9.rész.

 Dae-Hyun Hyun-Ahhoz sietett,megragadta a kezét és kivonszolta magával,remegve dühétől megragadta a lány vállát és kérdőre vonta:
-Mégis mit képzeltél magadról? Mi volt az ez az egész,mit akartál bizonyítani? Azt akartad, hogy a holnapi újságok tele legyenek a képeinkkel? A vendégek majdnem fele újságíró. Ekkora hibát nem követhettél el?
-Miket mondasz? Hallod egyáltalán magad? Semmi rosszat nem csináltam,Ayaka találta ki,hogy ezzel lepjük meg a bátyát és a vendégeket. Én csak a kedvébe akartam járni.-válaszolta a lány,nem kis csalódottsággal a hangjában.
-Egész nap,vele lógsz,pedig nem is ismered,milyen igazából az a lány. Úgy viselkedsz vele mintha ezer éve barátok lennétek és azt csinálod amit ő mond. Mi történt veled te nem ez Hyun-Ah vagy aki voltál. Hol az a lány aki megbújik a világ elől és azt szereti ha nem figyelik minden mozdulatát?-dühöngött tovább a férfi.
-Látom elfejtetted miért vagyunk valójában itt. Te és az apádnak fontos ez az egész nekem közöm nincs hozzá. Teszem amit elvártatok tőlem,játszom a záró felvonást.-kiszakítva a férfi kezeiből magát a lány vissza indult a házhoz. Dae-Hyun viszont elállta az útját.
-Azt hittem megérteted amit a dadus mondott és nem fogjuk folytatni a marakodást?
-Áh,szóval megint én lettem a hibás? Közben meg te viselkedsz úgy mintha érdekelné törődik-e velem valaki más. Rendben ha hibának számít,hogy a házigazdának imponálni akartam,hát akkor hibáztam. De azzal,hogy ma este egy kicsit megfeledkeztem a gondjaimról,és mások is figyeltek rám. Na és ha ott leszünk a reggeli hírlapok elején,akkor mi van?  Mi a baj.miért viselkedsz így velem?
-Nem érted igaz? Neked meg sem fordult a fejedben ha holnap aláírjuk a szerződést és hazautazunk befogjuk adni a válási papírokat senki nem fog majd gyanút?.
-Miért?-kérdezte még mindig értetlenkedve Hyun-Ah.
-Miután holnap aláírjuk a szerződést és otthon aláírjuk a válásipapírokat ki fogja megmagyarázni miért is döntöttünk a válás mellett,mikor itt még ideálisnak tűnt a kapcsolatunk. Mindenki azt fogja rólam gondolni,mekkora egy idióta vagyok amiért elengedlek magam mellől és hagyom,hogy kisétálj az életemből.-válaszolta őszintén Dae Hyun és megölelte a lányt.
Ez az ölelés többet mondott minden szónál. Az elmúlt hónapokban kimondott bántó megjegyzések,a közöny,a magány és az elkeseredettség ami kőfalként tornyosul közéjük,több ezer apró kavicsokká zúzódtak és hevertek mindenfelé. Titkos kimondatlan érzelmeik egymás iránt, ebben a pillanatban mindkettejük számára nyilvánvalóvá vált. Percekig álltak így némán szótlanul és cinkosukká szegődött a hold,aki, hogy naptól lopott halvány fényét elrejtve egy felhő mögé bújt,sötétségbe vonva a két fiatal titkát,és azután újra felbukkant,hogy leleplezze mi is a kegyetlen valóság. Hyun-Ah óvatosan eltolta magától Dae-Hyunt és szemében csillogó könny cseppjeit letörölve mondta.
-Ne haragudj,tényleg hibát követtem el ma.-és közben az előbbi ölelésre gondolt,-Nekem ehhez nincs jogom. Tudom,és nem felejtkezhetem meg róla,hogy ígéretet tettünk és rád Seoulban mindenkinél jobban szeretve,kitartóan egy másik nő vár.
-Ne rohanj el tőlem megint,-kérlelte kétségbe eseten a férfi Hyu-Aht.-Beszéljük meg hogyan legyen tovább. Állandóan csak menekülsz,sosem mondod el mi bánt.
-Te tudod a legjobban,hogy amit most érzünk egymás iránt csak egyszerű fellobbanás.-hazudta magának is a lány.-Az együtt töltött idő összezavart minket és ami az imént történt az csak egy múló érzelmi csalódás. Természetes,hogy ennyi idő után megkedveltük egymást,de nem szabad megtévednünk. Ez nem szerelem hanem ragaszkodás.
-Valóban ezt gondolod?
-Igen.-hazudott tovább a lány.-úgyhogy gyerünk,mert vár ránk még a végső felvonás.
Hyun-Aht  csalódott szívvel  kísérte vissza a bálteremben,ahol Masamune úr már izgatottan várt rájuk. Kedvesen fordult a lányhoz kérve kövesse őt,hogy bemutathassa a legnagyobb fiát,aki nem rejtve vonzalmát azonnal bókokkal halmozta el Hyun-Aht. Dae-Hyun nem tehetett mást mint végig nézte ahogy az a másik férfi megpróbálja elnyerni felesége vonzalmát. Bár kívülről megjátszott nyugalommal viselte a bizarr helyzetet,belülről még ott csengtek a lány szavai, ami kimondhatatlan fájdalommal töltötte meg. Ami a legjobban zavarta egy szűnni nem akaró kétely amely lassan behálózta a gondolatát,mégpedig az,hogy vendéglátói többet tudnak róluk mint ahogy mutatják..
-Vajon miről lehet szó?-töprengett magában miközben Masamune úr igyekezett minden egyes üzlettársának bemutatni egyenként, mintha szándékosan távol akarta volna tartani Hyun-Ahtól, Dae.Hyunt, szeme sarkából figyelhette ahogy Atsuya figyelemmel és szeretettel vette körbe Hyun-Aht,aki szinte ragyogott a férfi mellett és boldogan mosolygott.



Hyun-Ah már jóval hamarabb elbúcsúzott a vendégektől és a szobájukban várta Dae-Hyunt. A férfi belépett az ajtón idegesen megborzolta a haját.
-Történt valami?-kérdezte a lány .
-Nem semmi. Miért?
-Dühösnek látszol.
-Nem hagy nyugodni egy érzés,ami órák óta nyomaszt.-mondta Dae-Hyun elgondolkodva,majd folytatta.-Az az érzésem mintha csapdába sétáltam volna. Lehetséges,hogy tudomást szereztek róla,hogy apa cége a csőd szélén állt és az egyetlen megoldást kihasználva házasodtunk össze,hogy megnyerjük a befektetők bizalmát?
-Szerintem rémeket látsz.-állt fel Hyun-Ah a tükör elől.-Semmilyen kapcsolatról nem tudunk ami Masamune urat,apához vagy a te családodhoz kötné. Sőt még egyetlen egy koreai céghez sem főződik a nevük.
-Hát éppen ezért furcsa. A semmiből bukkant fel és kereste meg apát a társulással kapcsolatban. Ráadásul úgy tűnik,hogy azt is tudják,hogy a mi házasságunk is a terv része ként jött létre.
-Nem hinném.-vonta meg a lány a vállát.-De ha kételyek gyötörnek miért nem kérdezel rá?
-Rendben rákérdezek.-egyezett bele a férfi.-Holnap még úgyis kimegyünk az öregúrral horgászni,mivel csak délután írjuk alá a papírokat.
-Akkor jó.-derült fel Hyun-Ah arca.-így nem lehet ellene kifogásod ha reggel kimegyünk lovagolni és megmutatják nekem a környéket a házigazdák.
-Mégis kikre gondolsz?-mordult fel a férfi.
-Ayaka és Atsuya kért meg,hogy tartsak velük.
-Szinte gondoltam,hogy köze van annak a beképzelt alaknak hozzá! De persze menj csak nyugodtan,nincs semmi közöm hozzá!-tajtékozott mérgében Dae-Hyun, és a fürdőbe ment és  bevágta maga mögött az ajtót. Egyre nehezebben tudta féltékenységét leplezni és egyre jobban szerette volna magához kötni a lányt. A zuhany alá állt és percekig meg sem mozdult,folyton a kertben történtek jártak a fejébe,és a holnap. A tudat,hogy a szerződést ha alá írják elfogja veszíteni Hyun-Aht befészkelte magát az agya rejtett zugaiba, és rettenetes félelemmel párosult. Nem akarta elveszteni a lányt,de a reménye,hogy valamiféle képen megtartsa egyre halványabbnak tűnt. Saját érzéseitől lelombozódva törölközött meg és vette fel pizsamáját. Bár mindig azt hitte magáról,hogy határozott és eltökélt most mégis sarokba szorítva érezte magát.
Hyun-Ah szokásához híven az ablak előtt állt és nézte az éjszaka sötét látványát. A férfi kilépve a fürdőből meg csak őt látta,senki mást. Egyre nehezebben tudott úrrá lenni vonzalmán. Kínzó rabláncnak érezte a közöttük lévő néhány méternyi távolságot. Semmi másra a világon nem vágyott jobban,csak arra az egy dologra akár mi legyen is tovább,de egyszer legalább szerette volna megcsókolni a lányt. Harcot vívott,kegyetlent és reménytelent,hisze rövidre szabott ideje a vége felé járt. Ahogy csendben figyelte Hyun-Aht egy riasztó felfedezés térítette észhez. A lány ingét a váll résznél hatalmas vérfolt festette tűzpirossá.
-Istenem.-lépett oda riadtan hozzá.
-Mi az?-nézett kérdően rá felesége-mi rémisztett meg ennyire?
-Valószínű felszakadt a sebed. Azonnal fordulj meg hadd nézzem.-utasította a Hyun-Aht,aki akarata ellenére automatikusan a vállához kapott.
-Megőrültél? Mégis hogyan képzelted?
-Muszáj megnéznem mekkora a baj. Itt nincs senki aki ha tudomást szerezne a sérülésedről ne kellene magyarázkodnunk.Kérlek bízz bennem!
-Szó sem lehet róla!-tiltakozott tovább Hyun-Ah. Majd én rendbe hozom magam.-és a tükör elé ment. De akárhogy is forgott nem látott semmit. Dae-Hyun minden bátorságát összeszedve végül erőteljes hangon ráparancsolt.
-Ülj le azonnal ide óvatosan!-lenyomta a székre.-Értsd meg,ne játszd az ostobát! Hyun-Ah remegve gombolta ki inge néhány felső gombját és fedte fel meztelen sérült hátát. Dae-Hyun áramütésként cikázott végig a látvány,de józan eszére hallgatott és csak a sebre összpontosított,ami élég csúnyán felszakadt és vérzett.
-Szereznem kell valamilyen kötszert,hogy rendbe hozzam.-és a bőröndjéből előkotort egy zsebkendőt és a lány kezébe nyomta.-Ezt addig is szorítsd rá! Mindjárt jövök.
Kirohant a folyosóra ami teljesen kihalt és sötét volt. Végig rohant rajta és mivel már nagyjából eltudott igazodni a házban a nagyterem felé loholt. Kétségbeesetten kutatott egy szolgáló után,de hiába egy lelket sem talált sehol. Nagy igyekezetében majdnem sikerült is felborítani egy szeladonvázát,amitől még idegesebb lett. Percekig rohangált ösztönösen kutatott,hogy segítséget találjon. Szeme lassan megszokta a félhomályt és végül az előszobába találta magát, ahol belebotlott egy idősebb szolgálóba,aki inni valóért igyekezett éppen..
-Hál istennek -sóhajtott megkönnyebbülve a férfi.
-Talán valami baj van?-nézett álmosan a nő.
-Tudna segíteni nekem,kötszerre lenne szükségem,és valami fertőtlenítő szerre!
A szolgáló nem kérdezett semmit,csak egyszerűen rávágta.
-Máris uram. Kérem várjon itt,azonnal hozom.-és elment. Dae-Hyun türelmetlenül sétált föl alá az előtérben és közben az esze Hyun-Ah körül járt. Túl reagálta a dolgot hisz a lány sérülése már közel sem volt komoly. A heg alig,hogy felszakadt,őt mégis megrémítette a tudat,hogy a lány ismét miatta szenved és egyre nehezebben viselte el.Ahogy így töprengett és várt egy női alakra lett figyelmes, aki a folyosón tőle kissé távol a kert felé vezető ajtón távozott. Hunyorogva nézte Dae-Hyun hiszen a sötétben nem látta jól. Először azt hitte a szolgáló,de azután rájött,hogy ezt a nőt idáig még nem látta. Nem tudni miért közelebb ment és érdeklődéssel nézte az ablakon keresztül hogyan tűnik el a kerti ösvény sötétségében a nő.
-Vajon ki lehet ő?-kérdezte magában. Furcsa régen nem tapasztalat érdekes érzés töltötte el és egy megmagyarázhatatlan gondolat mintha ismerte volna őt. Emlékeiben kutatva,kereste a választ,de a szolgáló hangja visszarángatta a valóságba.
-Tessék.itt van amit kért.-nyújtotta a férfi felé egy dobozkát.-Tudok még valamiben segíteni?
-Köszönöm.-vette el a kötszereket Dae-Hyun,kissé zavartan,mert az imént látott ismeretlen  látványának hatása alatt volt.
-Akkor én távozom.-ásított a szolgáló.-Hosszú nap áll mögöttem. Jó éjt.
-Várjon!-gondolta meg magát Dae-Hyun.-Van valami amit szeretnék kérdezni.
-Mégis mi lenne az?
-Az előbb abból a szobából--mutatott a férfi a baloldali folyosó első ajtajára.-egy hölgy jött ki. Megtudná nekem mondani ki az?
-Fogalmam sincs.-vágta rá az idős nő,aki láthatóan kissé idegesnek lett a kérdést hallatán.-Maradt itt néhány vendége az úrnak,gondolom valamelyiküket látta.-vágta ki magát ügyesen végül.
-Hm. Akkor önnek is jó éjszakát!-köszönt el Dae-Hyun. Sejtette a szolgáló nem mondott igazat.
A szobába Hyun-Ah megszeppenten még mindig ott ült ahol a férfi hagyta,és ahogy Dae-Hyun visszament szégyellősen felhúzta meztelen vállára az inget.
-Ne butáskodj.-nyugtatgatta a férfi.-Így hogyan kössem be a sebet? A lány nem válaszolt az arca ami lángvörösként izzott válaszolt helyette. Dae-Hyun kivette a dobozból a kötszereket,óvatosan letörölte a vért Hyun-Ah hátáról és bekötözte a sebét. Egész végig gombóccal a torkában,mert ahogy a lány puha bőréhez ért természetes vágyakozása kezdett felülkerekedni rajta,de tudta sem az idő sem a helyzet nem alkalmas rá,hogy közeledjen hozzá.
-Készen van.-húzta fel a lány vállára az inget Dae-Hyun.-De maradj még egy percig!
A bőröndjéhez ment és elővett egy pólót majd odanyújtotta a lánynak.
-Cseréld le,ez nem maradhat így rajtad.-mutatott a véres ruhadarabra. Hyun-Ah a fürdőbe indult,de előtte hálásan nézett a férfira.
-Köszönöm.
-Igazán nincs mit.-válaszolta Dae-Hyun és még mielőtt a lány bement volna utána ment és hátulról átkarolta.
-Ígérd meg,hogy soha többé nem sérülsz meg! Nem tudnám elviselni ha valami baj történne veled ameddig együtt vagyunk,és nem akarom ,hogy szenvedj miattam!
Hyun-Ah felé fordult és sötét barna szemei többet sejtettek mint bármilyen mondat. Érezte a törődését és az,hogy aggódik érte rádöbbentette fontos lett a férfi számára.
Sokáig volt Hyun-Ah a fürdőben ezért Dae-Hyun ismét aggódni kezdett bekopogtatott az ajtón és bement utána. A lány éppen a mosdó vizében próbálta meg eltüntetni a vért a fehér ruhadarabból. A férfi kivette a kezéből és kedvesen mondta.
-Majd én megcsinálom.Te menj pihenj le!
-De megtudom én is csinálni. Nem kell túlzásba esni,nem vagyok halálos sebesült.
-Ne vitatkozz kérlek,tedd amit mondtam!-nézett rá szigorúan Dae-Hyun.
-Ahogy akarod. Akkor jó éjszakát!-és magára hagyta a lány.
Miután Dae Hyun végzett a mosással kiterítette az inget a törölköző fogasra, és aludni indult,azzal a tudattal,hogy talán ma van az utolsó éjszaka amit szerelmével egy szobába fog tölteni. Holnap amikor hazautaznak minden megfog változni, és visszatér a régi kerékvágásba.
Inkább hagyta magát a kételyektől gyötörni,mert annyira fél a visszautasítástól,mert ismerte már annyira a lányt hogy tudta ha bevallaná neki mennyire szereti őt csak rontana a helyzetükön. Tisztán kellett hát gondolkoznia és azt a döntést hozta,hogy miután hazamennek Seoulba odahaza fogja elmondani mit is érez valójában iránta,mielőtt minden a kapcsolatukat végleg lezárnák.
Összeszedte magát és bement a szobába és lefeküdt aludni,de csak forgott a fekhelyén. Még Hyun-Ah sem aludt és sejtelme sem volt arról,hogy ugyanaz a kétely nem hagyta nyugodni mint őt.
-Még nem alszol?-kérdezte.
-Nem,valamiért nem tudok.-vallotta be a lány.
-A sebed fáj?
-Á,dehogy.-válaszolta halkan Hyun-Ah és meglepő őszinteséggel folytatta.-A szívem sajdul bele,hogy nemsokára külön válunk,úgy megszoktam,hogy egymás mellett vagyunk. Annyi mindenen keresztül mentünk az elmúlt időben,teljesen hozzá szoktam,hogy nem vagyok egyedül és,hogy van valaki aki hazajön hozzám mindennap,mert tudja hogy várok rá....De tisztába vagyok vele nincs jogom hozzá hogy tovább együtt maradjunk,hiszen az egyességünk lassan lejár,és nem lenne tisztességes ha a megszokás miatt magamhoz láncolnálak. Neked pedig ott a barátnőd,akinek a türelme is elfogy egyszer és nem akarom,hogy miattam veszekedjetek.
Dae-Hyun csak hallgatta a  vallomást,ami bár őszinte volt mégsem tartalmazta  teljes igazságot.Mert azt még mindig annyira nehéz kimondani mindkettőjüknek számára, azt az egyetlen szó ami megoldaná a legnagyobb problémát,ez a szó,hogy mennyire szeretik egymást.
-Jó ezt hallanom.-válaszolta végül rá a férfi.-és nem kell emlékeztetned rá,mert nekem is legalább annyira fáj,hogy különválunk ahogyan neked fáj. De soha nem hagyom,hogy egyedül érezd magad,ha szükséged lesz rám,csak egy telefonhívás és máris melledet vagyok.
-Megesküdsz rá!-kérte a lány.
-Igen.-és Dae-Hyun felkelt a fekhelyére és a lány ágya mellé egészen közel húzta azt. Majd lefeküdt újra párnáját a feje alá gyúrta,és amikor Hyun-Ah féléje fordult elérzékenyülten mondta.
-Most is megéreztem,bár te meg sem szólaltál..- és megfogta a lány kezét. Nem kapott választ csak egy mosolyt ami igazolta teljesen igaza volt.
Hyun-Ah még egy utolsó kérdést tedd fel neki,mielőtt behunyta a szemét,
-Valami történt az imént amikor kimentél kötszerért,mert olyan furcsán viselkedtél amikor visszajöttél?
-Semmi... Illetve láttam a folyosón egy nőt akit idáig még soha sem láttam és mégis ismerősnek tűnt. A mozdulatai a járása mintha láttam volna már. De valószínű csak képzelhettem,sehogy nem emlékszem rá.-majd közelebb húzta a lány kezét magához és így kéz a kézben aludták át az éjszakát.


Dae-Hyun reggel csalódottan vette észre,hogy Hyun-Ah már korán elhagyta a szobát.
-Mégis elment lovagolni,annak ellenére,hogy a sebe felszakadt. Soha nem gondol magára.-dünnyögte magában és közben rázta a fejét.-Remélem semmi baja nem esik,itt teljesen más mint odahaza. Ayaka személyében  igazi barátra talált. Nem lehetek dühös ezért rá! Ahss.-borzolta össze a haját.-Mégis rosszul érzem magam amiért nincs mindig mellettem,akkor mi lesz ha otthon elválunk?
Miközben vívódott,felöltözött és elindult az ebédlő felé. Ott már csak Usamit és pár szolgálót talált. A fiú az asztalnál még álmosan reggelizet,majd amikor meglátta a férfit mosollyal köszöntötte.
-Nahát felébredt a ház mormotája!
-Ne legyél szemtelen kölyök.-pöckölte meg a kis srác fülé és leült enni.-Nem tudod merre van az apád?
-Nem győzött kivárni téged,ezért előre ment a tóhoz és rám bízta,hogy kísérjelek ki miután ettél.
-Rendben,akkor ha befejezted mehetünk!.-intett a férfi a kezével.
Elindultak a kerti ösvényen ahol Usaminak megint megáradt a nyelve.
-A helyedben öregem nem lennék ilyen nyugodt!
-Mégis miért kéne idegesnek lennem?-kérdően nézett Dae-Hyun a fiúra.
-Hát ha az én feleségem lovagolna ki egy olyan jóképű férfival mint a bátyám, bennem biztosan ott bújkálna a kis ördög!
-Nem kettesben vannak Ayaka is velük van.
-Á.a francokat!-legyintett a fiú.-a nővérem belázasodott és ő nem tartott velük. Ráadásul Atsuya,hogy elkápráztassa,Black Daimondott nyergeltette fel Hyun-Ahnak az istállónk legszebb lovát.
-Ne dühíts kölyök.-nézett mérgesen Usamira a férfi.-a feleségemben tejesen megbízom. Semmi okom féltékenynek lenni a bátyádra.
-Hát te tudod.-vonta meg Usami  a vállát.-Ám ismerem Atsuyát és nőre még úgy nem nézett mint Hyun-Ahra. Téged elnézve pedig.-mondta hunyorogva.-ha nem tudnám,hogy házasok vagytok, még fogadni is mertem volna rá,hogy még meg se csókoltad.
-Mi vagy te?-zsörtölődött tovább Dae-Hyun.-Talán egy gyerekbőrébe bújt pszichológus?
-Az éppen nem,de messzemenőleg én vagyok a legokosabb srác az iskolában. Pl tudom,hogy ha a gyomrom korog akkor nagy valószínűleg azt jelenti éhes vagyok. Sőt most azt is tudom,hogy ha kiérünk apához jó nagy fejmosást kapok,mert elfelejtettem neked odaadni a horgászbotot. Úgyhogy most itt lelépek! Innentől kezdve már ismered az utat.
Usami megfordult és elfutott magára hagyva Dae-Hyunt,aki folytatta az utat,hogy megtalálja a horgászó öregurat.Masamune úr azonban egyáltalán nem horgászott. Gonddal teli arckifejezéssel zsebre tett kézzel bámulta a tó kék feszített víztükrét. Amikor meglátta jövendőbeli üzlettársát eléje sietett és bizalmasan megveregette a vállát.
-Á,szóval idetaláltál fiam! De hol van az én idétlen fiam?-nézett kíváncsian szét.
-Valami sürgős dolga akadt.-közönyösen válaszolta Dae Hyun .
Masamune úr ismét a férfira nézett.
-Valamit kérdezni szeretnél? Látom az arcodon.
-Van egy dolog amit elejétől fogva furcsállok.-kezdett a mondani valójához Dae-Hyun.-Bár alig ismer mégis olyan érzésem van ,hogy többet tud rólam mint amit mutat. Soha még nem akart az ön cége Koreába terjeszkedni,most kíváncsi vagyok mi erre az oka?
-Igaz. Jó megfigyelő vagy. De,hogy őszintén bevalljam ez az üzlet nem az én ötletem hanem a feleségem régi álma volt.
-De hiszen nem is ismerem a nejét és még sose láttam ezelőtt. Mégis mi köze van hozzánk?
-Még sok mindenről nem tudsz,mert nem akartam,de kérlek ne döntsél elhamarkodva olyan dolgokban amiben még nem látsz tisztán!-remegett az öreg hangja.-A cégeteknek szüksége van a társulásra,hogy megmeneküljön a teljes összeomlástól. Ha ma délután a szerződés létre jön te és az apád megmenekültetek és folytathatjátok a munkátokat. Ne keresd a miérteket,a célotok megvalósításához szükségetek van rám és a családomra,érd be ennyivel.
-Még mindig érthetetlen számomra,miért hozták ezt a döntés mi az ami annyira fontos,mi az az ok amiért érdeke önöknek,hogy cégünk továbbra is működni tudjon?-kérdezte egyre dühösebben Dae-Hyun.
-Légy türelmes és mindenre megfogod kapni a választ.-nyugtatgatta a férfit az öregúr.-Ha jó döntést hozol nem veszik kárba az eddigi önfeláldozásod. Az apád mindig is önző módon viselkedett és nem gondolt  másokra. Hallgass rám! Ha nem muszáj neked helyrehozni azokat, hát ne tedd! Ám mert idősebb is és tapasztaltabb is vagyok nálad adok egy tanácsot. Az üzlet nem olyan ahol nem kell törődnöd másokkal,hiszen a körülötted lévők akik végig melletted állnak számítanak rád. Ha cserben hagyod őket az innentől kezdve csak a te hibád. Végig mindent megtettél,hogy megmentsd a nagyapádtól kapott örökséget, most nem adhatod fel,mert akkor az idáig való áldozatod hiába való volt.
-Nem is tudhatja hogy milyen kétségbe esve próbáltam az elmúlt évben helyrehozni amit apa elrontott. Azt sem tudhatja,hogy a legnagyobb hibát nem az üzleti hanem a magánéletemben követtem el,amiért most kemény árat kell fizetnem. Úgy érzem megfulladok,hogy nem találom a kiutat és mint a csapdába eset vad vergődöm mert amit veszthettek nem a cég jövője,hanem a boldogságom lett a tét.
-Tudom Fiam,tudom.-nyugtatta meg Masamune a férfit.-De egyet mondhatok,nem létezik olyan,hogy valamit helyre ne hozhatnál. Ameddig lélegzünk és élünk ,és amíg csak egyet is ver a szívünk,nincs olyan amit helyre ne hozhatnánk! Akaratod mellé ha elég alázat is társul akkor fogj hozzá,tedd rendbe a dolgaidat, miné előbb ameddig rá nem jössz minden amit eddig hiába való volt!
-Mégis honnan tud maga ennyi mindenről? Mi folyik itt,és miért törődik velem? Miért nem mondja el a színtiszta valóságot?-lett egyre inkább ideges Dae Hyun.
-Most még nem tehetem,de délután mindenre fény derül.Csak legyél egy kicsit türelemmel,-ismételte az idős férfi,nyugalomra intve fiatal társát.-Mindenre megfogod ma kapni a választ,miután délután aláírtuk a papírokat. Remélem helyesen fogsz dönteni Lee Dae Hyun.-vette hivatalossá a hangját Masamune és hozzá fűzte.-Ha sikerült döntened délután egy órára várlak az irodámban.
Azzal Masamune befejezte a beszélgetést és neki fogott amiért eredetileg jött,horgászni kezdett. Dae-Hyun visszament a szobába leroskadt az ágyra és tehetetlenül üldögélt ott. A telefonját szorongatta,azt tervezte felhívja az apját,de letett róla. Hiszen pont ő tehetett róla,hogy ebbe a helyzetbe kerültek és most már Dae-Hyun sem látta a kiutat. Mindent elrontott és kockára tett a nagyapja cégéért és most csak rajta állt vagy bukott,hogy életbe tudja-e tartani. Semmi se lehetett annál fontosabb,hogy talpon tudjon maradni a család cége,megmentve több ember megélhetését is egyben,akik élete most csak rajta múlik,hatalmas teherként a vállán.Bármi legyen is a titok melyet Masamune takargat,nem lehet annál rosszabb,mint az,hogy saját maga okozza a vállalata vesztét és ezzel bajba juttassa Hyun-Ah családját is.


 Miközben Dae Hyun magába őrlődött,addig Hyun-Ah Atsuyával lóháton bejárta a környéket. A táj látványa teljesen bűvöletbe ejtette a lányt. A jóképű japán férfi ügyelt rá,hogy a lány egész végig jól érezze magát,figyelemmel,kedvességgel halmozta el.  Amikor a kirándulásuk legszebb helyszínéhez értek Hyun-Ah Atsuya kezébe nyomta a lova kantárát.
-Várjon egy percet.-kérte.-ezt mindig is kiakartam próbálni!-és az egyik cseresznyefa alá állt.Szét tárta a tenyerét és felemelte mindkét karját. Pár percig szótlanul ácsorgott,majd leengedte a kezeit és csalódott hangon megszólalt.-Csak egyetlen egy maradt a markomban.
Atsuya ragyogó szemekkel nézte végig a lány játékát és odament hozzá.
-Szóval maga is ismeri ezt a japán legendát?
-Igen ki ne ismerné aki látott már cseresznyevirág hullását. Mivel én sem bírtam elkapni három szirmot így az én kívánságom is csak kívánság maradt.-sóhajtotta Hyun-Ah. Atsuya válaszul lágyan megfogta a kezét és az ég felé fordította.
-Lehet,hogy a keze nem annyira ügyes,de mégis sikerült jó párat elkapnia.-és kiszedegette a lány hajába megbúvó virágszirmokat és egyenként a tenyerébe rakta azokat. Tekintettük eggyé vált és a férfi arcán feltűnt valami érthetetlen szomorúság.-Szeretném mától fogva ha mindig ilyen boldog lenne,mint amilyennek ebben a percben látom.-mondta elérzékenyülve. A lányt megdöbbentette Atsuya,hiszen alig egy napja ismerte meg nem értette,miért lett neki fontos hogy ő hogyan érzi magát.
De nem akart rákérdezni,csak ki akarta élvezni a pillanat hangulatát. A tavaszi szél lágy fuvallatával megrázta a fák ágait,mire Hyun-Ah ismét szét tárta a karját és megfordult a saját tengelye körül.
-Ez olyan mint egy csodás látomás.-sóhajtotta.-Mintha sok ezer apró rózsaszín könny cseppjeiket hullatnák a fák,olyan mintha zokognának siratva,hogy lassan tova repül a tavasz .És így hozzák tudomásunkra,hogy ilyen gyönyörű is lehet az elmúlás.
 Azután földet érve újra egyesül a földel táplálva azt,hogy a jövő évben újra csodássá tegyék a tavaszt.
-Maga nem csak szép de okos és érzéki is egyben.-közölte Hyun-Ahval a férfi.-Még soha sem találkoztam olyan nővel aki ennyire megdobogtatta a szívem és így tudott a picinek tűnő dolgoknak is örülni mint ahogy maga...Amikor kicsi voltam.-folytatta elmerengve.-anya volt az egyetlen aki minden évben eljött velem ide és megosztotta velem a boldogságát ugyanígy. Most viszont,hogy felnőtt lettem és a saját lábamra kellett állnom,ritka hogy képes vagyok megfelejtkezni arról milyen könyörtelen körülöttem a világ. Magának köszönhetem,hogy újra tudom van az életben fontosabb dolog is mint az üzlet és a pénz.
-Szerencsés ember,ugye tudja?-kérdezte Hyun-Ah.
-Miért gondolja?-kérdezett vissza Atsuya.
-Azok az emlékek amik az édesanyához fűződnek és megrohanták újra visszahozzák gyermekkorát.
-Akiről beszéltem ő nem a valódi anyám. Ő meghalt amikor megszülettem nem is emlékszem rá. Hét éves koromban vette feleségül  a nevelőanyámat az apám.
-Ha ennyire szereti magát,hogy ennyi kedves képet őriz róla,igazán irigylésre méltó.
-Az vagyok,hiszen annyi szeretettel halmozott el mintha a saját fia lennék,soha nem éreztette velem,hogy nem ő az igazi anyám. De bárhogy is próbálta mégsem tudta elrejteni mennyi szomorúság van a szívében,amit láthatatlanul titokban akart tartani. Amikor megszületett Ayaka majd,Usami,apával együtt reménykedtünk a fájdalma enyhülni fog. De tévedtünk. A múlt tüskéi egyre messzebb sodorták tőlünk. Nem tudta soha elfelejteni az elsőszülött fiát,akit a volt férje miatt elhagyott.
-Nem lehetett egyszerű ekkora teher mellett újra kezdenie. Mégis úgy látom hibáztatja amiért nem tudott elfordulnia teljesen a fiától,bár magára hagyta őt. Talán nem a legjobb döntést hozta,de nem kellene vádolnia érte ezért.-érzett együtt az ismeretlenül is együtt Hyu-Ah.
-Áh,dehogy!-rázta meg a fejét a férfi.-Mindig hálás vagyok neki amiért felnevelt és gondoskodott rólam. De úgy érzem az adósa vagyok. Most pedig egy olyan áldozatot kell hoznom ezért amit lehet,hogy másképp nem hozok.-Hyun-Ahra nézett.-Ígérje meg nekem ,hogy történjen ma bármi nem fog meg gyűlölni érte!
-Nem értem mi történhetne ami ennyire megrémisztette,hiszen nem is ismerem még annyira magát.
-Higgye el ez az egész ami itt történik ma nem a családja ellen,hanem éppen érte zajlik.
Hyun-Aht,kétségek kezdték gyötörni, eszébe juttatták Dae-Hyun szavait amit az este mondott,hogy úgy érzi csapdába csalták. Erőt vett magán és rákérdezett.
-Azt akarom,hogy mondja el,ez az egész üzleti szerződés álcája valami összeesküvésnek a Lee család ellen?
-Nem rossz értelemben,de igaza van. A férje anya terve szerint ma szerződést fog kötni az apámmal,ami tartalmazni fogja,hogy a Lee vállalat több mint 40 százaléka a mi családunk birtokába kerül. Ettől fogva anya elégtételt vesz és átadja nekem a cég feletti irányítást mind addig amíg Usami nagykorú nem lesz.
-Tehát azt akarja mondani,hogy Dae-Hyun sejtése igaz?
-Ne értse félre,kérem ne vonjon le helytelen következtetést!-állta el a férfi a lány útját aki sietősen távozni akart,hogy férjét tájékoztassa a történtekről.-Nincs rossz szándékunk önökkel szemben,csak figyeljen rám! Meg fog mindent tudni miután az üzlet létre jött ma délután.
De Hyun-Ah hajthatatlan volt. Kikerülte Atsuyát és felpattant a lovára,hogy mihamarabb visszaérjen a házhoz és megakadályozza a tragédiát.
Elkésett. Férje tíz perccel előtte elindult a Masamune cég irodájába,ezért  a lány mint az örült remegő kézzel kereste a telefonját,hogy fel tudja hívni. Végre megtalálta,de mielőtt még megkezdte a hívást Ayaka hangja szakította félbe.
-Könyörgöm ne tedd!
Hyun-Ah ránézett a lány rémült arcára.
-Legalább te légy őszinte. Mi a fene folyik itt? Tudnom kell mert beleőrülök,ha a családom bajba kerül és apa tudomást szerez róla.
-Gyere mutatnom kell valamit.-hívta Ayaka.-Ahozz hogy,megértsd látnod kell a titkunkat.
Hyun-Ah követte a lányt,kétségek és félelem lett rajta úrrá. Érezte,hogy amit hallani fog az a fájdalmas valóság,ami érzékenye fogja érinteni Dae-Hyun családját.


 Dae-Hyun már úton volt és közben nem bírta megállni,felhívta az apját és beszámolt neki a fejleményekről. Az idős üzletember mivel nem látott más kiutat meggyőzte a fiát,hogy utolsó lehetősségként végig kell csinálják,már nem léphetnek vissza. Sok a veszteni valójuk ha nem kötik meg az üzletet, és végleg lehúzhatják a rolót.
Dae-Hyun mérlegelte a dolgot és úgy döntött,hogy hallgat az apjára,mert a kritikus helyzet a Kim család hírnevében is kárt tenne,ezt azonban mindenképpen elakarta kerülni,hogy megvédje Hyun -Aht. Bármi lesz is azt azt egyet nem kockáztatja meg,nehogy elveszítse a számára legfontosabb lányt. Az irodába érve Masamune hellyel kínálta. Leültek az asztalhoz és az ügyvédek jelenlétében aláírták a társulásról szóló iratokat. Majd felálltak,hogy kézfogással megpecsételjék amikor az ajtóban feltűnt egy idősebb nő. Dae-Hyun tekintette rémülté vált és a kézfogásra nyújtott kezét visszarántva nézett Masamune úrra.-Dae  Hyun  ideje,hogy találkozzál a feleségemmel .Ő itt Masamune Mi-Ok -kapta tekintetérre az idős úrtól válaszát.. A fiú közelebb ment a nőhöz és kíváncsi ábrázattal kérdezte.
-Anya,valóban te vagy az?-ekkor jött rá,hogy az éjszaka látott hölgy és a régen nem látott gonosz és hazug anyja egy és ugyanaz. Most állt össze neki az eddig lezajlott események sora:Az öregúr látogatása és viselkedése ami végig furcsa volt,a koreaiul beszélő szolgák és az odaérkezésüktől kezdettől fogva részesült fogadtatás. Mind árulkodott arról amit idáig nem vett észre,ő és a családja bosszú célpontként a csapdába belesétált
.-Kérlek fiam!-könyörgött a asszony Dae Hyunnak-csak egy percet adj,hogy meg magyarázhassam!
De a férfi hajthatatlan volt,nem hallgatta meg édesanyja mondanivalóját,hanem tajtékozva feltépte az ajtót és szó nélkül távozott. .


 -Menj be és megtalálod a választ amit tudni akartál.-tessékelte be a bizonytalanságtól remegő Hyun-Aht Ayaka és kinyitotta a szoba ajtaját.
Hyun-Ah nem hitt a szemének ahogy belépett a számára idegen helységben. Mindenhol fényképek akit Dae-Hyunt ábrázolják. Az asztalon szerte-szét hevert a rengeteg fotó,amiben Hyun-Ah ösztönösen belekotort.
-Minden itt hever,anya húsz éves fájdalma amibe majdnem belehalt. Elhagyta azt az egyvalakit akiért úgy érezte érdemes élnie,és senkit nem érdekelte miért tette. Képzeld el a helyzetét .Koreából úgy menekült el,hogy a méltóságát,ha mást nem is tudott legalább azt megmentse. Senki,sem te sem Dae-Hyun nem tudja nem az anyja volt a kegyetlen. Az apja az,akit végig szeretett és tisztelt,ő volt aki üldözte mellőle az anyát. Ha apa nem vigyázz rá és nem hozza el akkor ide,azóta már lehet nem is élne talán.
Hyun-Ah teljesen elképedve állt nem hitt a fülének.
-Ez nem lehet igaz ez nem történhet meg!Ezek szerint Dae-Hyun,Usami és te testvérek vagytok?
-Igen.Látni és tudni akartad a bátyámmal együtt,hogy mi az igazság! Hát tessék,nézd csak nézd anyám rögeszméjévé vált rémálmát. Minden ami itt van hosszú évek nyomorúságos önmarcangolása amiért magára hagyta. Nincs olyan nap amit ne örökítette meg a felbérelt embereivel akik a férjed árnyékén kísérték és minden hol ott voltak. Anya sosem bocsátotta meg magának,hogy magára hagyta a fiát,és hiába születtem meg én is és az öcsém is megszüntetni nem csak enyhíteni tudtuk a fájdalmát. Most már érted ugye erre az alkalomra várt évek óta,ma elérte,hogy egyesítse a régi és az új családját. Így emelt fővel tisztára moshatja a nevét és a fia is megtudhatja mekkora szemét az apja.
Ayaka szinte zokogott és el el harapta mondani valóját. Hyun-Ah átölelte e remegő lány és átérezte mélységes bánatát.
-Eltudod képzelni,hogy mit éltem át ahogy mindennap láttam anya szomorú arcát és hiába éreztem,hogy ugyanúgy szeret minket mint őt soha nem hittem el neki,azt hittem csak pótoljuk Dae-Hyun hiányát.-szipogta Ayaka.
-Ne sírj!-kérte Hyun-Ah .-Talán ma megoldódik és anya és fia ismét egymásra talál!
-Segíts nekik ebben Hyun-Ah,könyörgöm.-szepegett a fiatal lány.-Ha ismét elveszti anya Dae-Hyunt belefog őrülni abban biztos vagyok.
-Ha rajtam múlik nem fog megtörténni újra,csak félek ha megteszem én leszek aki elveszti őt.
-Sosem volt a tied igazán. Én tudom,hogy a ti házasságotok csak egy üzleti házasság és nem szerelmen alapult.-gondolkodás nélkül vágta oda vigasztalójának Ayaka.
Hyun-Ah értetlenkedve figyelte Ayaka minden szavát.
-Mondtam,hogy mindent tudunk rólatok a legapróbb titkaitokat is kiderítette anya.
-Mindenki,tudja,de hát hogy lehet az?
-Egész végig volt valaki aki beszámolt róla. Így egy percig sem vesztette el a fiát szem elől.
-Segítek nektek,de sokat nem ígérhetek. Dae-Hyun nagyon makacs és nem hiszem,hogy hallgatni fog rám. Ha pedig dühös lehet szóba sem áll velem.-ígérte Hyun-Ah Ayakának és sietve a szobájába ment.
Fel alá járkált és a kezét tördelte izgalmában,hatalmas félelem kerítette hatalmába. Soha még eddigi életében ekkora feladat nem várt rá. Hogyan vegyen rá egy férfit arra,hogy meghallgassa rég nem látott anyját. Félt és reszketett,nem is sejtetve a férje reakcióját.
Nemsokára megérkezett Dae-Hyun és mint egy felbőszült bika rontott be a szobájuk ajtaján.
-Azonnal csomagolj,elmegyünk!-utasította a lányt. Hyun-Ah halkan becsukta az ajtót amit a férfi nyitva hagyott,ezzel is jelezve mondanivalója csak kettőjükre tartozik,és a szoba csendje elrejtse a titkukat.
-Nem teheted! Nem menekülhetsz el,gyávaság lenne.-suttogta Hyun-Ah.
Dae-Hyun keze hirtelen megállt abbahagyva a pakolást felegyenesedett és a lányra nézett.
-Azt akarod mondani te tudtál erről az egészről mindent?
-Nem.Nem.-tiltakozott a lány.-csak ma tudtam meg Atsuya és Ayaka  miután elmondta.
-Akkor miért nem hívtál fel,miért nem figyelmeztettél?-vádolta most Hyun-Aht.
-Szükséged volt rá,hogy neked mondja el az édesanyád,meg kellett magyaráznia miért hagyott el téged és az apád.
-Nekem nincs anyám.-üvöltötte Dae-Hyun.-kilencéves koromban amikor éjszaka magányosan sírtam a paplant a fejemre húzva,mert annyira hiányzott,attól kezdve számomra halott lett az anyám! És most beakarja feketíteni előttem az apám,ráakarja kenni a saját hibáját. Uram isten mekkora hülye vagyok,hogy ennyire könnyen becsaphatott.-ütötte mérgében a férfi a falat.-Nagyon ravasz,téged is sikerült maga mellé állítania.
-Én nem mellettük vagyok,de hogyan lehetsz ennyire ellene ha meg sem hallgatott?
Hyun-Ah közelebb ment Dae-Hyunhoz és megfogta a férfi dühtől remegő kezét.
-Kérlek a kedvemért csak egyszer hallgasd meg.-de ő válaszul elrántotta a kezét és a lány felé fordult,aki érezte a férfi nem ura többé az indulatainak. Minden dühének a lány esett áldozatává. Hyun-Ah lassan hátrált,miközben Dae-Hyun egyre közelebb ment hozzá.
-Szóval ennyire oda vagy,teljesen elvarázsolt az idióta Atsuya. Persze,te sem vagy más mint a többi lány. Sejtettem,de én hittem benne,hogy nem így van. Pár szép szó és máris elolvadtál,és fülig belezúgtál.
-Ne csináld.-kérte a lány ,miközben háta elérte a szoba falát.-Kérlek Dae-Hyun ne engem hibáztass,és ne mondj ilyen dolgokat.
De a férfi nem tudta kontrollálni magát,húsz év fájdalmas emléke egyszerre tört fel belőle és vette el majdnem teljesen az eszét. Nem bírt mérlegelni,sem józanan gondolkozni,holott a lány bűne csak annyi volt,hogy hallgatott. Egészen közel az arcába suttogta Hyun-Ahnak kegyetlen szavait.
-Most hol van van az álarcod,hm? Azt hiszed te ostoba,ha Atsuya úgy látna először ahogy én tudomást venne rólad? Neki könnyű a dolga,mert nem lát mást mint egy gyönyörű vonzó lányt. És erre.a hálójába kerülsz,és szembe fordulsz velem. Én voltam a játékszered akit egész végig becsaptál,de vége mostantól nem tűröm tovább!-és a férfi erősen kezébe fogta a lány arcát.-Nézz meg jól,mert te leszel az akivel játszani fognak és aki ezt teszi veled az én vagyok!.
Ebben a pillanatban megfagyott körülöttük a levegő,a lány félelemmel a szemébe zihált,amikor Dae-Hyun erőszakosan megcsókolta a száját. Hyun-Ah próbált szabadulni,de a férfi annál hevesebb volt,nem mérve fel tette súlyát. Ám ahogy újra és újra Dae-Hyun ajka Hyun-Ahéhoz ért,fokozatosan csillapodott a férfi mérge és lelkének elkeseredettségét,lágy melegség váltotta fel,rádöbbentve ismét mekkora hibát követett el újra.
Elhúzódott tőle és bámulta kedvese könnyekben úszó szemeit és rettenetesen szégyellte Dae-Hyun magát. Az elmúlt időkben felgyülemlett,elfojtott érzelmei,féltékenység,kétségbeesése,ami míg az előbb uralta a testét szerte foszlott,helyében beköltözött a bűntudat. Nem is nézett a lányra,megfogta a csomagjait és  búcsúzol még ezt mondta.
-Amióta ismerlek elhittem,hogy mégis létezik egy olyan nő az életemben,aki végig mellettem áll ás erősen fogja a kezem. De tévedtem, úgy ahogy az anyám évekkel ezelőtt,te is a mai nap ugyanúgy örökre elengedte azt.

 Hyun-Ah az ablakhoz ment és bár alig látott a könnyeitől, amik úgy patakzottak végig az arcán mint egy kiadós tavaszi zápor után a kiszáradt patakmedrében lezúduló ár,figyelte ahogy szerelme beszáll az őt váró autóba és elhajt vele,hátrahagyva hiányát. Ember sem szóval elmondani, sem betűvel leírni nem képes rá mit érzett ebben a percben a lány,aki már tisztába volt vele,azt a férfit akit annyira szeretett,most talán örökre elvesztett és ezzel szerelmük története úgy ért véget hogy el sem kezdődött igazán.