7.rész
Minden egyes nap tettek egymás felé egy-egy lépést, és mind ketten tudták egy szó,egy gesztus,egy mosoly könnyebbé teheti az életüket.A veszekedéseket beszélgetések,a haragot, vidámság  a csalódottságot,öröm váltotta fel.Napról-napra többet jelentettek egymás számára, és viharos érzelmeik elcsendesülni látszottak.A férfi legtöbbet otthon dolgozott .mivel belevonta a lányt is a cég ügyeibe.Hyun-Ahnak rengeteg mentő ötlete volt ami remekül működni is látszott.
Az újságírók miatt Dea-Hyun egyáltalán nem találkozott Hee-Younggal,mivel azok az ostoba firkászok kiszimatolták a Japán üzletkötést és így a Lee cég ismét a középpontba került.A lebukást a cél egyenesben nem kockáztathatta meg.Miután Hyun-Ah-val több órán keresztül is képesek voltak együtt dolgozni, ezért pihenés képen gyakran órákig beszélgettek kint a teraszon.Fontos lett az együtt eltöltött idő mert tudták már nemsokára itt a vége és búcsút inthetnek egymásnak. Dea-Hyun az irodában sem tudta leplezni mennyire aggódik, Ami színjátéknak indult az élete részévé vált és most nemsokára vége.Bon-Hwa  rá is kérdezett:.
-Igazán nem értelek.Pár hónap és az egész rémálmod egy szempillantással magad mögött hagyhatod.Visszatérhetsz a régi megszokott életedhez és erre tessék az helyett. hogy majd kiugranál a bőrödből minden egyes nappal gondterheltebbnek tűnsz.Már egyáltalán nem értem mi a fene zajlik benned.Park Hee-Young egy gyönyörű nő akiért odáig vagy és ő kitartóan vár rád,de a másik oldalt ott van Hyun-Ah aki fénnyel töltötte meg az utóbbi időben az életedet.Tényleg tudsz majd választani?
-Már az elején eldöntött tény volt.Üzletnek indult és az is maradt.Elválunk egymástól ahogy megbeszéltük és mindenki folytatja maga útját.Soha nem vártuk el egymástól semmit cserébe, ezért most már barátokként fogunk tudni elszakadni egymástól.
-Ha hallanád magad!Ez az egész nevetséges!Te ezt a hülyeséget elhiteted magaddal?-rázta a fejét Bon-Hwa.-Nézz a tükörbe!Az ábrázatod elárulja az igazi érzéseidet.Azt hiszed fogsz tudni Hyun-Ah nélkül élni?Teljesen megváltoztál mellette!A hiú,öntelt ficsúrból egy igazi gentlemant* faragott!
-Áh!Beszélsz hülyeségeket!-legyintett Dea-Hyun.
-Ha szemembe mondod hogy nem érzel semmit Hyun-Ah iránt akkor sem hinnék neked!Túl nyilvánvaló hogy nem közömbös számodra.-szidta le Bon Hwa.
Dea-Hyun lassan az ablakhoz sétált és nézte ahogyan lenyugszik a szemközti irodaház mögött a nap és búcsúzúul még huncutan kacsint vissza az épületek ablakaiból.Fekete öltönynadrágjába dugta a kezét és szótlanul állt,gondolatait próbálta rendezgetni.Nem volt soha érzelgős sem romantikus,de érezte ez mind megváltozott azalatt az idő alatt amit Hyun-Ahval töltött.A lány olyan dolgokat csempészett az életébe amiről eddig ő még álmodni sem tudott.Megtapasztalta milyen az otthon melege,az önzetlen gondoskodás és törődés amit idáig ő nem kapott.Hyun-Ah az élete részévé vállt,akármennyire is tiltakozott ellene.Azok a nők akikkel idáig kapcsolatban volt,tőle várták el ezeket a dolgokat,kihasználva csinos külsejüket,viszont cserébe semmi értékeset nem kapott.
Mostanában pedig gondolataiban állandóan Hyun-Ah járt,úgy lopta be magát a férfi szívébe mint egy ügyes tolvaj,észre sem vette.Fontosabb lett számára,mint ahogy hitte, és ha Dea-Hyun arra gondolt hogy kapcsolatuknak nemsokára, vége mérhetetlen szomorúság töltötte el.
Bon-Hwa közelebb lépett barátjához és látva szomorú arckifejezését kérdőre vonta:
-Hiányzik Hyun-Ah?Mikor jön vissza?
-Csak pár napra utazott el az apjához.Azt mondta meg kell beszéljen vele valamit.
-Azért csak menj most már haza!Pihenj egy kicsit.Nem nézel ki valami jól.-indult kifele az irodából Bon-Hwa.-Remélem minél hamarabb visszajön.Szörnyű így látni téged..szólt vissza.
Dea-Hyun sem tehetett mást,hazafelé vette az irányt,de amikor a ház elé ért,meglátta a sötéten csillogó ablakokat.Nem szállt ki az autóból mert,nem akart az üres házba lenni ahol 2 napja úgy bolyongott mint egy szellem.A lány gondosan,utazása előtt annyi ételt készített neki amennyi elég lesz amíg ő távol van,de a férfi egy falatot sem evett belőle.A lakás szinte érintetlen volt,még Hyun-Ah papucsa is úgy állt ahogyan a lány otthagyta.Dea-Hyun a kormányra hajtotta a fejét és a magában mondogatta:
-Ezt minél hamarabb be kell fejezni.Ezt én nem akarom tovább csinálni.Ez nem én vagyok.Végre tovább kell lépnem.-azután újra beindította az autóját és elindult inni valamit.Egy neves bárba indult ahol azelőtt sokat járt.
Leparkolt és ki szált az autójából,azt a pár métert már gyalog tette meg.Ahogy sétált az utcán  érezte a hűs szellőt ami megnyugtatóan végig simította az arcát .Nézegetni kezdte a kirakat ablakait.Az egyik ékszer bolt kirakatában megakadt a szeme egy fehér aranyból készült nyakláncon illetve annak medálján, ami egy hattyút ábrázol.Egyből Hyun-Ah jutott eszébe ezért bement az üzletbe.Az eladó készséges volt vele és azonnal kivette a nyakláncot az ablakból . Elmondta,egy egyedi darabról van szó,nem készült belőle csak ez az egy.Egy fiatal ötvös művész vizsga darabja volt.
Dea-Hyun azonban gondolkodás nélkül megvette nem érdekelte hogy milyen sokba kerül.Már előre látta Hyun-Ah arcát amikor odaadja neki,ettől ő is vidámabb lett.A kis dobozkát az öltöny kabátja zsebébe dugta,köszönt és kiment az üzletből úti célja felé.
A bárba egy ismerős arc fogadta,hiszen a pultos régóta ismerte.
-Ezer éve nem jártál nálunk Dea-Hyun.Mi szél hozott erre?
-Én is örülök hogy látlak Hyun-Joong.Adj valami erőset.-ült le Dea-Hyun a pult mellé.-Olyat amitől megtudok feledkezni a gondjaimról.
Hyun-Joong tudta nem nagy ivó a férfi,ritkán rúgott ki a hámból,de akkor kevés is elég volt,gyorsan a fejébe szállt az alkohol.Ezért hát egy koktélt kevert neki.
-Hallottam megnősültél.-fojtatta a beszélgetést.-Azt a bombázó fotósnőt vetted el?-és oda nyújtotta Dea-Hyunnak az italát.
-Áh nem!-kortyolt bele a férfi az italába.-Ez valami olyan dolog amit te úgy se értenél meg.
-Ja persze!Érdek házasság!Ti gazdagok ezt gyakran csináljátok.Nekem ennyibe jobb.Nem is cserélnék veled.Nekem gyönyörű feleségem van akivel bár nem dúskálunk a jóba, de legalább boldogok vagyunk.
-Jó neked!De fogalmad sem lehet erről..-itta ki a poharát teljesen Dea-Hyun és tolta vissza a következő adagért.-Adj még egyet!.
Egy óra sem telt bele,teljesen részegre itta magát.Nyelve megeredt és olyan dolgokról is beszélni kezdett a pultosnak amit esze ágában sem volt elmondani.
-Nem!Nem vagyok belé szerelmes,de mégis szeretem.Úgy ahogy szeretek egy testvért,egy barátot egy családtagot.-mondta kábultan Dae-Hyun.
-Ahogy elnézlek nem úgy festesz mintha ez igaz lenne!Teljesen romokba heversz. .Mi lenne ha csak egyszerűen őszinte lennél?
-Őszinteség?Mire megyek vele?Nemsokára vége az egésznek.Lezárunk,és hátra hagyunk mindent.De Hyun-Ah észrevétlenül,szorgalmasan mint egy kis pók láthatatlan fonalat font közénk ami szorosan hozzáköt és attól  félek ezt elengedni ezt nekem nehezebb lesz mint neki.Amikor viszont a külsejére gondolok ,mindig vidámság tölt el annyira ,nagy bohóc!.
-Na jó.-mondta Hyun-Joong.-Hívok valakit aki hazavisz.Add a telefonod!-rögtön az első számot tárcsázta,a telefon másik végén Hee-Young volt.Megkérte a nőt jöjjön el barátjáért mert ebben az állapotban nem meri egyedül hazaengedni.Hee-Young gondolkodás nélkül elindult.,már csak azért is mert napok óta úgy tűnt a férfi kerüli őt.A bárba érkezve meglátta Dea-Hyunt aki teljesen maga alatt volt, azonban a nő azt gondolta ez mind ő miatta van.Amióta ismerte őt ,soha nem látta még ilyen állapotban..Segítettet Dea-Hyunnak felállni,elindultak a kocsijához,hogy haza vigye.Útközben,kihasználva a férfi állapotát,kérdezgetni kezdte miért viselkedik így.Csalódottan hallgatta,ahogy Dea-Hyun csak Hyun-Ahról beszélt,a nő kezdte megérteni ha így folytatódik tovább elfogja veszíteni a szerelmét.
Amikor Dea-Hyun házukhoz értek a férfi nem bírt kiszállni az autóból,a lábai nem tartották.Megkérte Hee-Youngot segítsen neki bemenni a házba.
-Nem gondolod komolyan!Mit fog hozzászólni a nejed?-vágta oda gúnyosan.
-Elutazott az apjához Puszanba.Úgy hogy légyszives segíts!-a nőre támaszkodva kiszállt az autóból és elindultak a ház felé.
-Tudod jól,nem bírod az italt.Mi a fenének ittál ennyit?-ültette le a nappaliba Hee-Young Dea-Hyunt.
-Fogalmad sincs mi zajlik bennem.Csak felejteni akartam.Ennyi.-dőlt végig a kanapén a férfi.A nő nézte szerelmét és rettegve rájött tennie kell valamit amíg még nem késő.Leült mellé és beszélgetni kezdtek.
-A hűtőben van sör.-mondta egy idő múlva Dea-Hyun.-Hozz egyet nekem.Kezd tisztulni a fejem és még nem akarom.
-Hozok akkor egyet magamnak is.-állt fel a lány.Még órákig beszélgettek így és észre sem vették mind a ketten elaludta,egymás mellett ezzel végzetes hibát követve el
.

Eközben Puszanban:
Hyun-Ah családjával a vacsora után kint ültek a teraszon és felhőtlenül beszélgettek.Hae-Hwa egy hatalmas adag fagylaltot tett le eléjük.
-Megkoronázzuk a vacsorát ezzel a finomsággal.Egyetek! -  mondta lelkesen. Hyun-Ah végre  összeszedte bátorságát és elő hozakodott azzal amiért jött.
-El kell mondjak nektek valamit.Tudom apa hogy még nem vagy jobban,de be akarom fejezni a színjátékot.-az idős férfi rémült arckifejezéssel kérdezte lányát:
-Biztos vagy benne?
-Igen az.
-Ezelőtt pár hónappal a szállodában ugyan ezt állítottad amikor elkezdet ezt az egészet.Azóta egy nyugodt percem nincs.Rá kellett jönnöm mekkora bajba sodortalak.Most meg a vége előtt képes vagy rám zúdítani a hideg vizet?
-Jaj ne apa!Félre értesz!Dea-Hyun előtt akarom levenni az álcámat és megmutatni milyen vagyok valójában.
-Hál'istennek!-sóhajtott Hae-Hwa.-Már rég ezt kellett volna tenned!Nem is értettem mire megy ki az egész.Mikor az apádtól hallottam legszívesebben felpofoztam volna.Belekényszerített egy kényelmetlen helyzetbe és hagyta hogy ostobaságokat művelj.-megsimogatta a lány arcát és mosolygott.-Nagyon szép és okos lány vagy aki bármelyik férfit eltudná varázsolni.Dea-Hyun pedig a csinos fiatalember miért ne lett volna esélyetek egy normális kapcsolatra.
Hyun-Ah gondterhelt arccal válaszolt a nagynénjének:
-Ő sosem lehetett volna az enyém.Én csak a magányomat, de ő a csinos barátnőjét áldozta fel.Nem akartam neki semmi olyat tenni amit később megbánnék.Ezért találtam ki ezt az egészet,ám időközben rá kellett jönnöm, fontosabb lett számomra mint ahogy gondoltam.Most befejezem.Nem játszom ezt többet.
Az apja és a nagynénje is egyetértett a lánnyal ezért a lány még aznap éjszaka elindult haza, hogy tiszta vizet öntsön a pohárba.
Kora reggel ért haza és örömmel szaladt be a  házba megkönnyebbülést érezve hogy végre megszabadul a titkától.Igaz még mielőtt hazaért volna kimaszkírozta magát de csak azért hogy ne legyen akkora nagy a döbbenet.Beérve riadtan vette észre a női cipőt amit az előtérben látott.Sietve bement a nappalaliba és a látvány ami fogadta borzalmas volt számára.Dea-Hyun karjában Hee-Young aludt.A szája széle remegni kezdett,a lába alól kezdett kicsúszni a talaj,úgy  érezte meg kell kapaszkodnia valamiben.Nem tudta kontrollálni magát ezért hangosan kiáltotta:
-Mi a fenét képzeltek?-Dea-Hyunerre felébredt és mentve a helyzetet elengedte a nőt az ölelésből és gyorsan felült.A feje őrülten fájt és forgott vele a szoba.Hunyorogva a lányra nézett aztán a mellette fekvő Hee-Youngra.Ekkor döbbent rá menthetetlen helyzetükre.
-Ne érts félre!-kérlelte Hyun-Aht.De a lány már nem hallgatta hanem menekülőre vette a dolgot az előszobából felkapott egy kapucnis felsőt és kirohant a lakásból.Észre sem véve,kocsi kulcsát idegességében elejtette és a nappaliban hagyta.Dea-Hyun gyorsan felébresztette barátnőjét és megkérte minél hamarabb hagyja el a lakást.A nő vonakodva bár eleget tett a férfi kérésének hiszen neki tetszett hogy ez az egész így alakult.
Dea-Hyun mikor egymaga maradt magába roskadva kereste hogyan talál ebből kiutat.Nem csak Hyun-Aht mos tmár Hee-Youngot is alaposan megsértette.
Hyun-ah először csak a városban kóválygott, nem találva a helyét ám úgy gondolta a sors akarta hogy ez így történjen.Fájdalmát mégsem tudta magába tartani.Könnyes szemmel azt vette észre hogy Lee nagymama háza előtt áll és mivel kiakarta önteni valakinek a szívét ezért bement hozzá.Az idős nő amikor meglátta a lányt, tudta óriási baj van.Be tessékelte a lakásba de épphogy beértek a lány a nyakába borult és hangos zokogásban tört ki.Miután egy kicsit megnyugodott a nagyi leültette,teát készített neki és kérte meséljen el neki mindent.Hyun-Ah őszintén könnyes szemmel vallott az utóbbi időről és érzelmeiről.Az idős nő megsimította a lány kezét és halkan útba igazítást adott neki.
-Ezek a dolgok az érzelmeink nagy próbálja.Azt hogy mennyire sérül meg benne a szívünk és a lelkünk az rajtunk múlik.Annyira vigyáztál arra te ostoba kicsi lány, Dea-Hyun ne sérüljön hogy közben halálra sebezted magad. Mondj el neki mindent ,adj neki is egy esélyt!.De most már menj,szedd rendbe magad.  Az unokám már biztos halálra aggódja magát,menned kell .Hyun-Ah a fürdőszobában rendbe hozta a sminkjét.Elköszönt a nagymamától és elindult .Már alaposan besötétedett Dea-Hyun aggódva figyelte mikor ér már haza a lány.Több mint egy órája telefonált a nagymama és azóta még nem érkezett vissza.Ez mellett még az is zavarta a férfit amit a nagymamája a telefonba mondott:
-Nézz a látszat mögé és értékeld jobban amid van.-A dolog első részével nem tudott mit kezdeni,nem tudta mire utalhat.Az időjárás is ellene dolgozott hiszen fél órája elkezdett zuhogni az eső,amitől még idegesebb lett.Telefonon felhívta hát Bon-Hwát kérve keressék meg a lányt.Barátja első kérdése azt volt:
-Mi történt?
-Most nincs időm megmondani.Segítesz megkeresni vagy nem?
-Persze hogy segítek!Hogy kérdezhetsz ilyen hülyeséget?!-megegyeztek ki melyik irányba indul.Mind a ketten autóba ültek és a zuhogó esőben kutatták át a környéket.Dea-Hyun nagyon rosszul látott,hiszen annyira zuhogott az eső hogy az ablaktörlők sem bírták.Végül aztán a véletlennek köszönhető,meglátott egy alakot a parkban aki egy padon ült.
-Hyun-Ah az!-mondta magában, hiszen ki más is lenne aki ebben az esőben egymagában üldögélne egy padon.Lehúzódott az autóval,kiszállt és odasietett a hozzá.A sötétnek köszönhetően nem láthatta  a lány  arcát, aki mikor meglátta még a kapucniját is maga elé  húzta,hiszen  a könnyei és az eső is alaposan elmosta álarcát.
-Végre hogy megtaláltalak!-mondta Dea-Hyun megkönnyebbülten.-Halálra fagysz ebben az időben!-megragadta a lány karját és betuszkolta az autóba.A férfi rögtön felhívta Bon-Hwat mivel megtalálta a lányt,kérte menjen haza.Egész úton Hyun-Ah az ablak felé fordult,bal kezével a kapucniját az arca elé húzta és szótlan volt.Dea-Hyun azt gondolta azért viselkedik így ne lássa rajta hogy sírt, mindig erősnek mutatta magát.
A lakásban amikor Dea-Hyun villanyt akart kapcsolni a lány megfogta a kezét.-Kérlek,ne -!Várd meg míg felmegyek a szobába.Előtte azonban mondanom kell valamit.Hidd el nem haragszom csak csalódott vagyok.Én ostoba azt hittem elértem azt hogy egy kicsit legalább tisztelj és nem hozod a lakásomba Park Hee-Youngot.Végig tudtam a kapcsolatotokról és szemet hunytam felette.Mindenről tudta ami veled történik a te tudtodon kívül,még azelőtt mielőtt összeházasodtunk volna.Szó nélkül,viseltem ahogy titokban találkozgatok hiszen tudtam,ha a mi kapcsolatunknak már vége,te rád várni fog ő,de én rám nem vár más csak hogy ismét magányos legyek.De ezzel a tetteddel  elárultál!
Dea-Hyun egy szót sem tudott szólni,átérezte a  fájdalmát.Miután a lány felment a szobájába azon gondolkodott hogyan javítsa ki hatalmasat hibáját.Eszébe jutott a nyaklánc.Eszeveszettül keresni kezdte zakóját de sehol sem találta,amibe a dobozkát tette.Most jött rá valahol elhagyhatta.Fogalma sem volt merre keresse.
Másnap reggel~
Dea-Hyun kora reggel indult el munkahelyére mert előtte még beakart ugrani a bárba megkérdezni véletlenül nem-e hagyta ott a zakót.Csalódottan tudta meg senki nem is látta.Azonban az értéket rejtő ruhadarab Hyun-Joong szekrényében volt, aki miután Dea-Hyun elment a bárból észrevette és eltette hogy majd visszaadja neki.Viszont arra még várni kell mert ő elutazott egy hónapra a feleségével.
Ezzel kútba dőlt az egyetlen esélye hogy kifejezze a lány felé valódi érzését.Az irodában Bon-Hwa már várta és azonnal követelte mindent mondjon el azonnal.Végig hallgatva barátja beszámolóját  igazán dühös lett.
-Azonnal rendbe kell hoznod!Te idiótább vagy mint gondoltam!Meddig kínzod még azt a szegény lányt?
-Én nem,nem ezt akartam.sóhajtott Dae-Hyun és hirtelen úgy tűnt mintha a könnyeit nyelte volna vissza.-,Segíts nekem!Hiszen gondolom velem szóba sem akar állni.
-Mégis mit akarsz csinálni?Engem ne rángass bele a hülyeségeidbe!Szerintem már az egészet úgy sem lehet rendbe hozni.Most komolyan dühös vagyok rád.Nem hittem volna hogy ekkora ostoba vagy.-azzal dühösen bevágta maga mögött az ajtót Bon-Hwa.Dea-Hyun tudta a lelke mélyén,barátjának teljesen igaza van.
Egy hét volt már csak az üzlet megkötéséig,ekkora hibát a vége előtt csak egy lúzer követhet el.Győzködte magát arról hogy csak ez miatt,de valójában az okot a szíve mélyén kellett keresnie.Azt a nőt bántotta meg akitől idáig a legtöbbet kapott.Mellette úgy érezte felnőtt,valódi énjét a felszínre hozta és úgy támogatta egész végig mintha midig is ismerte volna őt.Minden áron helyre akarta hozni,bármilyen lehetetlennek is tűnt és legalább csak azt a tudtára akarta hozni Hyun-Ahnak mennyire fontos.Már nem Hee-Young járt az eszében,bár még mindig kedvelte a lányt,de valójában csak a külseje vonzotta.Elővette telefonját és megpróbált még egyszer Bon-Hwaval beszélni.
-Ismét én vagyok.Hallgass végig aztán döntsd el segítesz-e nekem vagy sem.Nem akarom így lezárni Hyun-Ahval.Tudnia kell számomra ő már nem közömbös,de ha te nem segítesz ő szóba sem fog állni velem.
-Rendben.-hallatszott a másik oldalról.-Na mi a terved?
Dea-Hyun pontosan elmondott mindent és a megfelelő utasításokkal ellátta barátját.Semleges helyre kellett csalniuk Hyun-Aht.Bon-Hwa feladata volt odacsalni őt.Ezért a beszélgetésük végén felhívta Hyun-Aht és vacsorázni hívta.Dea-Hyun eközben Park Hee-Younggal tette ugyanezt.Még aznap este a fotósnő a cég parkolóházában várta szerelmét,mit sem sejtve arról a szövetségről amit a 2 férfi a dolgok tisztázása érdekében kötött..Eközben a másik fél már úton volt feléjük,mivel Bon-Hwa autójában ott ült Hyun-Ah,aki szintén nem sejtett semmit.
-A fenébe!Vissza kell mennem az irodába a telefonomért,mert egy fontos telefonhívást várok.Nem gond ha beszaladunk érte?
-Ha olyan fontos igazán nem érdekes.Menjünk csak érte.-egyezett bele a lány.
Amikor megérkeztek a férfi úgy állt az autóval Hyun-Ah ne vegye észre a fotósnőt Hee-Youngot.
-Várj meg itt Hyun-Ah!Mindjárt jövök.-azzal kiszállt az autójából és Bon-Hwa eltűnt a lift ajtaja mögött.Hyun-Ah hátradőlt az autó ülésébe,karját homlokára tette és felsóhajtott:
-Mi a fenét is keresek én itt?-Egész nap azon gondolkodott hogy összepakol és eltűnik befejezve az egészet.Azután eszébe jutott az apja és tudta neki annyi veszteni valója van,hanem több,mint a Lee családnak.Hiszen ha ő most kiszáll és befejezi a botrány az apját is elsodorja,mint a lavina a magasra ívelő fenyőfákat.Hírnevüket vesztve,az ő cégük is a csőd szélére sodródhat.Bon-hwa hívása a legjobbkor jött mert ő volt az egyetlen,Lee nagyin kívül,akivel őszintén tudott beszélni.
Eközben Bon-Hwa már idegesen várta az iroda előtt barátját,akivel már rég lent kellett volna lenni,a megbeszélt helyesen mert minden egyes perc késésével kockáztatták tervük sikerét.
-Végre itt vagy!-sóhajtott fel megkönnyebbülve Bon-Hwa,amikor barátja kilépett az irodának az ajtaján.
-Ne haragudj feltartottak.-azzal elindultak a lift felé.
Hyun-Ah már ideges volt,mert ahogy gondolataiba merült egyre nehezebben tudta leküzdeni hogy ne kezdje el a sírást.A visszapillantó tükörben ellenőrizte le a sminkjét és ahogy belepillantott egy furcsa alakra lett figyelmes.Valószínű már azelőtt is ott volt,de a lány nem figyelt fel rá.A férfin látszott,hogy ideges volt,hiszen föl-alá járkált,és ökölbe szorított kezét fel-alá mozgatta.Valami nem stimmelt vele,a lány tudta a lelke mélyén és ezúttal sem csalt az ösztöne.Hyun-Ah kiszállt az autóból és ekkor pillantotta meg az oszlop mögött Hee-Youngot aki az autó előtt várakozott.Épp a telefonját kotorta ki a táska aljából mivel már hívni akarta Dea-Hyunt  már elunta ő is a várakozást.A zavartan viselkedő férfi,hirtelen elindult a fotósnő felé és Hyun-Ah ekkor pillantotta meg a kezében a kést,amit erősen megmarkolva fogott.Nem gondolva végig cselekménye következményét,elkezdett feléljük rohanni és mire a férfi a nőhöz ért volna,már közéjük ugorva Park Hee-Youngot ellökte a veszély elöl.Az idegen magasra emelve kezét a és már vágott is a fegyverével.Ebben a pillanatban megérkezett Bon-Hwa és Dea-Hyun akik eszeveszettül rohantak oda,de már nem tudták megakadályozni a tragédiát.Dea-Hyun egy erős rúgással kiütötte a támadó kezéből a kést és aztán Bon-Hwaval együtt a földre teperték.Alig pár perc alatt a biztonsági őrök is megérkeztek,akik a kamerán keresztül mindent láttak.Park Hee-Young még mindig a földön hevert  és látta megoldódni kezd a helyzet hiszen a biztonságiak átvették az irányítást.Hangos zokogásba kezdett és elkiáltotta magát:
-Dea-Hyun kérlek segíts!-és a férfi felé nyújtotta a kezét.Ösztönösen a férfi feléje vette az irányt nem törődve Hyun-Ahval aki tőlük csak pár méterre állt.Hyun-Aht hideg verejték öntötte el,a lábai remegtek és nem a félelemtől.Hátában éles fájdalmat,szívében pedig óriási csalódottságot érzett.Lassan elindult Bon-Hwa felé.Egyre nehezebben ment neki a járás,lassú apró léptekkel haladt Bon-Hwa felé,aki észrevette valami nagy baj van.Odarohant  Hyun-Ahhoz és abban a pillanatban a lány a karjaiba zuhant.Dea-Hyun tétlenül nézte ahogy barátja átöleli a lányt és szomorúan jött rá arra hogy ő neki kellett volna,aki ebben a helyzetben tennie.
Bon-Hwa ábrázata hirtelen ijesztővé vállt és a férfi elordította magát,amikor a lány meleg vére végig fojt a kezén.
-Hívjátok a mentőt!Azonnal!Hyun-Ah megsérült!
A kórházban Dea-Hyun idegesen várakozott.Fogalma sem volt hogy a lány milyen komolyan sérült meg.Bon-Hwa és Hee-Young a bűncselekmény helyszínén maradt.A rendőröknek kellett elmondaniuk a történteket.Ő a mentőautó után jött,autójával mert Hyun-Ah miután visszanyerve eszméletét nem engedte hogy elkísérje őt.De tudta hogy ebben a helyzetben a lány mellett a helye akárhogy tiltakozott is ellene.A percek óráknak az órák napoknak tűntek ebben a pillanatban.Amikor az orvos kilépett a kezelő ajtaján Dea-Hyun odalépett hozzá.
-Mennyire súlyos?-kérdezte nem kis aggodalommal.
-Szerencséje volt.Bár mély a seb fontos szervet nem ért.Összevarrtuk a sebet,lefertőtlenítettük és adtunk neki fájdalomcsillapítót is.Pihenésen és fájdalomcsillapítón kívül nem igazán van másra szüksége.Ezért  hazaengedem,otthon gondoskodjon róla és vigyázzon rá! Rendkívül bátor az a kis hölgy-mivel az orvos tudott a történtekről folytatta mondani valóját.- A saját testi épségét nem kímélve megvédett egy másik embert amit nem sokan tettek volna meg Őszintén csodálom érte..-Dea-Hyun meghajolva megköszönte az orvos segítségét.Hyun-Aht éppen a nővérke segítette fel a betegágyról Dea-Hyun amikor meglátta a lányt a gyomra görcsbe szorult és szíve gyorsabban vert a kelleténél.Valószínűleg a lány is észrevette ezt mert elindult felé.A nővérke rászólt:
-Lassan!Nehogy újra összesen!-Dea-Hyun levette a zakóját,rásegítette a lányra hogy eltakarja szakadt,véres ruháját.
-Gyere!Hazamegyünk.-mondta lágy gyengédséggel a hangjában és óvatosan megpróbálta átölelni a lányt így támogatva ,de Hyun-Ah eltolta a kezét.
-Menjünk.-ekkor már csak a fájdalom és a düh beszélt belőle mert eszébe jutott csalódottsága és megkeseredett lelke erősebb volt minden fájdalmánál.
Amikor kiléptek a kórházból Park Hee-Young és Bon-Hwa várta őket.Dea-Hyun éppen Hyun-Aht segítette be az autóba.
-Megtettétek a vallomást?-kérdezte Dea-Hyun.
-Csak nagyából.Holnap kell bemegyünk a  rendőrségre.A nyomozó mindnyájunkkal beszélni akar.De ez nem érdekes.Mi van Hyun-Ahval?-és odalépett a lányhoz,lehajolt hozzá és megcirógatta a lány haját.A lány elmosolyodott.Barátja figyelme jól esett neki,aki játékosan megjegyezte:
-Mi van te szuperman?Azt hiszed a Kripton bolygóról jöttél és sérthetetlen vagy?
-Semmi komoly.-nevetett rá vissza a lány hiszen a fájdalmait a gyógyszerek enyhítették.De azért jössz nekem egy új felsővel.Ez egy kicsit tönkrement ami rajtam van.
Bon-Hwa természetesen tudta,hogy felelős érte,hogy ez megtörténhetett hiszen ő csalta oda a lányt.Legszívesebben nem megtörténté tette volna a a dolgokat,erre azonban nem volt semmi esély.Az eseményeket figyelő Hee-Young sajnálta hogy nem ő áll a központba ,mert neki a félelmen kívül semmi bántódása nem esett.Bár tudta hogy sokat köszönhet Hyun-Ahnak mégsem volt hála,hanem inkább féltékenység töltötte el.
-Te jól vagy?-kérdezte a formaság kedvéért Dea-Hyun.
-Meg vagyok.-válaszolta a nő némi közönnyel a hangjában..De indulnotok kellene haza.Hyun-Ahnak pihenésre van szüksége.-Bon-Hwara maradt a feladat hogy hazavigye a fotósnőt,miközben Dea-Hyunék a másik irányba,az otthonuk felé tartottak.
A nappaliba érve Dea-Hyun segített a lánynak hogy átvegye a papucsát,de a lány ismét dühösen szólt rá:
-Megoldom.Nem kell túlreagálni ezt.Nem haldoklom.-azzal leült a nappaliba.Dea-Hyun a hűtőhöz ment és elővett egy üveg ásványvizet,felbontotta és a lány elé tette az asztalra.Hyun-Ah eközben levette magáról Dea-Hyun zakóját és maga mellé tette.Félkézzel elővette a zsebéből azt a fájdalom csillapítót amit még a orvos adott neki odabent,azzal a kikötéssel ha hazaértek akkor vegye be.Valószínűleg nagyon erős hatása lehetett mert a lány,alighogy bevette a gyógyszer pár perc múlva  nagyon fáradtnak,és kábulnak érezte magát.A férfi vele szemben ült,figyelte mi történik.Nem tudott megszólalni,nem találta a szavakat.Hyun-Ah törte meg a csendet.
-Mennem kell aludni.Furcsán érzem magam.-a férfi felpattant.Ösztönösen segíteni akart neki.Megpróbálta újra átkarolni és olyan közel érezte magához a lányt hogy zavartan kezdett viselkedni.Mindennél jobban akarta hogy magához ölelhesse,átkarolhassa érezve milyen fontos a számára,de a lány ismételten csak kibújt az ölelésből és a férfire nézett.
-Nem kell hogy lelkiismeret furdalásod legyen miattam.Rendbe jövök és holnaptól ugyan úgy mosolygok és ugyan az a nagy bohóc leszek a tiri-tarka ruhájában aki idáig is voltam.Csak a hátam sérült meg,ne izgulj a lelkembe semmilyen kár nem esett és nem más miatt tettem amit tettem hanem saját magam miatt.Teljesen mindegy ki az,másért is ugyan úgy megtettem volna.-ám Dea-Hyun átlátott a szavak mögött rejtőzködő ködfüggöny mögé és lassan lépdelt a lány mellett.Felkísérte a szobája ajtajáig és ott még utoljára kérdőre vonta:
-Mondd meg őszintén!Miért tetted?Most az egyszer miért nem törődtél csak saját magaddal és miért menteted meg Hee-Youngot?
-Hogy miért?Pont te kérded?-válaszolt erőltetett mosollyal.-Mert ő fontosabb számodra mint én.Nekem ez elég .-azzal eltűnt a szobája ajtaját maga mögött elhúzva.Dea-Hyun ökölbe szorította a két kezét,az ajtóra támaszkodott.kétségbeesése úrrá lett rajta.
-Fogalmad sincsen mennyire nincs igazad.Már rég fontosabb vagy nekem bárki másnál.-mondta alig hallhatóan,nehogy a lány meghallja.
Egész éjszaka csak járkált.Gyakran megállt Hyun-Ah ajtaja előtt és bár kíváncsi lett volna hogy van a lány mégsem mert bemenni.Alig várta hogy reggel legyen.Lement a konyhába kását főzni,ahogy a betegeknek szokták.Egy műanyag tárcára tette a reggelit és örömmel vitte a lány ajtajának küszöbéig.Letette az ajtóba és bekopogott rajta.
-Én most elmegyek zuhanyozni,mert dolgoznom kell menni.Itt van a reggeli.Edd meg kérlek.-de válasz odaátról nem jött.A vállát megvonta és megnyugtatva magát motyogta az orra alatt.-Még biztos alszik.
És elment a fürdőszobába.Fölöltözött és ismét elenőrizte hogy fel van-e már a lány.De a tálca érintetlenül állt azon a helyen ahol hagyta.Ekkor már rossz előérzete támadt és kopogtatni kezdett az ajtón.
-Hyun-Ah.Jól vagy?Szólj ki kérlek!Mert máskülönben muszáj lesz bemennem.-de csend volt.Néma csend.-nagy levegőt vett,kissé remegő kézzel húzta el az ajtót és most először Dea-Hyun belépett Hyun-Ah titkos szobájába.Pár másodpernek el kellett telnie hogy a félhomályba megszokja a szeme.A szoba kicsi volt és egyszerű.A fal tele volt Hyun-Ah rajzaival,nem is gondolta volna róla a férfi milyen tehetséges.Kissé hunyorogva vette szemügyre az ügyesen elkészítettet alkotásokat.Most döbbent rá hogy semmit sem tudott a lányról.Hónapok teltek el és fogalma sem volt róla mit szeret,mivel foglalkozik ha elvonul  szobája magányába.Most jött rá Hyun Ah egy álom világot,egy mesét rakott össze apró pici kockákból hogy ne keljen szembe néznie a valóssággal.Valóban játszott,ahogy mondta,de nem másokkal hanem saját maga érzéseivel.
Dea-Hyun lassan lépkedett tovább a szobába és halkan a lányt szólítgatta.Hirtelen észrevette Hyun-Ah sminkasztalát.Odalépett hogy szemügyre vegye közelebbről.Meglepetten kérdezte saját magától,amikor meglátta a vörös parókát a bábu fején,a rengeteg profikhoz illő sminkkészletet,az arcokat elcsúfító kiegészítőket.
-Mi a fészkes fene történik itt?-rossz előérzete egyre erősödött benne és lassacskán összerakódott benne a kép.-Miért használ valaki ilyen dolgokat?Csak nem azért hogy valamit elrejtsen?Vajon mit rejteget?-a lány ágyához sietett és a takaró alatt lassan rázni kezdte Hyun-Aht.
-Jól vagy?Miért nem válaszolsz ha kérdezlek?-arcáról lehúzta a takarót és megpillantotta a lány verejtékező hófehér arcát.Kisimította a lány arcából barna haját és végre megláthatta igazi külsejét.Gyönyörű hibátlan arcbőre tökéletes vonásokkal párosult.A lány lassan kinyitotta a szemét és Dea-Hyunra nézett.Tudta ,lelepleződött.a játéknak vége.
-Sajnálom.-suttogta elhalkuló hangon,erőtlen  és gyenge volt a magas láz miatt..Dea-Hyunban egy világ dőlt össze.Most fogta fel,valójában mi is történt.A lány végig átverte.Hátrálni kezdett teste remegett ordítani tudott volna csalódottsága miatt. Az a személy akit annyira meg kedvelt egész végig átverte ,most értette meg.Ebben a pillanatban kettőjük mesevilága kristálypohárként a földhöz csapódva ezer darabjaira hullott szét.

6.rész
Dea-Hyun bármennyire is fáradt volt nem jött álom a szemére.össze-vissza cikáztak a gondolatai,állandóan hallotta a lány utolsó mondatait amit a teraszon mondott.Borzasztó lelkiismeret furdalást kelletett benne.
Lefeküdt.Aztán felült az ágyra,végül pedig föl-alá járkált a szobájában.Lehetetlen helyzetbe kerül.Lelkiismerete nem hagyta nyugodni egy percre sem sem.Bármi is történt idáig köztük,ezt a maró égő érzést nem tudta elviselni.Alig várta a reggelt.
Korán felöltözött.Szabadidő ruhát és sport cipőt vett fel,úgy döntött kocogni indul.Rég bevált módszer volt az azokra az esetekre amikor egymaga akart lenni,átgondolni a dolgokat.
Halkan,csendben ment nehogy felébressze Hyun-Aht.Kocogás közben mégsem sikerült neki teljesen lenyugodnia,mert amikor elhaladt a szemetes mellett egy papír galacsint talált a földön.Lehajolt hogy fölvegye és kidobja.Amikor a kuka tetejét kinyitotta és meglátta a piknikre készített ételt,amit Hyun-Ah kidobott,rádöbbentette a lány mennyire várta a megígért kirándulást.Szokásához hívően a hajába túrt és maga elé motyogta:
-Reméltem hogy elfelejtette.A fenébe!-besétált a házba,össze kellett szednie magát mivel tudta hogy a lány már valószínűleg felkelt és a konyhában készíti a reggelit.Jól ismerte már a lányt,ez valóban így is volt.Hyun-Ah magát nem meghazudtolva szokásos mosolyderítő ruházatban ékeskedett.A hab a tortán mégis csak az volt,amikor a férfi felé fordult és mintha előző este nem történt volna semmi hatalmas vigyorral az arcán kérdezte a férfit:
-Lezuhanyzol vagy először együnk?-Dea-Hyun nem hitt a fülének,hiszen arra számított hogy a lány hozzá sem fog szólni,mégsem bírta megállni ne piszkálja a lányt.
-Komolyan mondom ezért a látványért érdemes volt felébredni,de nem hinném hogy az illatom vetekedne a külsőddel úgy hogy én először megyek zuhanyozni.-majd elindult a lány felé.Mire a lány hátra lépett és némi pajkossággal a hangjában megjegyezte:
-Valóban ezzel a tesztoszteron szaggal mintha tényleg férfi lennél!-Dea-Hyun arca mégis mosoly helyett,komolyra változott.
-Hyun-Ah!A tegnapi napért...-de a lány közbe vágott.
-Amit a teraszon mondtam?Igazán ne emészd magad!Az csak úgy jött magától.Kicsit depis voltam.
-Az állatkerti séta miatt?
-Áh!Dehogy!-füllentette a lány.-Teljesen megfeledkeztem.Gondoltam te is így vagy ezzel.-fogalma sem volt róla hogy már lelepleződött a férfi előtt milyen nagyon is várta.-Jut eszembe!Mindjárt kitalálom milyen halállal fogsz meghalni!-és a kezébe egy műanyag villát kapott fel és a férfi felé nyújtotta a kezét.-Védd magad!Most meglakolsz!
A férfi hirtelen elkapta a lány csuklóját.Közelebb húzta magához,mélyen nézett a szemébe.
-Miért csinálod ezt?-volt valami szomorú a hangjába amitől a lánynak is megmelegedett a szíve.-Nem kell mindig erősnek látszanod és nem kell mindenkinek a kedvében járnod.Még az enyémben sem.Egyszer-egyszer gondolj magadra is mert egyszer eljön az az idő amikor a dolgokat magad körül már nem változtathatod csak maguktól megtörténnek.
-Miről beszélsz?-förmedt rá a lány.-Egyáltalán nem ismersz.Most nem tudod mit érzek és azt sem kell tudnod hogy nekem mikor mi fáj.Mióta az eszemet tudom mindig csak vártam.Apára aki egy-egy üzleti útról hazatért,barátokra akik soha nem jöttek és rád.Megtanultam ha a kedvetekbe járok talán gondoltok rám akkor is amikor távol vagytok tőlem.Ezzel okozok magammal örömet úgyhogy nem csak érted vagy másokért csinálom.Nehéz ezt egy ilyen önző embernek megértened mint te vagy olyannak amilyen az apám is volt.A barátaimat is elüldözte mellőlem csak azért hogy ő rá figyeljek és olyanná formált amilyen soha nem akartam lenni.Az odaadás a te és az apám szótárában nem létezik.Mégis így szeretem,téged pedig elfogadtalak.-Dea Hyun lassan engedett a szorításból és elengedte a lányt
-Akkor most üvöltened kellene!Zúdítsd rám az összes dühödet!Ne állj így halkan ess nekem és ordibálj ahogy a torkodon kifér.Ha nem engeded szabadjára az érzéseidet lassan felőrlik majd a lelkedet és akkor hogy fogsz élni?Betoppantál az életembe.Azt gondoltam hogy ez az én büntetésem amiért így éltem,de időközben rájöttem,hogy a sors akarta így amit már rég nem én irányítok úgy ahogy eddig tettem.
A lány csak nézte a férfit.Értette amit a férfi mondott de nem akarta tudomásul venni mert ezektől az érzésektől rettegett a legjobban.Düh és harag nem létezett a szótárában helyette a megbocsájtás és az alázat.Nézte ahogy Dea-Hyun felmegy a szobájába és Hyun-Ah ott állt szótlanul pedig legszívesebben ordított volna.
Hétfőn reggel az irodában Dea-Hyun nem tette túl magát az előző napi beszélgetésen.Barátja Bon-Hwa észrevette furcsa viselkedését.Még soha nem látta őt ezelőtt ilyenek.Szokatlanul csendes volt,gondterhelt arca és merengő szeme leleplezte belső vívódását.
-Úgy látom a lelkiismereted végre megtalált!-gúnyolódott Bon-Hwa.
-Ne kezd te is!Nem elég bajom van így is...Az a lány odahaza mindent elkövet hogy az őrületbe kergessen.Mi a fenének törődik velem hiszen engem úgy is hidegen hagy!Ha vége lesz ennek az egésznek ismét idegenek leszünk egymásnak és még az emlékeit is kitörlöm annak hogy ismertem.
-Te ezt el is hiszed?Vagy győzködöd magad arról magad mennyire nem szereted Hyun-Aht.Tök mindegy miért kedveled de ne játszd meg hogy teljesen hidegen hagy.
-Mi van pszichológiát is tanultál?
-Azt nem de nézz bele e tükörbe!Az arcod mindent elárul.Azt hiszed nem változtak Hyun-Ahval kapcsolatba az érzéseim?Eleinte utálattal néztem azt ahogy kinéz most meg azon kapom magam mennyire jó vele együtt lenni.-Dea-Hyun nagy szemekkel nézett Bon-Hwara és neki szegezte a kérdést.
-Mi van öregem?Bele estél?
-Pfú...Erről szó sincs de színesebbek a napjaim mióta vele együtt töltöm,de most már gyerünk mert apád vár a tárgyalóterembe és mindjárt itt vannak a Japán üzletfelek innentől kezdve az üzletre kell figyelni.
-Rendben.-és megindultak kifelé.A tárgylóterembe érve már Dea-Hyun apja ott volt,jobb oldalon a titkárnője,baloldalán egy régi üzletfele ült.AZ üzlet fontosságáról beszélgettek és arról hogy  cég megmenekülése ettől a naptól függ.Ha sikerül jó benyomást gyakorolni a Japán befektetőre,végre fel lélegezhetnek és a siker már garantált.
Dea-Hyun és Bon-Hwa még le sem tudtak ülni az asztalhoz mert már nyílt is a a tárgyalóterem ajtaja.Amint beléptek  a jövendőbeli cégtársak mindenki fel álllt az asztaltól és illedelmesen meghajoltak.
Dea-hyun apja Lee-Chin Hwa odasietett hozzájuk,bemutatkozott és bemutatta a szobában tartózkodó embereknek.A négy tagú Japán ügyfelek is ugyanígy tettek.A bemutatkozás után mindenki helyet foglalt és elkezdhettek végre tárgyalni.A Japán elnök Usui Takumi alacsony,ősz hajú,szemüveges,idősödő férfi akinek elég rossz hírneve volt üzleti körökben rossz természete miatt.Makacs természete miatt pedig nem volt könnyű meggyőzni őt.A megbeszélés mégis sikeresnek volt mondható hiszen mindkét fél elfogatta egymás feltételeit.
Miután megbeszélték a részleteket mindenki felállt az asztaltól és a szokásos protokoll szerint elbúcsúztak egymástól.Lee Chin-Hwa kézfogás közben megkérdezte az elnöktől:
-Szívesen meghívnám vacsorára önt,ha az ideje engedi.
-Nagyon szívesen elfogadom.-válaszolta.-Csak az az egyetlen problémám, hogy csak a házi ételt szeretem nem vagyok hajlandó étteremben enni.
-Az nagy kár,hiszen az én feleségem nem a legjobb szakács.Ezért hát előre is elnézését kérem hiszen így a meghívás érvényét veszti.-Bon-Hwa közbe lépett.
-De Dea-Hyun felesége igazán kitűnően főz.Miért ne láthatná vendégül önöket?-Dea-Hyun tágra nyílt szemekkel nézte a barátját,fogalma sem volt róla honnan merítette a barátja a bátorságot hogy ezt tegye.De már nem tudott visszakozni ezért hát illedelmesen megismételte a meghívást.
-Akkor este 6 óra.Önnek megfelel?-kérdezte Dea-Hyun illendően.
-Megfelel.Ott leszek.A többiről a titkáraink egyeztetnek.Köszönöm.-azzal elhagyták a tárgyalótermet.
Dea-Hyun a telefonját szorongatta.Nem tudta hogy mondja el Hyun-Ahnak barátja hirtelen ötletét.Erőt vett magán,felhívta a lányt és meglepetésére az még örült is neki.Egyébként is már készült az estére hiszen Dea-Hyun születésnapjára egyébként is ünnepi vacsorát akar készíteni.
Dea-Hyun teljesen megfeledkezett a saját születésnapjáról mert reggel nem evett otthon pedig Hyun-Ah hínár levest készített neki,ahogy minden születésnapkor szokás.
Amikor hazaért a lány már mindent elkészített neki már csak át kellett öltöznie és várni a vendégeket.A megbeszéltek szerint 6 órakor Dea-Hyun apja és Usui Takumi megérkeztek.Dea-Hyun ajtót nyitott nekik és akaratlanul is elnevette magát.Ugyanis az idős Japán úrnak mind a két szemüveg lencséje el volt törve és elég viccesen festett így.
-Volt egy kis balesetem.-nevetett az öreg úr is.Meg gondolta mit nevet Dea-Hyun.Hyun-Ah ekkor csatlakozott hozzájuk,hogy megmentse a helyzetet frappánsan megkérdezte:
-Tudok adni kölcsön egyet!Mindjárt felmegyek a szobába és hozom!-De Dea-Hyun megfogta a kezét és bemutatta Usui Takuminak
-Igazán ne fáradjon hölgyem!Nagyon kedves de így is látok valamicskét a szállodában pedig van tartalék szemüvegem.-nagyon jól füllentett hiszen az orráig sem látott,de nem akart kellemetlenséget okozni.
A vacsora igazán kellemesen telt.A három férfi evés közben jót beszélgetett.Családról,horgászásról és  persze a sportról.Az utóbbihoz Hyun-Ah is bekapcsolódott és Dea-hyun és Lee Cin-hwa arra lett figyelmes hogy az öreg úr és a lány teljesen összhangban voltak.Ugyan azt a focicsapatot szerették,ismerték az összes híres kosárlabda csapatot és még az autóversenyző pilóták közül is ugyan az volt a kedvenc.
-Mindegyik sportot kipróbált már?-kérdezte Hyun-Ahtól Usui Takumi.
-Régen igen.A suliban kosaraztam és még a lány focicsapatban is megkaptam a kapus szerepet.
-Akkor hát,hogy viszonozzam ezt a finom vacsorát engedjék meg hogy meghívjam önöket 2 hét múlva az otthonomba.Mivel a szerződés aláírása Japánba történik ezért el kell hogy jöjjenek.
Dea-Hyun és Hyun-Ah egymásra néztek.A férfi a fejével biccentett így Hyun-Ah elfogatta meghívást.Távozásnál az idős úr még Dea-Hyunnak a fülébe súgta:
-Igazán szerencsés ember!Csodálatos felesége van!-a férfi azonban tisztában volt azzal hogy az öregúr a lány kinézetéről mit sem sejtett,hiszen törött szemüvege megakadályozta ebbe.A vacsora közben is csak egészen közel hajolva tudott enni ezért hát a lány külseje rejtve maradt.
Megkönnyebbülve leült a nappaliba,de Hyun-Ah már a konyhából jött egy óriási tortával jött a kezében és énekelte:Boldog Születésnap című dalt.Szép hangja volt,kellemes és lágy. Dea-hyun örült annak  hogy a lány nem feledkezett meg róla.Igaz apja már az irodában felköszöntötte és átadta az ajándékát de mégsem érezte azt amit ebben a pillanatban.
Miután elfújta a 28 szál gyertyát Hyun-Ah is odaadta az ajándékát ami egy gravírozott toll volt.
-A sikeres üzletkötéshez.-mondta komoly arccal Hyun-Ah.
-Köszönöm!De most már együnk tortát!-válaszolta elérzékenyülve Dea-Hyun.
-Jajj a tortáról jut eszembe!Azt nem én sütöttem azt a nevelő anyukád hozta.
-Mondtam már hogy az anyám mit tudd rosszabbul a főzésen kívül?Sütni.Garantált gyomorrontás!-a két fiatal ismét egymásra nézett és kuncogva neki fogtak az evéshez.De az első falat után mind a kettőjük arcára valami furcsa és leírhatatlan döbbenet ült.Iszonyat volt az íze!
Dea-Hyun hirtelen az ujját belenyomta a tejszínhabba és a lány orrára kente.
-Csak hogy ne vesszen kárba!
-Arcpakolás?Jó ötlet!Akkor hogy te is szép legyél!-és már Hyun-Ah marka is teli volt tortával és hatalmas tortacsatát rendeztek.A nappali csatatérré változott.Dea-hyun és Hyun-Ah felhőtlenül kacagtak egymás kinézetén.Ám a férfi hirtelen elkapta a lány kezét és odahajolt közel hozzá.
-Már most szebb az arcbőröd!-fürkészte a lány arcát azzal a kezével le akarta törölni a habot róla.Hyun-Ah ijedten kiszakította magát a férfi kezéből és akaratlanul is ordítani kezdett:
-Ne érj az arcomhoz!Eszedbe se jusson!-Dea-Hyun értetlenül nézett a lányra.
-Mi a fene ütött beléd?
-Semmi.Ne haragudj.Kicsit túl reagáltam...-fordult el a férfitól mert érezte hogy sminkje kezd szétkenődni a tejszínhab alatt.Próbálta a kezével takarni és felrohant a szobájába.
Mind a ketten maguk mögött hagyva egy álmatlan éjszakát korán keltek.Míg Hyun-Ah kocogni ment Dea-Hyun beszólt az irodába hogy az nap nem megy be.Hálás volt a lánynak a tegnapi napért ezért viszonozni akarta.Elment bevásárolni és a piknik kosarat az asztalra készítette.Hyun-Ah mikor hazaért értetlenkedve nézte.
-Mi ez?
-Azonnal menj a szobádba és öltözz át!Így mégsem jöhetsz velem!
-Mégis hová?
-Az állatkertbe.Igaz kicsit késve de mivel féltem hogy beváltod az ígéretedet és megölsz így kénytelen vagyok veled menni.
-Mégis hogyan ölnélek meg?
-Tegnap este már el is kezdet!Halálra akarsz röhögtetni.
Pár perc múlva úton is voltak a vidámpark felé.Hyun-Ah ismét kirívó öltözékben pompázott,arcát sál,fejét egy hatalmas nagy kalap takarta.Amikor az állatkerthez értek,Dea-Hyun megállította az autót.A lány felé fordult,óvatosan letekerte arcáról a sálat,levette a kalapját és a hátsó ülésre dobta.
-Ezek a dolgok fölöslegesek!-válaszolt a lány kérdő arckifejezésére.-Azt akarom hogy élvezd a mai napot,a napsütést és a szelet.-Hyun-Ah egyetértően bólintott,de azért a kalapot magához vette,érzékeny bőrére hivatkozva.
Egész délelőtt felhőtlenül,boldogan sétáltak együtt.Minden egyes állatot megnéztek, a lánynak mindegyikhez volt valami mondanivalója.Úgy viselkedett mint egy nagy gyerek.Ugrándozott,tapsolt vagy éppen énekelt,nem tagadva hogy milyen boldog.
Dea-Hyun szinte csodálattal nézte mennyire ragyog.Miután ettek folytatták,mert Hyun-Ah mindent látni akart.A majmok ketrece előtt felsóhajtott.
-Mennyire tökéletesek!
-Micsodák?-kérdezett vissza a férfi,mert nem értette valójában mi tűnik olyan tökéletesnek.
-Hát ők.Mind akik itt élnek.A zebrák,a tevék és az összes többi állat.
-Én nem látok mást mint egy csomó esetlen csúf és büdös állatot.-dünnyögte Dea-Hyun.-Mi lehet tökéletes a tevébe vagy ezekbe az idétlen majmokba?
-A teve hogy életben maradjon elraktározza a vizet a púpjába,és ahol más állatnak esélye sincs a sivatagban ő túléli a karaván utakat.Hatalmas túlélő ösztöne tiszteletre méltó.Itt vannak a majmok!Hatalmas csoportokban élnek,odafigyelnek egymásra és segítik a gyengébbeket.Mi emberek csak tanulhatunk tőlük.-Dea-Hyun figyelmesen végig hallgatta a lányt de rosszallóan visszavágott:
-Akkor is nekem csak büdösek és ostobák.
-Na akkor figyelj!-azzal a háta mögé osont és befogta Dea-Hyun szemét.-Akkor most ne a szemeddel hanem a szíveddel.-a férfi megdöbbenve állt.A lány puha érintése furcsa melegséggel töltötte el.Elengedte hát minden dühét és csak a lány szavaira figyelt.-Hallod ezt az élettel teli zsivajt?Mintha csak az életet ünnepelnék.Ez a létezés zenéje,amely olyan lágy és mégis vidám,hogy beleremeg a lelkem is.Hát nem gyönyörű?-és azzal levette a kezét a férfi szeméről és előre szaladt, a kalapját megfogva nehogy lefújja a szél.
-Az.Gyönyörű.-suttogta a férfi maga elé.Valójában már nem arra értette amit a lány mondott hanem megérintette a lelkét a lány tisztasága,belső szépsége és egy olyan világba röpítette ami ismeretlen volt számára..Hyun-Ah megállt a hattyúk előtt akik a tóban kecsesen és fenségesen úszkáltak.
-Gyere gyorsan!Ők a kedvenceim!-intett Dea-Hyunnak a kezével.Amikor odaért a fiú rákönyökölt a korlátra és nézte ahogy a lány ragyogó arccal figyelte a madarakat.-Nézd milyen csodaszépek és tökéletesek!
-Persze!A vízben!De ha kijönnek a száraz földre,akkor esnek,buknak mint valami részeg kacsa.-magyarázta most a férfi.
-Én nekem akkor is ők a legszebbek!Olyan szeretnék lenni amilyenek ők.-sóvárgott Hyun-Ah.
-Olyan is vagy!-mosolyodott el Dea-Hyun.De ebben a pillanatban a lány már őt nézte.Tekintetük összetalálkozott és zavarában a lány kacagva felkiáltott:
-A parton bukdácsolva mint egy ostoba kacsa.-és megint elszaladt a férfi mellett.
-Nem.-suttogta halkan Dea-Hyun.-Olyan vagy mint ők a vízben,hófehér,kecses és csodaszép.

5.rész
A két fiatal között hatalmas szakadék tátongott,még ennyire messze nem álltak egymástól mint az elmúlt két napban.Elvesztek érzelmeik ködös viharában,félve keresve belőle a kiutat.Még senki,még ők maguk sem tudták,ha nyíltak és őszinték lettek volna elejétől fogva talán nem lett volna ilyen nehéz.Hyun-Ah már az első találkozásnál,ott az autónál beleszeretett Dea-Hyunba.Szíve könnyebben sebezhető mert az érzés amit a férfi iránt érzet saját magától is rejtve tartotta.Próbálta gyűlölni őt de nem ment neki és most úgy érezte érzelmei teljesen felőrlik őt.Ezért két napja kerülte a férfit.
Igaz Dea-Hyunt minden este terített asztal várta de a lány nem,így ő az ételhez hozzá sem nyúlt inkább felment a szobájába és bezárkózott tisztázatlan érzelmeivel.
Végig dőlt az ágyon és gondolataiban,bár észre sem vette csak Hyun-Ah járt.Szerette a lányt maga körül tudni,szerette a gondoskodását,a mosolyát azt hogy mindig csak ő rá figyel.Zavarba hozta az a tény,őt akit mindig csak a külső szépséget értékelte,hogy egy ilyen kinézetű lány mint Hyun-Ah belső ragyogása melegséggel tölti el a szívét.Nagy út várt még mindkettőjükre hogy megtalálják a választ kérdéseikre,de erről egyikük sem sejtett semmit.
Csütörtök este Dea-Hyunt ismét csak a terített asztal várta.Egyenesen szobája felé vette az irányt.A vacsorához hozzá sem nyúlt.Ám amikor elment a lány szobája előtt,bátorságot gyűjtött és bekopogott az ajtón.Hyun-Ah az ágyán ült,álcáját hátrahagyva,éppen kedvenc anime könyvét olvasgatta.A kopogásra felugrott és riadtan az ajtóhoz szaladt,megfogta annak fogóját nehogy a férfi belépjen a szobába.
-Hyun-Ah beszélnünk kell!Gyere ki!-jött a kérés odakintről.Választ nem kapott de látta a lány körvonalait az ajtó körül ezért folytatta.-Nem tudok alkalmazkodni.Ez nekem soha nem ment.Én ilyen vagyok,és nem is fogok megváltozni soha.Senkivel sem éltem még idáig együtt,senkivel sem kellett törődnöm hogy megbántom-e vagy sem.Utálom az egész helyzetet amibe az apáink sodortak.Választási lehetőséget nem is hagytak.Nem fogok soha többet magyarázkodni neked és kérni sem fogom tőled hogy megérts.Végül is nem tartozunk egymásnak semmivel mi csak szereplői vagyunk egy játéknak.Te viszont..-változtatott a hangnemén.-gyerekesen viselkedsz.Remélem tudod!-érezte kezd érzelgős lenni és nem akarta hogy a lány észre vegye azt.Hyun-Ah elmosolyodott.Nem is várt mást,ismerte már a fiút elég jól ezért belement a szócsatába.
-Gyerek!Hát persze!Mi más lennék?Hisztis és elkényeztetett.Aki ha nem úgy van ahogy szeretné bezárkózik és bevágja a durcát.
-Na végre!Már azt hittem magamban beszélek.-könnyebbült meg Dea-Hyun a lány hangja hallatán.-Gyere ki és beszéljük meg.Ráadásul éhes is vagyok!Együnk együtt!
-Nem lehet Mr.Tökéletesség!Bocsáss meg de már pizsamában vagyok.
-Na és?Megígérem nem fogok megdöbbeni a pizsamádon.Már ismerem az öltözködési stílusodat.-és látta maga előtt a lányt egy rózsaszín,macikkal teli kicsit lógó hálóruhában,vörös haját hosszú,bojtos hálósipkával eltakarva.
-Most nem lehet.Fáradt vagyok szeretnék aludni.
-Akkor bemegyek és kihozlak!-nyúlt az ajtó felé Dea-hyun.A másik oldalon a lány ijedten szorította az ajtó fogóját.
-Meg se próbáld!Mert megöllek!
-Ah!Eszem ágában sincs.-jött a megnyugtató válasz.
-Menj és egyél.Én lefekszem.- mondta Hyun-Ah.-Ígérem holnaptól nem viselkedek gyerekesen!Úgy játszom ahogy te szeretnéd.Dea-Hyun nem is gondolta,de csak egy ajtó választotta el őt az igazságtól.
Eközben messze tőlük Puszanban Hyun-Ah apja és nagynénje Hae-Wha a kertben beszélgettek.Az idős férfi őszintén elmondott mindent nővérének a Seoulban történt dolgokról. Megnyugtatásra várva,figyelte nővére válaszát.
-Nagy vagy kedves bátyám!-horkant fel a nő.-Ekkora ostobaságot én még nem értem!Szóhoz sem jutok.Mi a fenét is gondoltál?Bedobtad a lányodat a mély  vízbe egyedül,és mi van ha elkapja egy örvény?Hiába visel mentőmellényt(az álcára gondolt)közel sem biztos,hogy megmentheti őt.
-Erős,okos lányom van!Nem kell féltenem,meg van a magához való esze.Megfogja állni a helyét és tudom,nem okoz csalódást.
-Nem hiszem el!-csodálkozott ismét el a nő.-Kiskorában a széltől is óvtad,de ahogy nőtt mindig megpróbált az elvárásaidnak megfelelni.Gyönyörű,okos de zárkózott lány lett belőle.A jelleme sokkal szebb mint bármelyikünké ezért nem sérthetetlen.Mi lesz ha megsérül?Akkor hol lesz a lelkiismereted?
-Meg kell értsed meg kellett tartanom az ígéretemet amit a barátomnak tettem,amiért annak idején ő sem hagyott a bajban.
-Ez már sok!Ne dühíts tovább!Tettél egy ígéretet Hyun-Ah anyjának is!Megígérted neki ahogy a lányotoknak nem esik bántódása amíg te élsz.Erre tessék ezt műveled vele!Esküszöm ha nem lennél beteg felpofoználak,mint annak idején mikor gyerekek voltunk és rosszat csináltál!Ígéret,becsület.Mindig csak ez volt fontos neked!Képes voltál érte feláldozni Hyun-Aht és magadat is!Most viszont nézz a szívedbe és gondold végig hogyan menekíthetnéd ki ebből az egészből a lányodat,amíg nem késő!
-Nem tudom.-tördelte kezét a férfi.-Már gondolkodtam rajta,de még nem találtam megoldást.-hangjában volt valami fájdalmas érzelem mert már rég tudta megkorra hibát vétett. -Erősnek kell lenned,ezért először gyógyulj meg teljesen,mert csak így tudod helyre hozni a dolgokat.Melletted állok és ha tudod segítek.-állt fel Hae-Wha.-De most megyek aludni,menj te is!
A férfi nem mozdult csak ült a padon és nézte ahogy nővére eltűnik a sötétben.Bár minden nap beszélt lányával sejtelme sem volt róla Hyun-Ah partra vetett halként vergődik,és pont a mentőmellénye hozta a vesztét.
Eljött a péntek reggel amit Hyun-Ah már nagyon várt.Megbeszélték Bon-Hwával együtt mennek el vásárolni.Miután Dea-Hyun elment dolgozni,gyorsan felöltözött és elment a fiúért.Az iroda előtt várta mert Bon-Hwának még volt elintézni valója mielőtt találkoznának.Végre megérkezett,beült az autóba a lány mellé és jókedvűen elkiáltotta magát:
-Mehetünk soppingolni!-bekötötte magát,miközben a lány már indította is az autót.
A bevásárló központba érve először a ruhák között kezdtek el nézelődni.Felpróbáltak egy csomó ruhát,idétlenebbnél idétlenebb összeállításban.Nagyon jól mulattak.Nevettek egymáson mint két bolondos gyerek.Ám amikor Hyun-Ah kezébe nyomott Bon-Hwa egy igazán csinos ruhát és azt a lány felvette a fiú igencsak megdöbbent arcot vágott.
-Eszméletlenül csini vagy!-ismerte el.-Engem sikerült megváltoztatnod külsőleg miért nem akarod magadat is?
-Mert én jól érzem magam a bőrömbe.-füllentette a lány.
Amikor készen voltak a vásárlással a lány visszavitte munkahelyére Bon-Hwát de azért a férfi aggódva megkérdezte mielőtt kiszállt volna a kocsiból:
-Biztos hogy ne említsem meg Dea-Hyunnak a holnapot?-tudta barátja már rég elfelejthette a szombati állatkerti sétát.
-Meg ne próbáld!Ha már ezt is elfelejtette akkor úgy is hiába való az egész.Nem akarom hogy tehernek érezzen azt akarom hogy saját magától akarja velem tölteni az időt.-ezzel elbúcsúztak és mindenki elindult a maga dolgára.
Ám az irodában Bon-Hwa mégsem tudta megállni,legjobb barátjához sietett.Éppen a telefon beszélgetés végére toppant be.Nem is sejtette Dea-Hyun akkor előtte barátnőjével megbeszélte a másnapot együtt töltik.
-Hol a fenében császkáltál ilyen sokáig?-vette kérdőre Bon-Hwát.-Apa már égen-földön keresett!Nem fogom állandóan a hátsódat védeni!
-Miért keresett?Annyira nélkülözhetetlen vagyok?-kérdezett vissza még mindig feldobódott hangulatban.
-Jövőhéten jön a Japán befektető!Ezzel kapcsolatban akarja a részleteket megbeszélni a délután folyamán.Mindenkit az irodába hívat úgy hogy légy szíves ne tűnj el!-szögezte le kissé dühösen. -Egyébként Hyun-Ahval voltam ha tudni akarod és annyi kaját vásároltunk mintha piknikre készült volna.-szólt figyelmeztetőleg barátjának Bon-Hwa,remélve azt,hogy a férfi megérti a célzást.
Aznap este Dea-Hyun szokásához hívően korán ért haza és vacsora közben megbeszélték az aznapi történteket.Elmesélte a lánynak nemsokára sikerül megszerezniük a legnagyobb befektetőt.
  -Végre szombat!-nyitotta ki Hyun-Ah a szemét.-gyorsan felöltözött és lesietett a konyhába.Elővette a piknik kosarat és hozzá fogott gyorsan az étel elkészítéséhez.Mire Dea-Hyun felébredt már minden készen volt az útra.Hyun-Ah arca felderült amikor meglátta a férfi öltöny helyett ma kényelmes ruhát vett fel.Az gondolta azért mert hogy együtt töltik a napot ahogy megígérte.
De amikor Dea-Hyun megszólalt összetörte a lány álmát.
-Most mennem kell!Dolgom van.Ne várj meg későn jövök haza és valószínű hogy vacsorázni sem fogok itthon.
-Rendben.-szólt csalódottan és a piknik kosarat a lábával arébb tolta nehogy a férfi észrevegye.Dühösen nézte ahogy kimegy az ajtón és mérgében a kosár tartalmát kiborította a szemeteskosárba.
Hee-Young már a háza előtt várta szerelmét,kihívóan és gyönyörűen öltözött fel hogy elragadtassa.Beszállt az autóba és már előre örült annak,együtt tölthetik a napot.
Elhagyták a várost.Egy olyan helyre mentek ahol kettesben lehetnek és nem kell arra figyelni nehogy valaki észre vegye őket együtt. Kézen fogva sétáltak az erdei ösvényen miközben a lány elmondta mi bántja.
-Annyira megváltoztál és félek hogy nem a kialakult helyzet miatt.Már nem csak rám figyelsz hanem Hyun-Ahra is.Attól félek elfoglak veszíteni és ennek az egésznek soha nem lesz vége.
-Már közel vagyunk a végéhez a jövő héten találkozunk a Japán befektetővel.-mondta megnyugtatásként és átölelte a nőt.-Mindig csak te leszel a fontos!Nem változtak az érzelmeim!Ami Hyun-Ahhoz köt csak közömbös érzések és szükség megoldás a cég megmentéséért.Soha többet nem akarok ilyen butaságokat hallani tőled!-innentől kezdve már felhőtlenül töltötték egymással a napot.
Este beültek vacsorázni egy kis étterembe és beszéltek minden másról hátrahagyva Hyun-Ahát a gondolataikból.
-Képzeld a héten egy olyan idétlen csapattal dolgoztam együtt mint még soha!Egész fotózás alatt kezelhetetlenek voltak.Le is szidtam az asszisztensemet és megkérdeztem tőle hogy nem-e az állatkertből szedte őket össze.-erre a mondatra Dea-Hyun gyomra összerándult.Hirtelen eszébe jutott a Hyun-Ahnak tett ígérete.
-A francba!-tette le evőeszközét.-Azonnal mennünk kell!
-Valami baj van?-kérdezte aggúdva Hee-Young.
-Alaposan megfeledkeztem valamiről.Most aztán jó nagy bajban vagyok.Azonnal mennünk kell!-sietve távoztak.
Az úton hazafelé a nő nézte a férfi arcát.Látta rajta mennyire bántja valami és megkérdezte:
-Helyre lehet hozni?
-Nem hiszem.-sóhajtotta.-Csak abban reménykedem hogy az a másik is megfeledkezett róla.-nem firtatták tovább a dolgot.Dea-Hyun hazavitte Hee-Youngot és már tovább is indult.Nagyon gyorsan ment az autóval hogy minél hamarabb hazaérjen ő is.
A ház elé érve megnyugodva látta nem égnek otthon a villanyok.
-Hála az égnek!Valószínűleg elment itthonról Bon-Hwaval.-nem is gondolta hogy milyen közel van az igazsághoz hiszen Bon-Hwa miután megtudta hogy barátja ismét cserben hagyta a lányt megkérte töltsék együtt a napot,de a lány nemet mondott. Riadtan vette észre hogy a lány mégis otthon van és a teraszon a sötétben fürkészte az eget.Kiment hozzá és mintha mi sem történt volna tetetett jó kedvvel kérdezte:
-Csak nem kívánni akarsz?
-Eszem ágában sincs!-jött a válasz.-Ezek is mind hazugok!
-Miről beszélsz?-döbbent meg Dea-Hyun.
-Elhitetik velünk hogy ragyogó csillagok.-mondta töprengve Hyun-Ah.-De csak több millió kisebb nagyobb bolygók akik már lehet hogy rég nincsenek is az égen fényük ér hozzánk el soká.
-Tudsz még ilyen bölcsességet mondani?-nevetett a fiú és megcsípte a lány arcát.-Egészen okosnak tűnsz amikor ilyeneket mondasz.
-Álmokat szövünk és olyan lényeket teremtünk amilyenek szeretnénk lenni...tündéreket,sárkányokat.Sárkányok akik hatalmasak, általában zöldek ami a nyugalom színe,és szárnyakat ami a szabadságot,a tűz okadást a biztonságot,a több fej pedig a hosszú vagy az örök élet utáni vágyunkat fejezi ki.De egyvalamit alaposan elrontottunk benne.-akadt el a lány hangja.-Neki is csak egy szívet álmodtunk és ha azt megsebzik ugyan úgy belehal mint mi emberek.
Ekkor Hyun-Ah csalódottsága fájdalommal töltötte meg Dea-Hyun szívét amitől ő nagyon megrémült. A lány szó nélkül elment a férfi mellett és egymaga hagyta úgy ahogy ő tette ezt vele.

4.rész
Hyun-Ah mióta apja elutazott egyre magányosabbnak érezte magát a hatalmas házban.Hetek teltek el és Dea-Hyun vigyázott rá hogy minél kevesebbet találkozzanak.Korán bement dolgozni és késő éjjel ment haza.Vagy az edzőteremben töltötte az időt, vagy barátjával Bon-Hwával,mert Hee-Young elvolt foglalva a munkájával.Ha az edzések korábban véget értek a férfi még órákig a terem lépcsőjén üldögélt,és erre edzőtársai is felfigyeltek.Nem értették mi történhetett vele hiszen tudták nemrég nősült meg.Valójában akkor miért nem siet haza a feleségéhez?Eközben Hyun-Ah gondolatait próbálta összegezni és próbált valamit csinálni,mert szürke magánya lassan rátelepült a hangulatára is.
-Elmegyek kocogni-mondta derült mosollyal.-Mióta itt vagyok nem is futottam!.....Igen ez jó ötlet!-Azzal felment a szobájába átöltözni.Kapucnis pulóvert választott ami nagyon jól takarta az arcát és kényelmes tréning nadrágra váltotta tűz piros farmerét.
A környéken kocogott és közben gyönyörködött egy-egy szebb ház kertjében.Amikor hazaért egyből zuhanyozni ment.Hosszú barna haja rakoncátlan fürtjei mindig dühbe hozták.
-Ejnye de makacsok vagytok!-De nem kell sietnem mivel Dea-Hyun úgy is este jön haza.
Ekkor hirtelen megszólalt a kapucsengő.A lány megkérdezte ki az.Egy ideges,fiatal fiú nyomkodta a videó csengőt.
-Csomagot hoztam Lee Dae-Hyun úrnak.Átvenné?
-Máris.-Jött a válasz.Hyun-Ah gyorsan felöltözött.Nem törődve álcájával kisietett a futárhoz.Kinyitotta az ajtót.A fiú csodálkozó arckifejezéssel állt előtte.
Dadogó hangon nyögdécsel:
-Ne haragudj!Kicsit késésben vagyok.-nyelt egy nagyot majd folytatta.-Itt kérem aláírni.-A lány átvette a csomagot és hálásan megköszönte.A fiú zavartan sietve távozott.A lány szépsége teljesen lenyűgözte.
Hyun-Ah letette a nappaliba asztalra a csomagot és sietett kimaszkírozni magát,amit jól is tett mert egy óra sem telt bele újra csöngettek.Most Bon-Hwa érekezett ugyanis a csomagot az irodába kellett volna kiszállítani és ezért Dea-Hyun elküldte érte barátját miután megtudták hova kézbesítették.Hyun-Ah kedvesen behívta.
-Bocs hogy zavarok-mondta a fiú miután belépett a házba.-A csomagért jöttem.
-Ah!Alig egy órája hozták,itt van a nappaliban.-sietett előre.
-Szép ez a lakás!-ácsingózott a fiú.
-Köszönöm!Itt van amiért jöttél.-nyújtotta felé a lány.
-Köszönöm.-hajolt meg Bon-Hwa mert igazán feszéjezve érezte magát a lány társaságban amiatt amit az esküvőn mondott.De mielőtt elindult volna Hyun-Ah kérdően fordult hozzá:
-Ebédeltél már?Nincs kedved velem ebédelni?Készítek valami finomat.
-Hát..-jött zavartan a válasz.-sietnem kellene de éhes is vagyok.Akkor maradok!-és visszafordult az ajtóból.A háziasszony neki fogott az ételkészítésnek,miközben a fiú jobban szemügyre vette.Bon-Hwa arcára mosolyt csalt vendéglátója külseje.Vörös hajában óriási pöttyös masni,hatalmas fekete szemüveg keret erősen kipingált arcán,virágos póló és rózsaszín nadrág volt rajta.
Igazán vicces volt az összhatás.Evés közben észre sem vették, de kezdődött feloszlani köztük a feszültség és beszélgetni kezdtek.Minden témában megtalálták a közös hangot és egy idő után már úgy viselkedtek mint akik régóta ismerték egymást.
-Biztosan hiányzik az apád.Most hogy elment ki viszi a cég ügyeit?-érdeklődött Bon-Hwa.
-Apa titkára Seo Kang-Dee.-sóhajtott a lány.-Régóta a cégnél dolgozik s már olyan mintha egy családtag lenne.Ezért teljesen megbízunk benne.Csak néha kér meg ha nem biztos a dolgában hogy segítsek neki.-gyúrt be egy adag rizst Hyun-Ah a szájába.
-Akkor unalmasan telnek a hétköznapjait.
-Igen.De mit szólnál ha ezentúl minden délben velem ebédelnél?-nézett kérően a lány.
-Megegyeztünk.De most mennem kell.Nagyon finom volt az ebéd.-fejezte be az evést a fiú majd felállt az asztaltól és meghajolt.Megköszönte a vendéglátást és távozni készült.A lány kikísérte az ajtóig és pajkosan rákacsintott.
-Akkor majd holnap.
-Rendben.Viszlát!-olyan aranyos!Nem lehet neki nemet mondani.(gondolta magában a fiú miközben az autójához igyekezett.)Hyun-Ah boldog volt mert úgy érezte szerzett egy új barátot és mától kezdve nem lesz magányos.Innetől kezdve a fiú minden nap eljött és titokban barátságot kötöttek.
Dea-Hyun nem vett az egészről tudomást még közömbösen viselkedett,a vacsorát mindig érintetlenül hagyta az asztalon,hogy ezzel is megbánthassa a lányt.Modortalan és rideg volt.
Egyik nap aztán sikerült a lánynak teljesen kihozni a sodrából ugyanis vásárolt egy beszélő papagájt.Az eladó örült hogy megszabadult a madártól ugyanis általában csak a sértéseket jegyezte meg ezzel elüldözte vásárlóit az üzletből.
-Gratulálok!-förmedt rá a lányra.-Sikerült olyan állatra szert tenned ami illik hozzád.
-Na és?Mi közöd van hozzá?Az enyém majd én törődök vele!
-Megőrülök!Legközelebb mit hozol ide hogy feldühíts?Szerintem direkt csinálod hogy az agyamra menjél!
-Egyedül vagyok egész nap!Legalább ő itt lesz nekem.-fejezte be a vitát Hyun-Ah.
A madár az első napokban meg sem szólalt,gubbasztott a kalitkájában,ám amikor egyik nap Hyun-Ah lejött a szobájából hangosan rikácsolásba kezdett:
-Helló szépségem!
-Szia Arthur!Hát végre megszólaltál?-örvendezett a lány de később nem sok öröme telt benne.Ugyanis a madár miután Dea-Hyun hazaért elkezdte mondani amit a lánytól hallott.
Idióta tökfej,önző szemétláda,egoista disznó stb.Ezért a férfi egyre jobban gyűlölte a tollast és legszívesebben megszabadult volna tőle.A feszültséget azonban csillapította az hogy a cégnél egyre jobban mentek a dolgok.Egyre több befektető érdeklődött irántuk és a megrendelések száma is növekedett.A társulásnak hamar híre ment ezért bizalmat kaptak a piacon,ahol nagy volt a konkurencia hiszen nagyon sok vállalat volt már érdekelt az építő iparban.Ráadásul apjával is jól alakult a viszonya,minden nap megbeszélték együtt a vállalat ügyeit és társként kezelte a fiát nem úgy mint eddig.
Ám Dea-Hyun a munka miatt fáradt és kimerült volt amit Hyun-Ah is észrevett.Bár tudta hogy férje gyakran találkozik a fotósnővel mégsem gondolta volna azt hogy a nő nem foglalkozik Dea-Hyunnal.Ha együtt voltak mindig csak azt csinálták amit Hee-Young akart,nem törődve a másikkal.Ezért Hyun-Ah egy tervet ötlött ki.Megígértette a férfival hogy szerda este korán jön haza.
Amikor a férfi hazaért meglepetés várta.A lány láthatóan izgatott volt,igazán nem gondolta hogy beváltja ígéretét a férfi.
-Nagyszerű!-sikított fel a lány.-Hazajöttél?Akkor gyorsan menj fel a szobádba és vedd fel amit odakészítettem és aztán siess le.
Dea-Hyun nem értette mi történik de nem törődött vele jól esett neki a lány figyelme.A nappaliban a tévé előtti kis asztalkára üdítő,sör,hot-dog és pattogatott kukorica volt kikészítve amit nem lehetett nemészre venni.A férfi elgondolkodva felment a szobájába és felvette az ágyra odakészített mezt és vigyorogva visszament a lányhoz.Még nagyobb mosolyt csalt az arcára mikor meglátta Hyun-Aht egy másik csapat mezében.Hosszú lábát eltakarta a rövid nadrág alá húzott fehér tapadó, de el kellett ismernie jól állt neki az öltözék.Tökéltesen kiemelte női vonalait.
-Klassz az összkép!-bókolt a fiú nevetve.
-Mivel nem vagy hajlandó velem együtt mutatkozni ezért itthon kell kikapcsolódnunk.Válaszd ki melyik csapatnak drukkolsz!Akinek a csapata nyer az kérhet a másiktól bármit amit teljesítenie kell minden áron!Ha nem akkor halott!-kacagott Hyun-Ah
Dea-Hyun belement a játékba kiválasztatta a csapatot a nyakába kapott egy sálat Hyun-Ahtól a csapat címerével és leültek a tv elé.A meccs alatt hot-dogot ettek,sört ittak és nagyon jól érezték magukat most először.Az egész olyan viccesnek tűnt,ha a lány csapata lőtt gólt Hyun-Ah felugrott,örömtáncot lejtett,majd körbe szaladta a kanapét és megráncigálta a férfi sálját.
Mi vagyunk a jobbak!(felkiáltással.)Ha Dea-Hyun csapata állt nyerésre akkor viszont egy hatalmas barackot nyomott a lány fejebúbjára és gúnyos vigyorral megjegyezte hogy ők a jobbak.Az idő repült és a meccs végén Hyun-Ah nagyon boldog volt hiszen az ő csapata nyert.
-Akkor jövő szombaton elviszel az állatkertbe mert...Nyertem!Nyertem!-ugrándozott és belemarkolt a pattogatott kukoricába és kukorica esőt varázsolt.
-Nyugodj már le!Nem nagy dolog!-jött a válasz dünnyögve.Ez volt az első alkalom amikor egy csöppet sem dühítette fel a lány hanem ellenkezőleg.Jól érezte magát a társaságában és tudta hogy az egyhangú minden napoknak ezzel vége.
Érezte valami furcsa történik kettőjük között bár nem volt tisztába vele mi is az.A következő napokban egyre több időt töltöttek egymással,Dea-hyun sietett haza hogy együtt tudjanak vacsorázni holott előtte mindig érintetlenül hagyta az ételt amit Hyun-Ah készített neki.A változást azzal magyarázta saját magának hogy a lány jó szakács és szereti az ételt amit készít.Közben rájött a férfi hogy Bon-Hwa és Hyun-Ah gyakran járnak el együtt hiszen a lány fejébe vette hogy megváltoztatja a fiú külsejét.Jó is volt ez így hiszen így ő lelkiismeret furdalás nélkül töltheti az időt Dea-Hyun Park Hee-Younggal.
De a szombati randi az állatkertben egyre jobban közeledett és a férfinak meg sem fordult a fejébe Hyun-Ah mennyire várja.Napok óta már csak forgolódott,aludni sem igazán bírt ezért a saját megnyugtatásáért összegezte a gondolatait.
-Rég nem voltam már kirándulni sehol.Biztos ezért vagyok zaklatott.Végre kimozdulhatok.Úgy is annyira szeretem az állatokat és..és.- nem tudott több érvet felsorakoztatni hiszen a valódi ok már rég nem ez volt.
Másnap reggel miután Dea-Hyun elment otthonról, megérkezett Bon-Hwa és a nappaliban várakozott barátnőjére,aki kis vágtatva meg is érkezett a szobájából és külsejével ismét mosolyt varázsolt a fiú arcára.A lány a fiú külsejét bámulta és nagyot sóhajtott.
-Áh!Ez nem semmi!-mondta a fiú nevetve.
Valóban nem volt az.A lányon egy babarózsaszín felső és egy ugyanolyan színű farmernadrágba és egy vörös edzőcipőben ácsingózott.A tetejébe pedig a vörös haját egy bézból sapka díszítette.De ami a fiút igazán megérintette az fekete szemüveg alatt lévő csillogó,őszinte fekete szeme.
-Olyan vagy mint egy óriási rágógumi!-nevetve folytatta Bon-Hwa.
-Nyúlós és ragadós.-nézett rá a lány.
-Nem!Eredeti csomagolásban!-mosolygott rá vissza a fiú.Azzal elindultak vásárolni ugyanis a lány:megváltoztatjuk Bon-Hwát projectje megválósításra került.
Dea-Hyun kora dálután ért haza.Fáradt volt és mivel tudta hogy senki nem lesz otthon aki kihozza a sodrából úgy döntött otthon folytatja a számítógépén a munkát.De nagyot tévedett mert alighogy belépet Arthur már rá is zendített:
-Helló Idióta!Megjöttél te tökfej?
-Ostoba madár!Olyan vagy mint a gazdád!-vágta hozzá a papucsot a férfi.-Ebben a házban egy perc nyugtom sem lehet.
Csöngettek.A férfi dühösen ajtót nyitott ahol ugyan az a futárfiú állt aki múltkor is ott járt.A fiú fürkésző tekintettel nézett a férfi háta mögé.
-Keres valakit?-kérdezi tőle Dea-Hyun.
-Áh!Izé..Csomagot hoztam Kim Hyun-Ah kisasszonynak.-válaszolta zavartan.A férfi átvette a csomagot de a futár nem mozdult még mindig csak bámult és a szemével keresgélt.
-Mi az?Keresel valakit?
-Aha!Azt a múltkori lányt aki ebben a házban láttam!
-Miért?Mi van vele?
-Hát..-kaparta meg zavartan a fejét a fiú.-Én még ilyen gyönyörűt egész életemben nem láttam.Szerettem volna újra látni.-sütötte le a szemét a cipőjét bámulva.
-Neked aztán van egy ízlésed mondhatom!De az a lány nincs itthon majd legközelebb!-gúnyolódott Dea-Hyun a fiú arcát látva.A férfi a bejárati ajtót becsukva megrázta a fejét.-Ennek is olyan ízlése van mint a papagájnak.Bár lehet hogy ez utóbbi a külső hasonlóságot látja benne.Még hogy gyönyörű...Inkább egy hatalmas bohóc.- és nem tudni miért ahol a lányra gondolt ismét széles mosoly derült fel az arcán.Miután végre egyedül maradt a lakásban végig dőlt a kanapén,a homlokára tette a kezét és az utóbbi napok jártak a férfi gondolataiban.
-Valami van ebben a lányba.Mi az ördög folyik itt?Mindenkit levesz a lábáról.Nem is értem miért egyre többet gondolok rá.-Szívét melegség öntötte el és igazi érzelmeit ügyetlenül akarta elrejteni saját maga elől.-Példának okáért itt van Bon-Hwa aki azt mondta olyan mint egy teli tál hányás most meg sülve-főve együtt vannak.Az irodában is csak róla beszél és megakar győzni arról hogy mázlista vagyok.Valószínű azért lehet hogy segített neki Casanovává válnia.Így a lányok is szívesen találkozgatnak vele.Áh biztos ez az oka!-Pedig csak saját magával nem volt tisztába, miért érezte magát jól a lánnyal,aki mindennap kitalált neki valamit és elfelejtette vele az az napi gondjait.-Áh!Teljesen megőrültem!-kergette el magáról a gondolatait mert túl zavarosnak tűntek e percben neki.
Legjobbkor csörrent meg neki a telefonja gyorsan felvette mert Park Hee-Young kereste.
-Heló!-szólt bele már tiszta fejjel.
-Szia Dea-Hyun!Az irodában azt mondták az irodában hogy már elmentél.Hazaértél már?-érdeklődött a fotósnő.
-Már rég.
-Mit csinálsz?Öleb lettél aki szalad haza a gazdájához?-gúnyolódott.
-Mi a fenét beszélsz?
-Furcsán viselkedsz mostanában!Mi a fene ütött beléd?Alig találkozunk!Tudom hogy vigyáznunk kell de ez már túlzás!De gondolom szívja a véredet az a dög.
-Áh!-legyintett a kezével Dea-Hyun.-Hyun-Ah nem vérszívó dög.Annyi az egész hogy el kell viseljem és mivel együtt élünk egy kicsit alkalmazkodni is hozzá.
-Hát rendben!De akkor hozzám is alkalmazkodjál!Ezért a szombatot együtt töltjük.Eldöntöttem!Nincs kifogás!-nyomta ki végül a lány a telefonját hiszen tudta a férfi nem fog vele vitatkozni és ígéretéhez híven mindig ő marad az első.
Dea-Hyun letette a nappali asztalára a telefonját és megindult a konyhába inni egy pohár vizet.Amikor a háta mögött Arthur hangosan rikácsolni kezdett:
-Hyun-Ah vérszívó dög.Hyun-Ah vérszívó dög.-ismételgette.
-Ostoba madár!Azonnal fejezd be!-de a madár nem hagyta abba.-Most mi a fenét csináljak?-rémült meg Dea-Hyun.Most először attól félt megbánthatja akaratlanul a lányt, ha meghallja Arthur mondatát.
Végső elkeseredésében rossz döntést hozott,kivitte a kalitkát és a madarat szabadon engedte.Azután leült a laptopjához hogy folytassa munkáját,ám figyelni mégsem bírt mert furcsa félelem volt benne.Tudta a lány nemsokára hazajön.
Este volt mire Hyun-Ah megjött.Boldognak tűnt és egyből fecsegni kezdett hogy merre jártak Bon-Hwával és milyen arcokat vágtak azok a lányok akik meglátták új külsejét.Szőke haját levágatták és barnára festették,szemüvegét kontaktlencsére cserélték és a ruhatárát is majdnem teljesen felújították.
Ám ahogy csacsogott a lány hirtelen elhalhatott és szétnézett a nappaliban.Döbbent arccal kérdően fordult Dea-Hyun-hoz:
-Arthur?
-Mi van vele?Nekem nem hiányzik!Fecsegsz te így is eleget!
-Hol van?-ordított a lány.
-Hol lenne?Elengedtem.Nem bírtam tovább elviselni ahogy a kalitkájában gubbasztott.Hidd el nem ellenkezett!-vigyorgott erőltetett mosollyal az arcán.
-Hm.-csuklott el a lány hangja.-meg kell szabadulni attól amit kicsit is szeretek.Nem tudsz elviselni, sem azt ami engem boldoggá tesz.Miért gyűlölsz ennyire?Én mindent megtettem hogy eltudjuk viselni de te mindent tönkre teszel.Amit én hosszú munkával felépítek,te egy pár perc alatt úgy rombolod le mint egy buldózer.Tedd csak ha boldoggá tesz!Taposs rajtam keresztül.Én már belefáradtam.De kifogom bírni az apámért és a te apádért.Nem számít hogy mit érzünk egymás iránt a lényeg az hogy apa betudja tartani az ígéretét.
Dea-Hyun nézte a lány dühös fekete szemeit és úgy érezte kicsúszik a lába alól a talaj.Gyomrát mintha ezer marok szorítaná és a szíve is hevesebben vert.Nézte ahogy a lány eltűnik a szobája ajtaja mögött.Dea-Hyun felment,megállt,a fejét neki támasztotta a lány szobája ajtajának és halkan suttogta:
-Nem így akartam.-megfordult,a kezét ökölbe szorította és furcsa érzés vette hatalmába.Fájt amiért ennyire megbántotta és idáig gyűlölettel bánt Hyun-Ahval.Szíve megremegett amikor meghallotta hogy a lány odabent keservesen zokog és percekig csak csendben ott állt.
Csendben mint egy tolvaj aki arra vár, hogy áldozata elmenjen otthonról, várta hogy a lány megnyugodjon majd bement a saját szobájába és érezte nem közömbös iránta.