5.rész
A két fiatal között hatalmas szakadék tátongott,még ennyire messze nem álltak egymástól mint az elmúlt két napban.Elvesztek érzelmeik ködös viharában,félve keresve belőle a kiutat.Még senki,még ők maguk sem tudták,ha nyíltak és őszinték lettek volna elejétől fogva talán nem lett volna ilyen nehéz.Hyun-Ah már az első találkozásnál,ott az autónál beleszeretett Dea-Hyunba.Szíve könnyebben sebezhető mert az érzés amit a férfi iránt érzet saját magától is rejtve tartotta.Próbálta gyűlölni őt de nem ment neki és most úgy érezte érzelmei teljesen felőrlik őt.Ezért két napja kerülte a férfit.
Igaz Dea-Hyunt minden este terített asztal várta de a lány nem,így ő az ételhez hozzá sem nyúlt inkább felment a szobájába és bezárkózott tisztázatlan érzelmeivel.
Végig dőlt az ágyon és gondolataiban,bár észre sem vette csak Hyun-Ah járt.Szerette a lányt maga körül tudni,szerette a gondoskodását,a mosolyát azt hogy mindig csak ő rá figyel.Zavarba hozta az a tény,őt akit mindig csak a külső szépséget értékelte,hogy egy ilyen kinézetű lány mint Hyun-Ah belső ragyogása melegséggel tölti el a szívét.Nagy út várt még mindkettőjükre hogy megtalálják a választ kérdéseikre,de erről egyikük sem sejtett semmit.
Csütörtök este Dea-Hyunt ismét csak a terített asztal várta.Egyenesen szobája felé vette az irányt.A vacsorához hozzá sem nyúlt.Ám amikor elment a lány szobája előtt,bátorságot gyűjtött és bekopogott az ajtón.Hyun-Ah az ágyán ült,álcáját hátrahagyva,éppen kedvenc anime könyvét olvasgatta.A kopogásra felugrott és riadtan az ajtóhoz szaladt,megfogta annak fogóját nehogy a férfi belépjen a szobába.
-Hyun-Ah beszélnünk kell!Gyere ki!-jött a kérés odakintről.Választ nem kapott de látta a lány körvonalait az ajtó körül ezért folytatta.-Nem tudok alkalmazkodni.Ez nekem soha nem ment.Én ilyen vagyok,és nem is fogok megváltozni soha.Senkivel sem éltem még idáig együtt,senkivel sem kellett törődnöm hogy megbántom-e vagy sem.Utálom az egész helyzetet amibe az apáink sodortak.Választási lehetőséget nem is hagytak.Nem fogok soha többet magyarázkodni neked és kérni sem fogom tőled hogy megérts.Végül is nem tartozunk egymásnak semmivel mi csak szereplői vagyunk egy játéknak.Te viszont..-változtatott a hangnemén.-gyerekesen viselkedsz.Remélem tudod!-érezte kezd érzelgős lenni és nem akarta hogy a lány észre vegye azt.Hyun-Ah elmosolyodott.Nem is várt mást,ismerte már a fiút elég jól ezért belement a szócsatába.
-Gyerek!Hát persze!Mi más lennék?Hisztis és elkényeztetett.Aki ha nem úgy van ahogy szeretné bezárkózik és bevágja a durcát.
-Na végre!Már azt hittem magamban beszélek.-könnyebbült meg Dea-Hyun a lány hangja hallatán.-Gyere ki és beszéljük meg.Ráadásul éhes is vagyok!Együnk együtt!
-Nem lehet Mr.Tökéletesség!Bocsáss meg de már pizsamában vagyok.
-Na és?Megígérem nem fogok megdöbbeni a pizsamádon.Már ismerem az öltözködési stílusodat.-és látta maga előtt a lányt egy rózsaszín,macikkal teli kicsit lógó hálóruhában,vörös haját hosszú,bojtos hálósipkával eltakarva.
-Most nem lehet.Fáradt vagyok szeretnék aludni.
-Akkor bemegyek és kihozlak!-nyúlt az ajtó felé Dea-hyun.A másik oldalon a lány ijedten szorította az ajtó fogóját.
-Meg se próbáld!Mert megöllek!
-Ah!Eszem ágában sincs.-jött a megnyugtató válasz.
-Menj és egyél.Én lefekszem.- mondta Hyun-Ah.-Ígérem holnaptól nem viselkedek gyerekesen!Úgy játszom ahogy te szeretnéd.Dea-Hyun nem is gondolta,de csak egy ajtó választotta el őt az igazságtól.
Eközben messze tőlük Puszanban Hyun-Ah apja és nagynénje Hae-Wha a kertben beszélgettek.Az idős férfi őszintén elmondott mindent nővérének a Seoulban történt dolgokról. Megnyugtatásra várva,figyelte nővére válaszát.
-Nagy vagy kedves bátyám!-horkant fel a nő.-Ekkora ostobaságot én még nem értem!Szóhoz sem jutok.Mi a fenét is gondoltál?Bedobtad a lányodat a mély  vízbe egyedül,és mi van ha elkapja egy örvény?Hiába visel mentőmellényt(az álcára gondolt)közel sem biztos,hogy megmentheti őt.
-Erős,okos lányom van!Nem kell féltenem,meg van a magához való esze.Megfogja állni a helyét és tudom,nem okoz csalódást.
-Nem hiszem el!-csodálkozott ismét el a nő.-Kiskorában a széltől is óvtad,de ahogy nőtt mindig megpróbált az elvárásaidnak megfelelni.Gyönyörű,okos de zárkózott lány lett belőle.A jelleme sokkal szebb mint bármelyikünké ezért nem sérthetetlen.Mi lesz ha megsérül?Akkor hol lesz a lelkiismereted?
-Meg kell értsed meg kellett tartanom az ígéretemet amit a barátomnak tettem,amiért annak idején ő sem hagyott a bajban.
-Ez már sok!Ne dühíts tovább!Tettél egy ígéretet Hyun-Ah anyjának is!Megígérted neki ahogy a lányotoknak nem esik bántódása amíg te élsz.Erre tessék ezt műveled vele!Esküszöm ha nem lennél beteg felpofoználak,mint annak idején mikor gyerekek voltunk és rosszat csináltál!Ígéret,becsület.Mindig csak ez volt fontos neked!Képes voltál érte feláldozni Hyun-Aht és magadat is!Most viszont nézz a szívedbe és gondold végig hogyan menekíthetnéd ki ebből az egészből a lányodat,amíg nem késő!
-Nem tudom.-tördelte kezét a férfi.-Már gondolkodtam rajta,de még nem találtam megoldást.-hangjában volt valami fájdalmas érzelem mert már rég tudta megkorra hibát vétett. -Erősnek kell lenned,ezért először gyógyulj meg teljesen,mert csak így tudod helyre hozni a dolgokat.Melletted állok és ha tudod segítek.-állt fel Hae-Wha.-De most megyek aludni,menj te is!
A férfi nem mozdult csak ült a padon és nézte ahogy nővére eltűnik a sötétben.Bár minden nap beszélt lányával sejtelme sem volt róla Hyun-Ah partra vetett halként vergődik,és pont a mentőmellénye hozta a vesztét.
Eljött a péntek reggel amit Hyun-Ah már nagyon várt.Megbeszélték Bon-Hwával együtt mennek el vásárolni.Miután Dea-Hyun elment dolgozni,gyorsan felöltözött és elment a fiúért.Az iroda előtt várta mert Bon-Hwának még volt elintézni valója mielőtt találkoznának.Végre megérkezett,beült az autóba a lány mellé és jókedvűen elkiáltotta magát:
-Mehetünk soppingolni!-bekötötte magát,miközben a lány már indította is az autót.
A bevásárló központba érve először a ruhák között kezdtek el nézelődni.Felpróbáltak egy csomó ruhát,idétlenebbnél idétlenebb összeállításban.Nagyon jól mulattak.Nevettek egymáson mint két bolondos gyerek.Ám amikor Hyun-Ah kezébe nyomott Bon-Hwa egy igazán csinos ruhát és azt a lány felvette a fiú igencsak megdöbbent arcot vágott.
-Eszméletlenül csini vagy!-ismerte el.-Engem sikerült megváltoztatnod külsőleg miért nem akarod magadat is?
-Mert én jól érzem magam a bőrömbe.-füllentette a lány.
Amikor készen voltak a vásárlással a lány visszavitte munkahelyére Bon-Hwát de azért a férfi aggódva megkérdezte mielőtt kiszállt volna a kocsiból:
-Biztos hogy ne említsem meg Dea-Hyunnak a holnapot?-tudta barátja már rég elfelejthette a szombati állatkerti sétát.
-Meg ne próbáld!Ha már ezt is elfelejtette akkor úgy is hiába való az egész.Nem akarom hogy tehernek érezzen azt akarom hogy saját magától akarja velem tölteni az időt.-ezzel elbúcsúztak és mindenki elindult a maga dolgára.
Ám az irodában Bon-Hwa mégsem tudta megállni,legjobb barátjához sietett.Éppen a telefon beszélgetés végére toppant be.Nem is sejtette Dea-Hyun akkor előtte barátnőjével megbeszélte a másnapot együtt töltik.
-Hol a fenében császkáltál ilyen sokáig?-vette kérdőre Bon-Hwát.-Apa már égen-földön keresett!Nem fogom állandóan a hátsódat védeni!
-Miért keresett?Annyira nélkülözhetetlen vagyok?-kérdezett vissza még mindig feldobódott hangulatban.
-Jövőhéten jön a Japán befektető!Ezzel kapcsolatban akarja a részleteket megbeszélni a délután folyamán.Mindenkit az irodába hívat úgy hogy légy szíves ne tűnj el!-szögezte le kissé dühösen. -Egyébként Hyun-Ahval voltam ha tudni akarod és annyi kaját vásároltunk mintha piknikre készült volna.-szólt figyelmeztetőleg barátjának Bon-Hwa,remélve azt,hogy a férfi megérti a célzást.
Aznap este Dea-Hyun szokásához hívően korán ért haza és vacsora közben megbeszélték az aznapi történteket.Elmesélte a lánynak nemsokára sikerül megszerezniük a legnagyobb befektetőt.
  -Végre szombat!-nyitotta ki Hyun-Ah a szemét.-gyorsan felöltözött és lesietett a konyhába.Elővette a piknik kosarat és hozzá fogott gyorsan az étel elkészítéséhez.Mire Dea-Hyun felébredt már minden készen volt az útra.Hyun-Ah arca felderült amikor meglátta a férfi öltöny helyett ma kényelmes ruhát vett fel.Az gondolta azért mert hogy együtt töltik a napot ahogy megígérte.
De amikor Dea-Hyun megszólalt összetörte a lány álmát.
-Most mennem kell!Dolgom van.Ne várj meg későn jövök haza és valószínű hogy vacsorázni sem fogok itthon.
-Rendben.-szólt csalódottan és a piknik kosarat a lábával arébb tolta nehogy a férfi észrevegye.Dühösen nézte ahogy kimegy az ajtón és mérgében a kosár tartalmát kiborította a szemeteskosárba.
Hee-Young már a háza előtt várta szerelmét,kihívóan és gyönyörűen öltözött fel hogy elragadtassa.Beszállt az autóba és már előre örült annak,együtt tölthetik a napot.
Elhagyták a várost.Egy olyan helyre mentek ahol kettesben lehetnek és nem kell arra figyelni nehogy valaki észre vegye őket együtt. Kézen fogva sétáltak az erdei ösvényen miközben a lány elmondta mi bántja.
-Annyira megváltoztál és félek hogy nem a kialakult helyzet miatt.Már nem csak rám figyelsz hanem Hyun-Ahra is.Attól félek elfoglak veszíteni és ennek az egésznek soha nem lesz vége.
-Már közel vagyunk a végéhez a jövő héten találkozunk a Japán befektetővel.-mondta megnyugtatásként és átölelte a nőt.-Mindig csak te leszel a fontos!Nem változtak az érzelmeim!Ami Hyun-Ahhoz köt csak közömbös érzések és szükség megoldás a cég megmentéséért.Soha többet nem akarok ilyen butaságokat hallani tőled!-innentől kezdve már felhőtlenül töltötték egymással a napot.
Este beültek vacsorázni egy kis étterembe és beszéltek minden másról hátrahagyva Hyun-Ahát a gondolataikból.
-Képzeld a héten egy olyan idétlen csapattal dolgoztam együtt mint még soha!Egész fotózás alatt kezelhetetlenek voltak.Le is szidtam az asszisztensemet és megkérdeztem tőle hogy nem-e az állatkertből szedte őket össze.-erre a mondatra Dea-Hyun gyomra összerándult.Hirtelen eszébe jutott a Hyun-Ahnak tett ígérete.
-A francba!-tette le evőeszközét.-Azonnal mennünk kell!
-Valami baj van?-kérdezte aggúdva Hee-Young.
-Alaposan megfeledkeztem valamiről.Most aztán jó nagy bajban vagyok.Azonnal mennünk kell!-sietve távoztak.
Az úton hazafelé a nő nézte a férfi arcát.Látta rajta mennyire bántja valami és megkérdezte:
-Helyre lehet hozni?
-Nem hiszem.-sóhajtotta.-Csak abban reménykedem hogy az a másik is megfeledkezett róla.-nem firtatták tovább a dolgot.Dea-Hyun hazavitte Hee-Youngot és már tovább is indult.Nagyon gyorsan ment az autóval hogy minél hamarabb hazaérjen ő is.
A ház elé érve megnyugodva látta nem égnek otthon a villanyok.
-Hála az égnek!Valószínűleg elment itthonról Bon-Hwaval.-nem is gondolta hogy milyen közel van az igazsághoz hiszen Bon-Hwa miután megtudta hogy barátja ismét cserben hagyta a lányt megkérte töltsék együtt a napot,de a lány nemet mondott. Riadtan vette észre hogy a lány mégis otthon van és a teraszon a sötétben fürkészte az eget.Kiment hozzá és mintha mi sem történt volna tetetett jó kedvvel kérdezte:
-Csak nem kívánni akarsz?
-Eszem ágában sincs!-jött a válasz.-Ezek is mind hazugok!
-Miről beszélsz?-döbbent meg Dea-Hyun.
-Elhitetik velünk hogy ragyogó csillagok.-mondta töprengve Hyun-Ah.-De csak több millió kisebb nagyobb bolygók akik már lehet hogy rég nincsenek is az égen fényük ér hozzánk el soká.
-Tudsz még ilyen bölcsességet mondani?-nevetett a fiú és megcsípte a lány arcát.-Egészen okosnak tűnsz amikor ilyeneket mondasz.
-Álmokat szövünk és olyan lényeket teremtünk amilyenek szeretnénk lenni...tündéreket,sárkányokat.Sárkányok akik hatalmasak, általában zöldek ami a nyugalom színe,és szárnyakat ami a szabadságot,a tűz okadást a biztonságot,a több fej pedig a hosszú vagy az örök élet utáni vágyunkat fejezi ki.De egyvalamit alaposan elrontottunk benne.-akadt el a lány hangja.-Neki is csak egy szívet álmodtunk és ha azt megsebzik ugyan úgy belehal mint mi emberek.
Ekkor Hyun-Ah csalódottsága fájdalommal töltötte meg Dea-Hyun szívét amitől ő nagyon megrémült. A lány szó nélkül elment a férfi mellett és egymaga hagyta úgy ahogy ő tette ezt vele.