3.rész
A kórházi szobába a lány apja ágyán ült.Aggúdva fogta a férfi kezét aki csak nem régen tért magához.
-Kislányom.-suttogta erőtlen hangon.
-Apa nem teheted ezt velem,nagyon megrémítettél!-remegett a lány hangja.
-Eszem ágában sincs csak azt akartam hogy mellettem legyél.-mosolygott vissza a férfi.
Az ajtóban egy magas,középkorú férfi jött be,az elnök titkára.
-Kijönne kisasszony egy percre,a doktor úr beszélni szeretne önnel.
-Máris visszajövök apa.-azzal a lány kisétált.A folyosón az orvos megnyugtatta őket,mivel a szívroham gyenge volt ezért a férfinak a gyógyszeres kezelés mellett sok pihenést és nyugalmat javasolt.Dea-Hyun a folyosón várakozott amikor a titkár Kang-Dea felajánlotta hazaviszi,hiszen Hyun-Ah az apja mellett akart maradni.
Az úton a fiúnak alkalma volt faggatni a férfit.
-Mit mond az orvos?
-Semmi komoly.-válaszolta a férfi.-csak kimerült és sokat kell pihennie.Az elnök úr vásárolt önöknek egy házat meghagyta odavigyem.A többit pedig majd a feleségével kell megbeszélnie.
-Házat?Minek?Hiszen van saját otthonom!-mormogta Dea-Hyun dühösen.
-A sajtó erősen szimatol.Várja és keresi hogy mikor hibáznak!Titkos esküvő,nászút és a menyasszony kinézete is izgatja őket.Ha kitör a botrány elveszti a befektetőket és lőttek az új üzletkötéseknek is.Úgy hogy ne hibázzon!-kiáltott rá a férfi.
A fiú belátta a dolgot és a fejével biccentett.
-Értem.-megérkezésükkor a titkár Dea-Hyun kezébe nyomott egy kulcscsomót és miután leparkolt az autóval mind a ketten bementek a házba.
Seoul egyik elit negyedében,igen jó helyen,kis előkerttel,igazán mutatós és szép volt a ház.
Miután a férfi elmagyarázott mindent egymagára hagyta a fiút,aki már alig várta hiszen alig tudott itthon hagyott csinos barátnőjével beszélni.
-Szia szépségem!Most érkeztünk meg.-a telefon másik végén a gyönyörű fotósnő Park Hee-Young volt.
-Nem gondolod hogy magyarázattal tartozol?-üvöltötte dühösen.-hetek óta csak telefonon beszéltünk,meg sem kerestél!Tudom a cég az első,de azért nem kéne semmibe venned,elfogadtam a dolgokat, mert tudom mi a helyes!Na és az az ütődött barátod is!Na mindegy,ne telefonba beszéljük meg.Holnap este vacsora?Rendben?-hadarta a lány.Hiszen annyi mondanivalója lett volna még,de fontos találkozóra kellett mennie.
-Rendben.-válaszolta a fiú,aki közben végigjárta a lakást kivéve egy szobát amit a titkára külön megkért ne menjen be Hyun-Ah szobája.
A lakás egyszerű és modern volt épp az ízlése,mégis a legjobban a szürke sportautó tetszett neki amit az apósától kapott ajándékba.
Birtokba vette a házat és elégedett mosollyal lefekvéshez készülődött,nyugtázva magában nem is rossz helyzetét.Mikor reggel felébredt csörömpölésre lett figyelmes Hyun-Ah tért haza.
Gyorsan felöltözött és lesétált.A lány éppen reggelit készített a konyhában mert tudta a férfi 9 órára az irodájában szokott lenni.Dea-Hyunnak fogalma sem volt róla,de felesége az esküvő előtt mindent megtudott róla,még a féltve őrzött titkokat is a fotósnőről.
Igazi nőcsábász.Mindent megkaphatott hiszen magas,jóképű és kitűnő ambíciókkal rendelkezett.Imádott élni,pénzt költeni,soha nem volt még anyagi problémája hiszen cégük ezelőtt jól ment.Szerette a focit és a különböző küzdősportokat,ez utóbbit maga is űzte, elég jó benne.
Önző és modortalan stílusa végett viszont nagyon kevés barát vette körbe.Egyetlen gyenge pontja az anyja volt,aki gyerekkorában elhagyta a családjukat.A mostoha anyját pedig nem nagyon kedvelte.
-Gyere!Készítettem reggelit!-szólt a lány.
-Senki nem kért rá!Edd meg egymagad!Nekem dolgom van!Este jövök.-válaszolta undorral az arcán.Hyun-Ah a fáradtságtól még csúnyábbnak tűnt,a haja is rendetlenül össze-vissza állt.
-Igaz is!-lépett vissza Dea-Hyun.-Jobban van az apád?
-Nem érdekel.Akkor meg miért kérded?Neked ez csak üzlet nem igaz?Különben is az apád már bent járt a kórházban és a nevedben is elnézést kért.-aztán folytatta.-Igyekezz haza meg kell beszélnünk valamit!-kiáltotta a lány a férfi után aki már a bejárati ajtón sietve távozni készült.Kim Hyun-Ah ismét egymaga maradt amit gyűlölt,de már volt ideje hozzászokni.Miután megreggelizett és elpakolt maga után felment a szobájába,fáradtan a tükör elé ült arcát a két kezébe temette.
-Ki kell bírnom!Muszáj!Apa végett!
Eközben Dea-Hyun belépett az irodába és a barátjával beszélgetett,az elmúlt hetek történteiről.
-Hát haver nem irigyellek.-mondta sajnálkozva Bon-Hwa.-Apád cége végett  el kellett venned azt a ronda nőt,aki úgy néz ki mint egy kirakati majom.Aztán hazajössz és még magyarázkodhatsz a barátnődnek is.Tudod idáig irigyeltelek,féltékeny voltam rád mert ilyen nagy menő vagy de most már nem akarok olyan lenni mint te.-ez valóban így volt hiszen a srác nem volt a lányok esete.Alacsony,vállig érő szőke hajú szemüveges,szolid alak aki bármihez nyúlt általában elrontotta.
-Áh!-sóhajtott Dea-Hyun.-Ez még semmi!A nászút szinte egy rémálom volt.Nem is baj hogy félbeszakadt.Attól már csak rosszabb ami innetől következik.Együtt kel hogy éljek vele egy házban.El kell viseljem minden nap és úgy érzem az egész még tetszik is neki.Nem elég a kinézete az a láng vörös haj..-borzongott meg.-hanem azok a ruhák!Hát az nem semmi.Soha az életben nem fogom megkedvelni nem akarom hogy bármilyen közöm is legyen hozzá.
-Meddig kell együtt maradnotok?-kérdezte részvéttel a hangjában Bon-Hwa.
-Egy évig.-sóhajtott barátja.-Apa cégének ha sikerül a Japánokkal üzletet kötni megmenekülünk.Ők azok a befektetők akikre szükségünk van viszont botrányra nincs.
-Ja értem.-jött a válasz.-De a Japánok csak akkor szerződnek ha a Kim család vállalata egyesül az apádéval.Ehhez kellett a házasság!Ne legyen feltűnő az egyesülés.Ravasz!
-Jól kitervelte az apám!-és idegesen a hajába túrt a fiú.-De miért ez a nő?Már a gondolatától is felidegesítem magam.-aztán a két barát munkával folytatta a napot és neki fognak az aznapi teendőknek.
Délután 4 óra volt,a lakásban Hyun-Ah már a vacsorát készítette.Húst sütött és különböző zöldségeket párolt.Miután apjától hazaért,nyugodt volt mert csak jó híreket mondott az orvos.Pár nap múlva már haza is mehet.Ám apja úgy döntött néhány hétre elmegy a nővéréhez egy csendes kis koreai faluba ahol teljesen felépülhet.
Lányával és titkárával megbeszélték a teendőket és a férfi megígérte helyettesíteni fogja amíg meg nem gyógyul.Ahogy a lány a gondolataiba merül,egy taxi állt meg a ház előtt amiből Hae-Won nagyi szállt ki.Tétován megállt az ajtó előtt és becsengetett.Hyun-Ah ajtót nyitott de nem csak ő hanem az öreg hölgy is elcsodálkozott.
-Nagyi!-kiáltott fel.
-Hát te megint hogy nézel ki?-mondta szigorúan.Aztán ahogy belépett a lakásba a lány vállát kezdte el bökdösni.-Nem elég ez a haj,a szemüveg és ez az arc na de ez a ruha kicsit sok!A kukából szedted?-kérdezte mosolyogva.
-Ez a tervem része.-válaszolta.Az idős nő fel-alá járt és nézegette a házat.
-Szép-szép.Igazán helyes ez a kis lakás.Na de magyarázd meg újra az én öreg eszemnek mi is ez az egész.-kérte a lányt.
-Nézd nagyi.Az unokád hogy megmentse a céget el kellett vegyen feleségül,mivel az apámnak régen szívességet tett a Lee család,az apám viszonozni tudja a segítséget.Dea-Hyunnak viszont barátnője van és hogy megvédjem a féltékenységétől ezért találtam ki az egészet.Így a fiúnak nem kell magyarázkodnia hiszen az ilyen lányra egy férfi rá sem néz.-azután a lány elmondta minden tervét amit az öregasszony figyelmesen végig hallgatott,a fejével bólogatott és miután végig hallgatta így szólt:
-Akkor hát vigyázz az unokámra hogy ne sérüljön meg és ha nem is kedvel meg téged tudd meg én máris kedvellek!Ne hidd hogy olyan rossz fiú amilyennek hiszitek csak amikor elhagyta őt az édesanyja alig volt 9 éves és majdnem teljesen összeroppant.Vad és önző lett.Egy nőt sem enged igazán magához közel.
-Rendben.Akkor szövetség?-nyújtotta a kezét a lány.
-Szövetség.-nyújtotta a kezét a nagyi is.és kézfogással lepecsételték.Miután megegyeztek Hyun-Ah megkérte maradjon vacsorára de az idős asszony csak megköszönte,nem maradhatott.
Késő este volt már Hyun-Ah egyedül ült a szépen megterített asztalnál,várta haza a férjét aki még haza sem  telefonált.Persze esze ágában sem volt egy előkelő étteremben vacsorázott barátnőjével és közben szidta Hyun-aht.Utálattal és megvetéssel beszélt róla hiszen tudta ezt várja el tőle Hee-Young.
-Ígérd meg!Semmi közöd nem lesz hozzá!-kérdte tőle a nő.
-Megígérem!Nem is értem hogy gondolta hogy egyáltalán foglalkozok majd vele.-a beszélgetés ezután még sokáig folytatódott közöttük és teljesen megfeletkeztek az időről egymás társaságában.
Dea-Hyun hazavitte és miután elbúcsúztak egymástól hazaindult.A ház előtt leparkolt az új autójával és nyugodtan bement mit sem sejtve hogy a lány mennyire várta.Az ajtó előtt felvette a papucsát és belépett a nappaliba.Megdöbbenve nézett az asztalon szundikáló lányra.
-Hé!Kelj föl!-lökdöste.-Miért itt alszol?Nincs saját szobád?Teljesen bolond vagy?Ki mondta hogy várj meg?És mi a fenének főztél egyáltalán?Azt hitted valami megfog változni?Nem kell gondoskodnod rólam,csak játék még mindig nem fogtad fel?Hülyébb vagy mint gondoltam.-Hyun-Ah végig hallgatta a sértéseket álmosan nézve Dea-Hyunra.
-Tőlem kilyukadhat a gyomrod az sem érdekel!Ha éhes maradsz az a te bajod!-azzal felállt leszedni asztalt.Majd mérgesen visszafordult és dühös arckifejezéssel visszaordibált.-Már tudtam az első pillanattól fogva hogy köztünk semmi nem lesz még barátság sem.Eszem ágában sem volt behálózni vagy rád akaszkodni csak játszom a szerepem úgy ahogy te!Azt játszom hogy férj és feleség vagyunk és nem kell hogy kedvelj én akkor is gondoskodni fogok rólad minden nap újra és újra,jó színész leszek!Ha majd vége akkor majd mindenki megy a maga útján.Nem kell többet erre figyelmeztetned.
Azzal elindult a szobájába és gyorsan lenyelte dühös könnyeit.A férfi szó nélkül végighallgatta de azért még utána szólt:
-A fürdő először az enyém!
-Remélem belefulladsz a kádba.-de utána gondolkodott magában és így mormogta.-Ja zuhanyzik.Hogy forrázná le magát!
Ezzel a két fiatal kezdő barátsága úgy foszlott szerte-szét mint a tavaszi hajnalok köde.

2.rész

A magán repülő fedélzetén a két fiatal egymással szemben ült.A férfi a laptopján dolgozott, a lány a divatmagazinokat fürkészgette.Nem sok minden történt az esküvő óta de Hyun Ah szerette volna kitörülni férfje barátjának megjegyzését.

A repülőgép pilótája odament a két fiatalhoz és köszöntötte őket:

-Bill Saimons vagyok.-nyújtotta a kezét.

-Örvendek.Lee Dea-Hyun vagyok.-állt fel az üléséből és illedelmesen megbiccentette a fejét.A középkorú pilóta azután a lány felé fordult.

-Gyönyörű vagy,mint mindig!-mondta széles vigyorral az arcán.Régóta ismerte a lányt,tudta hogy több mint 6 hónapig sminktanfolyamra járt,profi sminkesektől tanulta el az apró fortélyokat és mindig is csodálta a lány megnyerő természetét.

-Én is örülök!-válaszolta a lány és rákacsintott a férfira.-Hogy van a kisfiad?Rég küldtél már róla képet!Ígérd meg hogy pótolod!-a férfi kicsit szabadkozva válaszolta:

-Keveset vagyok vele de ígérem csinálok róla képet és átküldöm neked!-ezután elköszönt és visszament a pilótafülkébe.A repülő felszállt és megsemállt Jeju szigetig.

A légikisérők mindent megtettek a fiatalok kényelméért de furcsállták,hogy nem beszélgetnek és nem úgy viselkednek mint az új házasok.Félúton a férfi elaludt a lány a szeme sarkából figyelte és megkérte az egyik sztyuárdesz hogy hozzon egy takarót amivel azután óvatosan betakarta.

De a férfi hirtelen kinyitotta a szemét és gorombán ráordított:

-Megmondtam hogy ne érj hozzám!-a lány hirtelen körbe nézett de ebben a pillanatban csak ketten voltak.Teljesen közel hajolt a férfihoz egészen az orráig.Szép nyugodtan kezdte el mondani mondanivalóját:

-Ha leakarsz buktatni minket nyugodtan folytasd és tedd tönkre az apád cégét.Egyet viszont jegyezz meg amikor az apád évekkel ezelőtt kihúzta apámat a bajból,megígérte neki hogy bármikor számíthat rá viszonzás kép!Ezért drágám én soha nem engedem neked,hogy ne tudja betartani ezt az ígértetét.-azután visszaült és tovább lapozgatta az magazinját.Az út tovább már nyugodtan folyt,a két fiatal tudomást sem vett egymásról.

Miután leszálltak a repülőgépről és elköszöntek a személyzettől a lány egy autó kulcsot nyomott a férfi kezébe.

-Fogd!Valahol itt kell lennie a közelbe.-nézett szét.-Áh!Ott is van!-egy hófehér sportautó állt a parkolóba.-Innentől ezzel folytatjuk az utunkat!

-Mivan te nem tudsz vezetni?-kérdezte flegmán.-Különben is hova megyünk?Ideráncigáltál és fogalmam sincs mi a terved.-Hyun-Ah a kérdésre így felelt:

-Van a szüleimnek itt egy nyaralójuk.Mindentől távol,nem kell félned hogy valaki is meglát minket együtt.Úgyhogy csak ne aggodalmaskodj!Ezt a pár napot kibírod amíg otthon lecsillapodik a sajtó érdeklődése.Ugyanis ha meglátják hogy nézek ki egyből rájönnének:kamu az egész.

-Igazad lehet!-gondolkodott el a fiú.-de ettől függetlenül mégha valaki meg is lát eszemben sincsen úgy viselkedni veled mint egy nővel!-Hyun Ah mérgesen összehúzta a szemöldökét és dühösen visszavágott:

-Hja!Azt hiszed hogy te akkora nagy szám vagy?Nem tudok neked ellenállni?Nem látok benned mást csak egy idiótát!-a fiú cinikusan vigyorgott.

-Két hónapot sem adok és fülig szerelmes leszel belém!

-Öntelt barom!-mormogta az orra alatt a lány.Azután beszálltak az autóba és elindultak ulticéljuk felé.A lány rettenetesen élvezte az utat a nyaraló felé,mindenegyes érdekességet úgy magyarázta mintha a férfit érdekelte volna.

Ám neki teljesen másfele járt a gondolata a Seoul-ban hagyott gyönyörű barátnőjén.Már várta hogy újra lássa,de félt is mert tudta nem lesz egyszerű megmagyarázni a dolgokat.

A nyaralóhoz bevezető úton Hyun-Ah Dea-Hyun-hoz fordult:

-Nos ide figyelj rám!Ott vár egy idős hölgy ránk és ha furcsát mond rólam ne vedd komolyan!

-Mi lehet az a furcsa?-vigyorgott.-Talán közli velem hogy Troll vagy?Ezt idáig is tudtam!-a lány a kezével legyintett és annyiba hagyta az egészet.A ház gyönyörű volt már kívülről is.Nem volt fényűző,egyszerűségében rejlett a szépsége.Amikora lány kiszállt az autóból egy hatalmas belgajuhász kutya rohant felé.A lány leguggolt és megölelte a kutyust.

-Hello Thomas!Rég láttalak!Jól vagy öreg cimbora?-de ekkor már a kutyus vicsorogva nézett a fiúra aki hozzájuk lépett.

-Ejnye!Te ütődött eb!Így kell köszönteni a vendégeket?-hallatszott a távolból egy női hang.És feltűnt egy idős alacsony, kedves arcú, molett hölgy.A lány eléje sietett majd a fülébe súgta:

-Le ne buktass Dada!-szólt a lány kérlelő hangon.Az öregasszony tudomást sem vett a lány kéréséről hiszen már alig egy órája az édesapja telefonon mindent elmondott,hanem megölelte a lányt és össze-vissza puszilgatta.

-Istenem!Te napról napra szebb vagy!-mondta mosolyogva.Azután a férfihoz sietett és azt is megölelte,végül az arcába csípet és hangosan felkiáltott.-De jól nézel ki!Csinosabb vagy mint hittem!Jaj bocs.Be sem mutatkoztam.Nene Dada vagyok!Örvendek.Na de gyertek be enni!Az asztal már megvan terítve !

A két fiatal miután kicsomagolt külön-külön szobájukba lementek és mivel éhesek voltak enni kezdtek.

-Kicsit szenilis.Az idő már eljárt felette.-mondta evés közben Hyun-Ah.-De ő azért még mindig az én kedves és szeretni való dajkám.

-Nem lehett egyszerű dolga veled!Hiszen te alapvetően egy zűrös csaj vagy!Meg hát az ízléseden is javíthatott volna,mert ahogy öltözködöl inkább hasonlít egy bohócéhoz mint egy legfrissebb divathoz!-gúnyolódott a fiú.

-Én így érzem jól magam és ha nem tetszik nem is kell velem jönnöd én viszont bemegyek a faluba.-mondta a lány és a férfit az asztalnál hagyva távozott a házból.

-A fenébe!Ettől a nőtől teljesen bekkattanok!Az idegeimre megy!(gondolta magában)

-A lány ekkor visszalépett és elkérte a férfitól a kocsikulcsot és a kezével megpöckölte a fiú orrát.

-További kellemes délutánt!Érezd jól magad!Csak gubózz be te hernyó!É viszont tökjól fogom magam érezni!-Dea-Hyun egymaga maradt.Végigjárta a lakást,szétnézett hogy mi hol van egyedül a lány szobájába nem ment be.A lány késő este ért haza és aznap már nem is beszéltek hiszen a fiú addigra már elaludt.

Másnap reggel mire fölébredtek a dada már a házban volt,elkészítette a reggelijüket és a takarításhoz készülődött.Hyun-Ah még a szobájában volt.A férfi ment le elsőnek és beszédbe elegyedett a dadával.

-Köszönjük a tegnapi ételt!Nagyon finom volt!-mondta illedelmesen.

-Hát elég furcsa ez a helyzet nem gondolja fiatalember?-tért egyből a lényegre az idős hölgy.-De.Nekem nem kell magyarázkodnia hiszen mindennél jobban ismerem a családot, és azt is tudom hogy Hyun-Ah apja és a te apád milyen kapcsolatban vannak.-ebben a pillanatban ért le a lány és a beszélgetés abba maradt.

A reggeli után a lány készülődni kezdett.

-Dadus!Én most bemegyek a faluba.Te jössz?-fordult Dea-Hyun-hoz.A férfi zavartan nézett rá és tudta ha nemmel válaszol a dajka furcsállni fogja.Ezért hát igent biccentett a fejével.

-Csak felöltözök és jövök mindjárt!

Pár perc múlva útra készen tért vissza és a lánnyal együtt kocsiba szálltak.A férfi vezetett és a lány megint végigcsacsogta az utat úgy ahogy szokta.A faluba a férfi megdöbbenésére a lányt mindenki ismerte és olyan szeretettel vették körbe amilyet a férfi még sosem látott.

Sem a piacon,sem az üzletekben nem volt olyan ember aki ne jött volna oda hozzájuk köszönteni őket.Végül egy étteremben beültek enni és a férfi egymaga maradt mivel a tulajdonos megkérte hogy a lány segítsen neki a konyhában,hiszen azelőtt is már olyan sokszor megtette és tudta a lány imád főzni.

A férfihoz odalépett egy magas pincér és megkérdezte:

-Hozhatok valamit inni?

-Igen.Egy pohár jeges vizet kérek.De előtte had kérdezzek valamit!Honnan ismeri az egész falu Kim Hyun Ah-t ilyen jól?

-Én csak annyit tudok nincs olyan ember a faluban akin ne segített volna ez a lány.Az anyától örökölt pénzből iskolát nyitott,segített a rászoruló családoknak.Nem csak pénzel hanem rengeteg figyelmet is szentelt rájuk ezért nincs olyan ember aki ne szeretné.

Erre elgondolkozott a férfi.Talán nem is akkora bohóc mint hittem?(gondolta magában.)És teljesen más szemmel kezdett ránézni.Az étel kimondottan finom volt és a szállásukhoz vezető úton oldottabb volt köztük a hangulat.

Lee Dea-Hyun is kezdte élvezni a körülvevő táj gyönyörűségét és csipkelődve de válaszolt a lány minden egyes kérdésére.Fáradtan értek haza és mielőtt felmentek a szobába Hyun-Ah megköszönte hogy Dea-Hyun vele tartott.

Azután mind a ketten bementek a saját lakrészükbe.Kis idő múlva a férfi megszomjazott és lement a konyhába hogy a szomját eloltsa.Majd meghallotta hogy a lány telefonja csörög a táskájában.Kivette a táskából a telefont és felsietett,a lány szobája ajta előtt megálltt ás kopogtatott.

-Csörög a telefonod liba!Annyi eszed sincs hogy bevidd a szobába?-mondta azzal a stílussal amit már a lány megszokott.Hyun-Ah ekkor lépett ki a zuhany alól és riadtan öltözködni kezdett.Fölkapta magára a fürdőköpeny,majd a fejét is bebugyolálta egy törölközővel azután erre is tekert egy törölközőt és mint az iszlám hölgyek ezzel eltakarta az arcát.

Az éjjeli szekrényről gyorsan lekapta a szemüvegét,fölrakta és elhúzta az ajtót.

-Mi lehet olyan fontos?-mormogta magában és a férfi csodálkozó arcát nézte.Ekkor jött rá hogy a férfi a lábát bámulja amit nem rejtett el a fürdőköpeny ráadásul igen rövid volt és elég sok mindent mutatott amit ő nem szeretett volna hogy a másik lásson.

-Igazán gyönyörű!-viccelődött a férfi és a telefont odanyújtotta neki.Azzal megfordult és a szobájába ment.De akarta ellenére meghallotta a beszélgetést és a lány aggodalmas hangját.

-Az nem lehet!Hisz semmi baja nem volt még mielőtt eljöttünk!Súlyos?-a telefon másik végén egy Seouli orvos közölte vele, apja szívrohamot kapott.-Azonnal hazamegyek.Kérem ha bármi történik azonnal értesítsen!

Azután gyorsan pakolni kezdett majd teljesen kisminkelte magát ahogy szokta átment Dea-Hyun szobájába és közölte hazautazik.A férfi is csomagolni kezdett és mondta menjenek együtt haza mivel ő is aggódik a férfi miatt.

A repülőtéren már várta őket a magánrepülő és miután felszállt már mind a kettő fiatal tudta hogy megváltoztak egymás iránt való érzelmeik,a gyűlöletből lassan barátság szövődött.

Sziasztok kedves olvasóim!
Ha többet szeretnétek tudni a blogról,illetve itt nyugodtan írhatok róla véleményt is csatlakozzatok ehhez az oldalhoz:
https://www.facebook.com/groups/888573721169250/
Mindenkit szeretettel várok :)

Seoul szállodájának egyik szobájában egy lány ült a sminktükör előtt,még az utolsó simításokat végezte az arcán.
-Tökéletes!-nyugtázta magában.Megfordult, egy idősebb férfi állt a szoba sarkában,figyelte a lányt és szomorúan bámult maga elé.A lány vidám vidám hangon kérdezte:
-Jó lett apa?-a férfi bizonytalan válasza nem nyugtatta meg.
-Ha neked így jó..-aztán folytatta.-Biztos vagy benne hogy, ezt akarod?

2 héttel korábban:
Egy férfi idegesen járkált fel-alá irodája folyosóján,fontos hívást várt, a telefonját a kezében szorongatta.A fia hívását várta valamit el kellett mondani,de a dolog olyan bonyolult volt, hogy hetek óta nem aludt emiatt.Lee Chin-Hwa 60 év körüli, kicsit alacsony, gondviselt, őszes-barna hajú, üzletember.A cége már régóta a csőd szélén áll,egyetlen esélye fia a fiatal,jóképű menedzser volt,akit ha jól házasít ki egyszerre minden problémájuk megszűnik,de tudta hogy fia nem egyszerű ember,nehéz természetű és önző alak hírében állt.Mégis reménykedett benne,talán megérti nincs más választásuk.Gyerekkori barátjának jómenő,építő ipari cége volt,ami nem csak hazájában hanem világszerte ismert volt és sikeres.A barát lánya kb. annyi idős volt mint saját gyermeke,tökéletes párt alkothatnak.Már sikeresen megbeszélték a részleteket már csak a fiú beleegyezése hiányzott.Hirtelen megcsörrent a telefon,a férfi összerezzent és sietve felvette.
-Végre hogy hívtál!Dae-Hyun valamit kérnem kell tőled.Kérlek hallgass végig!
A telefon másik végén egy magas,sötét hajú,barna szemű,igazán helyes fiatalember,értelmetlen arccal áll.
-Mi történt apa?Mi ennyire fontos,már anya is többször kérdezte ma, hogy beszéltél-e már velem.
-Várj egy percet és megérted miért volt olyan fontos beszélnünk.-válaszolta az apa kicsit elhalkuló hangon.Az elkövetkező percekben gyorsan,érthetően elmondta fiának a szorult helyzetét,aztán néma csendben várta a fiú válaszát.
-Mégis hogy gondoltátok?Nekem barátnőm van és eszem agában sincs megnősülni!-kiabálta dühösen.Majd sóhajtott egyet.-Tényleg nincs más megoldás?-Az idős férfi halkan válaszolt.
-Nincs.Még ma találkoznod kell velük, egy óra múlva az otthonunkba vannak,ott találkozunk.
-Rendben.-válaszolta beletörődve a fiú.
A beszélgetésnek miután vége szakadt mindketten sietve elindultak a találkozóra.


A taxi begördült a hatalmas ház elé és előtt óvatosan lelasított majd megállt.A ház gyönyörű volt,ízléses mégsem hivalkodó,a kert óriási,szépen rendezett,nem árulkodott tulajdonosa rossz anyagi helyzetéről.A két férfi,apa és fia sietve jöttek le a lépcsőn.Az idősebb férfi jött le előbb és már nyitotta is barátjának a taxi ajtót.Örömmel üdvözölték egymást.
-A bőröndjeitek?-kérdezte a házigazda.
-A csomagtartóban.-jött gyorsan a válasz.A fiú hátra sietett és a taxis segítségével kiszedték a bőröndöket,de közben a férfi a szeme sarkából nézte merre lehet a lány.A két hatalmas bőrönd még az ő erejét is megterhelte.Megdöbbenve vette észre, hogy valószínűleg a lány bőröndje méregdrága és hivalkodó volt.Milyen lány szerethet ilyen undorító,giccses dolgot?Gondolta magában,és abban a pillanatban amikor emelte volna fel a lépcsőre,megbotlott és alaposan orra esett a bőröndökkel együtt.
-Mi a fene?-hallotta a háta mögül és hátra fordította a fejét.Az arcára döbbenet ült és nem akart hinni a szemének.Egy középmagas,rövid kócos vörös hajú szemüveges lány bámult rá dühösen.Ez nem lehet igaz!Ő lenne az?Futott át a gondolat az agyán.A lány óvatosan lehajolt és a kezét előre nyújtotta.Dae-Hyun azt hitte neki akar segíteni és mivel nem lehetett tiszteletlen az apák jelenlétében ezért ő is a lány felé nyújtotta a kezét,pedig még a hideg is kirázta a gondolattól hogy hozzáérjen.Majd a lány gyorsan felállította az ő bőröndjét és riadtan felsikoltott.
-A gyönyörű bőröndöm!
A fiú ott ült és csak bámult,nagyon kellemetlenül érezte magát.Azután lassan felállt,leporolta sötét színű nadrágját.
-Ó!De ostoba vagyok!Had mutassam be a lányomat nektek.A neve Kim Hyun Ah.A két fiatal egymásra néztek és vicsorogva kezet nyújtottak egymásnak.A fiú illedelmesen megmondta a nevét.
-Az én nevem pedig  Lee Dae-Hyun.Örvendek.-füllentette de közben viszolygott a lány kinézetétől.
-Gyerünk be a házba!A feleségem már vár benneteket!-mondta a házigazda és mind a 4-en elindultak befelé.A ház gyönyörű volt,a háziasszony megmutatta a szobájukat és hagyták hogy a vendégeik felfrissüljenek a hosszú út után.Apa és fia kettesben maradt a nappaliba és a fiú dühösen kifakadt:
-Apa ezt nem gondolod komolyan!Ez a nő nemhogy ronda hanem ostoba,beképzelt és arrogáns liba.-Az idős férfi nyugtatni próbálta és magyarázóan felvázolta a helyzetet.
-Csak egy év!Annyit kell kibírnod vele azután semmissé válik a házasság és mind a ketten új életet kezdhettek.Ez csak egy színjáték amit a sajtóval és a külvilággal el kell hogy hitessünk.Kérlek!Bírd ki!
-Rendben.Válaszolta.De ne várd el hogy úgy viselkedjek vele mint egy nővel!
Az elkövetkezendő napokban a két fiatal kerülte egymás társaságát mert tudták ami köztük van az csak üzlet.Dea-Hyun inkább gyönyörű barátnőjével foglalkozott mintsem hogy jegyese társaságában legyen.A két apa pedig tudta gyermekeik jövője már első pillanatban eldőlt,szeretni egymást nem fogják.Az esküvő napján teljesen titokban a házban tartották a szertartást kevés barát és az anyakönyv vezető jelenlétében.
A szertartáson annál a résznél amikor a vőlegény megcsókolhatja a menyasszonyt a fágyol felhajtása után maga az anyakönyvezető is erretent.
-Uram atyám!Izéé..Bocsánat.Folytassák!
A vőlegény zavarában elkapta a lány kezét és azt csókolta meg.Miután az esküvőnek vége lett a vendégek haza mentek és még otthon is firtatták a dolgot.
Dea-Hyun barátja Bon-Hwa értetlen arccal bámult barátjára ahogy a nappaliban beszélgetett.
-Te teljesen lökött vagy!Hogyan tudtad ezt a nőt elvenni?Tudod az előző barátnődet sem kedveltem de ez túl megy minden határon!
-Hidd el nekem sem könnyű de apa miatt ki kell bírjam, belerokkana ha tönkre menne a cége.-nyugtatta meg barátját Dea-Hyun.
-Ha jobban belegondolok..-mondta idétlen arcot vágva.-inkább nyúlnák egy teli tál hányásba mint ehhez a nőhöz.-ebben a pillanatban vették észre hogy a lány az ajtóból figyelte a beszélgetést,rémült arccal menekült el a két férfi elöl.
Megsem állt a szobájáig,magamögött elhúzta az ajtót,neki dőlt,aztán zokogni kezdett.Alig pár perc múlva a szobája ajtaján kopogtattak.
-Ki az?-kérdezte zavartan.
-Hae-Won vagyok,a férjed nagymamája.-a lány riadt arccal kinyitotta az ajtót,ott egy idős,ősz hajú,szúrós szemű meggörnyedt öregasszony állt.A lányra meresztette a szemét és szemrehányóan felkiálltott.-Nem engednél be?Beszélnünk kell!Ne ácsorogjunk idekint!
Miután a szobába léptek a lány gyorsan visszahúzta az ajtót és rossz előérzete támadt.Az idős hölgy ugyan olyan goromba hangnemben folytatta mondanivalóját.
-Mi ez az egész?Egyáltalán mit képzelsz magadról?Mi ez az egész?
A lány kérdő arccal nézett a hölgyre aki még mindig ontotta a szidalmakat.-Ostobának nézel?-folytatta az öregasszony.-vén vagyok de nem vak!Ezzel a maskarával lehet, hogy mást megtévesztesz, de én ismertem az édesanyád és tudom milyen gyönyörű volt.-de a beszélgetésbe egy idős,férfi hang szólt közbe.
-Lee nagymama!Hogy az ördögbe került ide?-az idős hölgy megfordult és meglátta fia egykori barátját Kim Chult.
-Szóval te is benne vagy!Gratulálok!-mondta fenhangon
-Ugyan nagyi!-válaszolta a férfi,majd behúzta magamögött az ajtót, hogy a beszélgetést más ne halhassa.
-Na tessék!Adjátok elő!Ha nem mondtok semmit el erről a színjátékról,azonnal megyek és mindent elmondok a fiamnak.-a lány lehajtott fejjel magyarázkodni kezdett.
-Semmi rosszat nem akartam.Azt szerettem volna ha Dea-Hyun nem a külsőmbe hanem a személyiségembe szeretne bele.Ismerem az eddigi életét.Tudom az egyetlen esély számomra ez marad, ha nem sikerül legalább megpróbáltam.
Az idős nő elgondolkodva a fejével biccentett aztán halkan kérte a lányt:
-Legalább nekem megmutatod az igazi arcod?Szeretném látni!-a lány apja a szoba sarkából figyelte ahogy lánya eltűnik a fürdőszobába.
-Lee nagyi!-kérdte az öregasszonyt.-Bocsáss meg nekem hogy ebbe az egészbe beleegyeztem,de ő az életem és nem akarom hogy baja essen.
-Rendben van.De ha az unokám megsérül miatattok akkor közbe kell avatkozzak.-ebben a percben a fürdőből kilépett Hyun Ah,és az idős nő arca felcsillant.A lánynak hosszú barna haja volt,sötét barna szeme és hibátlan hófehér bőre.
Miután megbeszélték a további teendőket, az idősek elhagyták a szobát,a lány leroskadt az ágyára és úgy érezte mindjárt megőrül,már bánta hogy elkezdte az egészet.