3.rész
A kórházi szobába a lány apja ágyán ült.Aggúdva fogta a férfi kezét aki csak nem régen tért magához.
-Kislányom.-suttogta erőtlen hangon.
-Apa nem teheted ezt velem,nagyon megrémítettél!-remegett a lány hangja.
-Eszem ágában sincs csak azt akartam hogy mellettem legyél.-mosolygott vissza a férfi.
Az ajtóban egy magas,középkorú férfi jött be,az elnök titkára.
-Kijönne kisasszony egy percre,a doktor úr beszélni szeretne önnel.
-Máris visszajövök apa.-azzal a lány kisétált.A folyosón az orvos megnyugtatta őket,mivel a szívroham gyenge volt ezért a férfinak a gyógyszeres kezelés mellett sok pihenést és nyugalmat javasolt.Dea-Hyun a folyosón várakozott amikor a titkár Kang-Dea felajánlotta hazaviszi,hiszen Hyun-Ah az apja mellett akart maradni.
Az úton a fiúnak alkalma volt faggatni a férfit.
-Mit mond az orvos?
-Semmi komoly.-válaszolta a férfi.-csak kimerült és sokat kell pihennie.Az elnök úr vásárolt önöknek egy házat meghagyta odavigyem.A többit pedig majd a feleségével kell megbeszélnie.
-Házat?Minek?Hiszen van saját otthonom!-mormogta Dea-Hyun dühösen.
-A sajtó erősen szimatol.Várja és keresi hogy mikor hibáznak!Titkos esküvő,nászút és a menyasszony kinézete is izgatja őket.Ha kitör a botrány elveszti a befektetőket és lőttek az új üzletkötéseknek is.Úgy hogy ne hibázzon!-kiáltott rá a férfi.
A fiú belátta a dolgot és a fejével biccentett.
-Értem.-megérkezésükkor a titkár Dea-Hyun kezébe nyomott egy kulcscsomót és miután leparkolt az autóval mind a ketten bementek a házba.
Seoul egyik elit negyedében,igen jó helyen,kis előkerttel,igazán mutatós és szép volt a ház.
Miután a férfi elmagyarázott mindent egymagára hagyta a fiút,aki már alig várta hiszen alig tudott itthon hagyott csinos barátnőjével beszélni.
-Szia szépségem!Most érkeztünk meg.-a telefon másik végén a gyönyörű fotósnő Park Hee-Young volt.
-Nem gondolod hogy magyarázattal tartozol?-üvöltötte dühösen.-hetek óta csak telefonon beszéltünk,meg sem kerestél!Tudom a cég az első,de azért nem kéne semmibe venned,elfogadtam a dolgokat, mert tudom mi a helyes!Na és az az ütődött barátod is!Na mindegy,ne telefonba beszéljük meg.Holnap este vacsora?Rendben?-hadarta a lány.Hiszen annyi mondanivalója lett volna még,de fontos találkozóra kellett mennie.
-Rendben.-válaszolta a fiú,aki közben végigjárta a lakást kivéve egy szobát amit a titkára külön megkért ne menjen be Hyun-Ah szobája.
A lakás egyszerű és modern volt épp az ízlése,mégis a legjobban a szürke sportautó tetszett neki amit az apósától kapott ajándékba.
Birtokba vette a házat és elégedett mosollyal lefekvéshez készülődött,nyugtázva magában nem is rossz helyzetét.Mikor reggel felébredt csörömpölésre lett figyelmes Hyun-Ah tért haza.
Gyorsan felöltözött és lesétált.A lány éppen reggelit készített a konyhában mert tudta a férfi 9 órára az irodájában szokott lenni.Dea-Hyunnak fogalma sem volt róla,de felesége az esküvő előtt mindent megtudott róla,még a féltve őrzött titkokat is a fotósnőről.
Igazi nőcsábász.Mindent megkaphatott hiszen magas,jóképű és kitűnő ambíciókkal rendelkezett.Imádott élni,pénzt költeni,soha nem volt még anyagi problémája hiszen cégük ezelőtt jól ment.Szerette a focit és a különböző küzdősportokat,ez utóbbit maga is űzte, elég jó benne.
Önző és modortalan stílusa végett viszont nagyon kevés barát vette körbe.Egyetlen gyenge pontja az anyja volt,aki gyerekkorában elhagyta a családjukat.A mostoha anyját pedig nem nagyon kedvelte.
-Gyere!Készítettem reggelit!-szólt a lány.
-Senki nem kért rá!Edd meg egymagad!Nekem dolgom van!Este jövök.-válaszolta undorral az arcán.Hyun-Ah a fáradtságtól még csúnyábbnak tűnt,a haja is rendetlenül össze-vissza állt.
-Igaz is!-lépett vissza Dea-Hyun.-Jobban van az apád?
-Nem érdekel.Akkor meg miért kérded?Neked ez csak üzlet nem igaz?Különben is az apád már bent járt a kórházban és a nevedben is elnézést kért.-aztán folytatta.-Igyekezz haza meg kell beszélnünk valamit!-kiáltotta a lány a férfi után aki már a bejárati ajtón sietve távozni készült.Kim Hyun-Ah ismét egymaga maradt amit gyűlölt,de már volt ideje hozzászokni.Miután megreggelizett és elpakolt maga után felment a szobájába,fáradtan a tükör elé ült arcát a két kezébe temette.
-Ki kell bírnom!Muszáj!Apa végett!
Eközben Dea-Hyun belépett az irodába és a barátjával beszélgetett,az elmúlt hetek történteiről.
-Hát haver nem irigyellek.-mondta sajnálkozva Bon-Hwa.-Apád cége végett  el kellett venned azt a ronda nőt,aki úgy néz ki mint egy kirakati majom.Aztán hazajössz és még magyarázkodhatsz a barátnődnek is.Tudod idáig irigyeltelek,féltékeny voltam rád mert ilyen nagy menő vagy de most már nem akarok olyan lenni mint te.-ez valóban így volt hiszen a srác nem volt a lányok esete.Alacsony,vállig érő szőke hajú szemüveges,szolid alak aki bármihez nyúlt általában elrontotta.
-Áh!-sóhajtott Dea-Hyun.-Ez még semmi!A nászút szinte egy rémálom volt.Nem is baj hogy félbeszakadt.Attól már csak rosszabb ami innetől következik.Együtt kel hogy éljek vele egy házban.El kell viseljem minden nap és úgy érzem az egész még tetszik is neki.Nem elég a kinézete az a láng vörös haj..-borzongott meg.-hanem azok a ruhák!Hát az nem semmi.Soha az életben nem fogom megkedvelni nem akarom hogy bármilyen közöm is legyen hozzá.
-Meddig kell együtt maradnotok?-kérdezte részvéttel a hangjában Bon-Hwa.
-Egy évig.-sóhajtott barátja.-Apa cégének ha sikerül a Japánokkal üzletet kötni megmenekülünk.Ők azok a befektetők akikre szükségünk van viszont botrányra nincs.
-Ja értem.-jött a válasz.-De a Japánok csak akkor szerződnek ha a Kim család vállalata egyesül az apádéval.Ehhez kellett a házasság!Ne legyen feltűnő az egyesülés.Ravasz!
-Jól kitervelte az apám!-és idegesen a hajába túrt a fiú.-De miért ez a nő?Már a gondolatától is felidegesítem magam.-aztán a két barát munkával folytatta a napot és neki fognak az aznapi teendőknek.
Délután 4 óra volt,a lakásban Hyun-Ah már a vacsorát készítette.Húst sütött és különböző zöldségeket párolt.Miután apjától hazaért,nyugodt volt mert csak jó híreket mondott az orvos.Pár nap múlva már haza is mehet.Ám apja úgy döntött néhány hétre elmegy a nővéréhez egy csendes kis koreai faluba ahol teljesen felépülhet.
Lányával és titkárával megbeszélték a teendőket és a férfi megígérte helyettesíteni fogja amíg meg nem gyógyul.Ahogy a lány a gondolataiba merül,egy taxi állt meg a ház előtt amiből Hae-Won nagyi szállt ki.Tétován megállt az ajtó előtt és becsengetett.Hyun-Ah ajtót nyitott de nem csak ő hanem az öreg hölgy is elcsodálkozott.
-Nagyi!-kiáltott fel.
-Hát te megint hogy nézel ki?-mondta szigorúan.Aztán ahogy belépett a lakásba a lány vállát kezdte el bökdösni.-Nem elég ez a haj,a szemüveg és ez az arc na de ez a ruha kicsit sok!A kukából szedted?-kérdezte mosolyogva.
-Ez a tervem része.-válaszolta.Az idős nő fel-alá járt és nézegette a házat.
-Szép-szép.Igazán helyes ez a kis lakás.Na de magyarázd meg újra az én öreg eszemnek mi is ez az egész.-kérte a lányt.
-Nézd nagyi.Az unokád hogy megmentse a céget el kellett vegyen feleségül,mivel az apámnak régen szívességet tett a Lee család,az apám viszonozni tudja a segítséget.Dea-Hyunnak viszont barátnője van és hogy megvédjem a féltékenységétől ezért találtam ki az egészet.Így a fiúnak nem kell magyarázkodnia hiszen az ilyen lányra egy férfi rá sem néz.-azután a lány elmondta minden tervét amit az öregasszony figyelmesen végig hallgatott,a fejével bólogatott és miután végig hallgatta így szólt:
-Akkor hát vigyázz az unokámra hogy ne sérüljön meg és ha nem is kedvel meg téged tudd meg én máris kedvellek!Ne hidd hogy olyan rossz fiú amilyennek hiszitek csak amikor elhagyta őt az édesanyja alig volt 9 éves és majdnem teljesen összeroppant.Vad és önző lett.Egy nőt sem enged igazán magához közel.
-Rendben.Akkor szövetség?-nyújtotta a kezét a lány.
-Szövetség.-nyújtotta a kezét a nagyi is.és kézfogással lepecsételték.Miután megegyeztek Hyun-Ah megkérte maradjon vacsorára de az idős asszony csak megköszönte,nem maradhatott.
Késő este volt már Hyun-Ah egyedül ült a szépen megterített asztalnál,várta haza a férjét aki még haza sem  telefonált.Persze esze ágában sem volt egy előkelő étteremben vacsorázott barátnőjével és közben szidta Hyun-aht.Utálattal és megvetéssel beszélt róla hiszen tudta ezt várja el tőle Hee-Young.
-Ígérd meg!Semmi közöd nem lesz hozzá!-kérdte tőle a nő.
-Megígérem!Nem is értem hogy gondolta hogy egyáltalán foglalkozok majd vele.-a beszélgetés ezután még sokáig folytatódott közöttük és teljesen megfeletkeztek az időről egymás társaságában.
Dea-Hyun hazavitte és miután elbúcsúztak egymástól hazaindult.A ház előtt leparkolt az új autójával és nyugodtan bement mit sem sejtve hogy a lány mennyire várta.Az ajtó előtt felvette a papucsát és belépett a nappaliba.Megdöbbenve nézett az asztalon szundikáló lányra.
-Hé!Kelj föl!-lökdöste.-Miért itt alszol?Nincs saját szobád?Teljesen bolond vagy?Ki mondta hogy várj meg?És mi a fenének főztél egyáltalán?Azt hitted valami megfog változni?Nem kell gondoskodnod rólam,csak játék még mindig nem fogtad fel?Hülyébb vagy mint gondoltam.-Hyun-Ah végig hallgatta a sértéseket álmosan nézve Dea-Hyunra.
-Tőlem kilyukadhat a gyomrod az sem érdekel!Ha éhes maradsz az a te bajod!-azzal felállt leszedni asztalt.Majd mérgesen visszafordult és dühös arckifejezéssel visszaordibált.-Már tudtam az első pillanattól fogva hogy köztünk semmi nem lesz még barátság sem.Eszem ágában sem volt behálózni vagy rád akaszkodni csak játszom a szerepem úgy ahogy te!Azt játszom hogy férj és feleség vagyunk és nem kell hogy kedvelj én akkor is gondoskodni fogok rólad minden nap újra és újra,jó színész leszek!Ha majd vége akkor majd mindenki megy a maga útján.Nem kell többet erre figyelmeztetned.
Azzal elindult a szobájába és gyorsan lenyelte dühös könnyeit.A férfi szó nélkül végighallgatta de azért még utána szólt:
-A fürdő először az enyém!
-Remélem belefulladsz a kádba.-de utána gondolkodott magában és így mormogta.-Ja zuhanyzik.Hogy forrázná le magát!
Ezzel a két fiatal kezdő barátsága úgy foszlott szerte-szét mint a tavaszi hajnalok köde.