea-Hyun a munka miatt fáradt és kimerült volt amit Hyun-Ah is észrevett.Bár tudta hogy férje gyakran találkozik a fotósnővel mégsem gondolta volna azt hogy a nő nem foglalkozik Dea-Hyunnal.Ha együtt voltak mindig csak azt csinálták amit Hee-Young akart,nem törődve a másikkal.Ezért Hyun-Ah egy tervet ötlött ki.Megígértette a férfival hogy szerda este korán jön haza.
Amikor a férfi hazaért meglepetés várta.A lány láthatóan izgatott volt,igazán nem gondolta hogy beváltja ígéretét a férfi.
-Nagyszerű!-sikított fel a lány.-Hazajöttél?Akkor gyorsan menj fel a szobádba és vedd fel amit odakészítettem és aztán siess le.
Dea-Hyun nem értette mi történik de nem törődött vele jól esett neki a lány figyelme.A nappaliban a tévé előtti kis asztalkára üdítő,sör,hot-dog és pattogatott kukorica volt kikészítve amit nem lehetett nemészre venni.A férfi elgondolkodva felment a szobájába és felvette az ágyra odakészített mezt és vigyorogva visszament a lányhoz.Még nagyobb mosolyt csalt az arcára mikor meglátta Hyun-Aht egy másik csapat mezében.Hosszú lábát eltakarta a rövid nadrág alá húzott fehér tapadó, de el kellett ismernie jól állt neki az öltözék.Tökéltesen kiemelte női vonalait.
-Klassz az összkép!-bókolt a fiú nevetve.
-Mivel nem vagy hajlandó velem együtt mutatkozni ezért itthon kell kikapcsolódnunk.Válaszd ki melyik csapatnak drukkolsz!Akinek a csapata nyer az kérhet a másiktól bármit amit teljesítenie kell minden áron!Ha nem akkor halott!-kacagott Hyun-Ah
Dea-Hyun belement a játékba kiválasztatta a csapatot a nyakába kapott egy sálat Hyun-Ahtól a csapat címerével és leültek a tv elé.A meccs alatt hot-dogot ettek,sört ittak és nagyon jól érezték magukat most először.Az egész olyan viccesnek tűnt,ha a lány csapata lőtt gólt Hyun-Ah felugrott,örömtáncot lejtett,majd körbe szaladta a kanapét és megráncigálta a férfi sálját.
Mi vagyunk a jobbak!(felkiáltással.)Ha Dea-Hyun csapata állt nyerésre akkor viszont egy hatalmas barackot nyomott a lány fejebúbjára és gúnyos vigyorral megjegyezte hogy ők a jobbak.Az idő repült és a meccs végén Hyun-Ah nagyon boldog volt hiszen az ő csapata nyert.
-Akkor jövő szombaton elviszel az állatkertbe mert...Nyertem!Nyertem!-ugrándozott és belemarkolt a pattogatott kukoricába és kukorica esőt varázsolt.
-Nyugodj már le!Nem nagy dolog!-jött a válasz dünnyögve.Ez volt az első alkalom amikor egy csöppet sem dühítette fel a lány hanem ellenkezőleg.Jól érezte magát a társaságában és tudta hogy az egyhangú minden napoknak ezzel vége.
Érezte valami furcsa történik kettőjük között bár nem volt tisztába vele mi is az.A következő napokban egyre több időt töltöttek egymással,Dea-hyun sietett haza hogy együtt tudjanak vacsorázni holott előtte mindig érintetlenül hagyta az ételt amit Hyun-Ah készített neki.A változást azzal magyarázta saját magának hogy a lány jó szakács és szereti az ételt amit készít.Közben rájött a férfi hogy Bon-Hwa és Hyun-Ah gyakran járnak el együtt hiszen a lány fejébe vette hogy megváltoztatja a fiú külsejét.Jó is volt ez így hiszen így ő lelkiismeret furdalás nélkül töltheti az időt Dea-Hyun Park Hee-Younggal.
De a szombati randi az állatkertben egyre jobban közeledett és a férfinak meg sem fordult a fejébe Hyun-Ah mennyire várja.Napok óta már csak forgolódott,aludni sem igazán bírt ezért a saját megnyugtatásáért összegezte a gondolatait.
-Rég nem voltam már kirándulni sehol.Biztos ezért vagyok zaklatott.Végre kimozdulhatok.Úgy is annyira szeretem az állatokat és..és.- nem tudott több érvet felsorakoztatni hiszen a valódi ok már rég nem ez volt.
Másnap reggel miután Dea-Hyun elment otthonról, megérkezett Bon-Hwa és a nappaliban várakozott barátnőjére,aki kis vágtatva meg is érkezett a szobájából és külsejével ismét mosolyt varázsolt a fiú arcára.A lány a fiú külsejét bámulta és nagyot sóhajtott.
-Áh!Ez nem semmi!-mondta a fiú nevetve.
Valóban nem volt az.A lányon egy babarózsaszín felső és egy ugyanolyan színű farmernadrágba és egy vörös edzőcipőben ácsingózott.A tetejébe pedig a vörös haját egy bézból sapka díszítette.De ami a fiút igazán megérintette az fekete szemüveg alatt lévő csillogó,őszinte fekete szeme.
-Olyan vagy mint egy óriási rágógumi!-nevetve folytatta Bon-Hwa.
-Nyúlós és ragadós.-nézett rá a lány.
-Nem!Eredeti csomagolásban!-mosolygott rá vissza a fiú.Azzal elindultak vásárolni ugyanis a lány:megváltoztatjuk Bon-Hwát projectje megválósításra került.
Dea-Hyun kora dálután ért haza.Fáradt volt és mivel tudta hogy senki nem lesz otthon aki kihozza a sodrából úgy döntött otthon folytatja a számítógépén a munkát.De nagyot tévedett mert alighogy belépet Arthur már rá is zendített:
-Helló Idióta!Megjöttél te tökfej?
-Ostoba madár!Olyan vagy mint a gazdád!-vágta hozzá a papucsot a férfi.-Ebben a házban egy perc nyugtom sem lehet.
Csöngettek.A férfi dühösen ajtót nyitott ahol ugyan az a futárfiú állt aki múltkor is ott járt.A fiú fürkésző tekintettel nézett a férfi háta mögé.
-Keres valakit?-kérdezi tőle Dea-Hyun.
-Áh!Izé..Csomagot hoztam Kim Hyun-Ah kisasszonynak.-válaszolta zavartan.A férfi átvette a csomagot de a futár nem mozdult még mindig csak bámult és a szemével keresgélt.
-Mi az?Keresel valakit?
-Aha!Azt a múltkori lányt aki ebben a házban láttam!
-Miért?Mi van vele?
-Hát..-kaparta meg zavartan a fejét a fiú.-Én még ilyen gyönyörűt egész életemben nem láttam.Szerettem volna újra látni.-sütötte le a szemét a cipőjét bámulva.
-Neked aztán van egy ízlésed mondhatom!De az a lány nincs itthon majd legközelebb!-gúnyolódott Dea-Hyun a fiú arcát látva.A férfi a bejárati ajtót becsukva megrázta a fejét.-Ennek is olyan ízlése van mint a papagájnak.Bár lehet hogy ez utóbbi a külső hasonlóságot látja benne.Még hogy gyönyörű...Inkább egy hatalmas bohóc.- és nem tudni miért ahol a lányra gondolt ismét széles mosoly derült fel az arcán.Miután végre egyedül maradt a lakásban végig dőlt a kanapén,a homlokára tette a kezét és az utóbbi napok jártak a férfi gondolataiban.
-Valami van ebben a lányba.Mi az ördög folyik itt?Mindenkit levesz a lábáról.Nem is értem miért egyre többet gondolok rá.-Szívét melegség öntötte el és igazi érzelmeit ügyetlenül akarta elrejteni saját maga elől.-Példának okáért itt van Bon-Hwa aki azt mondta olyan mint egy teli tál hányás most meg sülve-főve együtt vannak.Az irodában is csak róla beszél és megakar győzni arról hogy mázlista vagyok.Valószínű azért lehet hogy segített neki Casanovává válnia.Így a lányok is szívesen találkozgatnak vele.Áh biztos ez az oka!-Pedig csak saját magával nem volt tisztába, miért érezte magát jól a lánnyal,aki mindennap kitalált neki valamit és elfelejtette vele az az napi gondjait.-Áh!Teljesen megőrültem!-kergette el magáról a gondolatait mert túl zavarosnak tűntek e percben neki.
Legjobbkor csörrent meg neki a telefonja gyorsan felvette mert Park Hee-Young kereste.
-Heló!-szólt bele már tiszta fejjel.
-Szia Dea-Hyun!Az irodában azt mondták az irodában hogy már elmentél.Hazaértél már?-érdeklődött a fotósnő.
-Már rég.
-Mit csinálsz?Öleb lettél aki szalad haza a gazdájához?-gúnyolódott.
-Mi a fenét beszélsz?
-Furcsán viselkedsz mostanában!Mi a fene ütött beléd?Alig találkozunk!Tudom hogy vigyáznunk kell de ez már túlzás!De gondolom szívja a véredet az a dög.
-Áh!-legyintett a kezével Dea-Hyun.-Hyun-Ah nem vérszívó dög.Annyi az egész hogy el kell viseljem és mivel együtt élünk egy kicsit alkalmazkodni is hozzá.
-Hát rendben!De akkor hozzám is alkalmazkodjál!Ezért a szombatot együtt töltjük.Eldöntöttem!Nincs kifogás!-nyomta ki végül a lány a telefonját hiszen tudta a férfi nem fog vele vitatkozni és ígéretéhez híven mindig ő marad az első.
Dea-Hyun letette a nappali asztalára a telefonját és megindult a konyhába inni egy pohár vizet.Amikor a háta mögött Arthur hangosan rikácsolni kezdett:
-Hyun-Ah vérszívó dög.Hyun-Ah vérszívó dög.-ismételgette.
-Ostoba madár!Azonnal fejezd be!-de a madár nem hagyta abba.-Most mi a fenét csináljak?-rémült meg Dea-Hyun.Most először attól félt megbánthatja akaratlanul a lányt, ha meghallja Arthur mondatát.
Végső elkeseredésében rossz döntést hozott,kivitte a kalitkát és a madarat szabadon engedte.Azután leült a laptopjához hogy folytassa munkáját,ám figyelni mégsem bírt mert furcsa félelem volt benne.Tudta a lány nemsokára hazajön.
Este volt mire Hyun-Ah megjött.Boldognak tűnt és egyből fecsegni kezdett hogy merre jártak Bon-Hwával és milyen arcokat vágtak azok a lányok akik meglátták új külsejét.Szőke haját levágatták és barnára festették,szemüvegét kontaktlencsére cserélték és a ruhatárát is majdnem teljesen felújították.
Ám ahogy csacsogott a lány hirtelen elhalhatott és szétnézett a nappaliban.Döbbent arccal kérdően fordult Dea-Hyun-hoz:
-Arthur?
-Mi van vele?Nekem nem hiányzik!Fecsegsz te így is eleget!
-Hol van?-ordított a lány.
-Hol lenne?Elengedtem.Nem bírtam tovább elviselni ahogy a kalitkájában gubbasztott.Hidd el nem ellenkezett!-vigyorgott erőltetett mosollyal az arcán.
-Hm.-csuklott el a lány hangja.-meg kell szabadulni attól amit kicsit is szeretek.Nem tudsz elviselni, sem azt ami engem boldoggá tesz.Miért gyűlölsz ennyire?Én mindent megtettem hogy eltudjuk viselni de te mindent tönkre teszel.Amit én hosszú munkával felépítek,te egy pár perc alatt úgy rombolod le mint egy buldózer.Tedd csak ha boldoggá tesz!Taposs rajtam keresztül.Én már belefáradtam.De kifogom bírni az apámért és a te apádért.Nem számít hogy mit érzünk egymás iránt a lényeg az hogy apa betudja tartani az ígéretét.
Dea-Hyun nézte a lány dühös fekete szemeit és úgy érezte kicsúszik a lába alól a talaj.Gyomrát mintha ezer marok szorítaná és a szíve is hevesebben vert.Nézte ahogy a lány eltűnik a szobája ajtaja mögött.Dea-Hyun felment,megállt,a fejét neki támasztotta a lány szobája ajtajának és halkan suttogta:
-Nem így akartam.-megfordult,a kezét ökölbe szorította és furcsa érzés vette hatalmába.Fájt amiért ennyire megbántotta és idáig gyűlölettel bánt Hyun-Ahval.Szíve megremegett amikor meghallotta hogy a lány odabent keservesen zokog és percekig csak csendben ott állt.
Csendben mint egy tolvaj aki arra vár, hogy áldozata elmenjen otthonról, várta hogy a lány megnyugodjon majd bement a saját szobájába és érezte nem közömbös iránta.