6.rész
Dea-Hyun bármennyire is fáradt volt nem jött álom a szemére.össze-vissza cikáztak a gondolatai,állandóan hallotta a lány utolsó mondatait amit a teraszon mondott.Borzasztó lelkiismeret furdalást kelletett benne.
Lefeküdt.Aztán felült az ágyra,végül pedig föl-alá járkált a szobájában.Lehetetlen helyzetbe kerül.Lelkiismerete nem hagyta nyugodni egy percre sem sem.Bármi is történt idáig köztük,ezt a maró égő érzést nem tudta elviselni.Alig várta a reggelt.
Korán felöltözött.Szabadidő ruhát és sport cipőt vett fel,úgy döntött kocogni indul.Rég bevált módszer volt az azokra az esetekre amikor egymaga akart lenni,átgondolni a dolgokat.
Halkan,csendben ment nehogy felébressze Hyun-Aht.Kocogás közben mégsem sikerült neki teljesen lenyugodnia,mert amikor elhaladt a szemetes mellett egy papír galacsint talált a földön.Lehajolt hogy fölvegye és kidobja.Amikor a kuka tetejét kinyitotta és meglátta a piknikre készített ételt,amit Hyun-Ah kidobott,rádöbbentette a lány mennyire várta a megígért kirándulást.Szokásához hívően a hajába túrt és maga elé motyogta:
-Reméltem hogy elfelejtette.A fenébe!-besétált a házba,össze kellett szednie magát mivel tudta hogy a lány már valószínűleg felkelt és a konyhában készíti a reggelit.Jól ismerte már a lányt,ez valóban így is volt.Hyun-Ah magát nem meghazudtolva szokásos mosolyderítő ruházatban ékeskedett.A hab a tortán mégis csak az volt,amikor a férfi felé fordult és mintha előző este nem történt volna semmi hatalmas vigyorral az arcán kérdezte a férfit:
-Lezuhanyzol vagy először együnk?-Dea-Hyun nem hitt a fülének,hiszen arra számított hogy a lány hozzá sem fog szólni,mégsem bírta megállni ne piszkálja a lányt.
-Komolyan mondom ezért a látványért érdemes volt felébredni,de nem hinném hogy az illatom vetekedne a külsőddel úgy hogy én először megyek zuhanyozni.-majd elindult a lány felé.Mire a lány hátra lépett és némi pajkossággal a hangjában megjegyezte:
-Valóban ezzel a tesztoszteron szaggal mintha tényleg férfi lennél!-Dea-Hyun arca mégis mosoly helyett,komolyra változott.
-Hyun-Ah!A tegnapi napért...-de a lány közbe vágott.
-Amit a teraszon mondtam?Igazán ne emészd magad!Az csak úgy jött magától.Kicsit depis voltam.
-Az állatkerti séta miatt?
-Áh!Dehogy!-füllentette a lány.-Teljesen megfeledkeztem.Gondoltam te is így vagy ezzel.-fogalma sem volt róla hogy már lelepleződött a férfi előtt milyen nagyon is várta.-Jut eszembe!Mindjárt kitalálom milyen halállal fogsz meghalni!-és a kezébe egy műanyag villát kapott fel és a férfi felé nyújtotta a kezét.-Védd magad!Most meglakolsz!
A férfi hirtelen elkapta a lány csuklóját.Közelebb húzta magához,mélyen nézett a szemébe.
-Miért csinálod ezt?-volt valami szomorú a hangjába amitől a lánynak is megmelegedett a szíve.-Nem kell mindig erősnek látszanod és nem kell mindenkinek a kedvében járnod.Még az enyémben sem.Egyszer-egyszer gondolj magadra is mert egyszer eljön az az idő amikor a dolgokat magad körül már nem változtathatod csak maguktól megtörténnek.
-Miről beszélsz?-förmedt rá a lány.-Egyáltalán nem ismersz.Most nem tudod mit érzek és azt sem kell tudnod hogy nekem mikor mi fáj.Mióta az eszemet tudom mindig csak vártam.Apára aki egy-egy üzleti útról hazatért,barátokra akik soha nem jöttek és rád.Megtanultam ha a kedvetekbe járok talán gondoltok rám akkor is amikor távol vagytok tőlem.Ezzel okozok magammal örömet úgyhogy nem csak érted vagy másokért csinálom.Nehéz ezt egy ilyen önző embernek megértened mint te vagy olyannak amilyen az apám is volt.A barátaimat is elüldözte mellőlem csak azért hogy ő rá figyeljek és olyanná formált amilyen soha nem akartam lenni.Az odaadás a te és az apám szótárában nem létezik.Mégis így szeretem,téged pedig elfogadtalak.-Dea Hyun lassan engedett a szorításból és elengedte a lányt
-Akkor most üvöltened kellene!Zúdítsd rám az összes dühödet!Ne állj így halkan ess nekem és ordibálj ahogy a torkodon kifér.Ha nem engeded szabadjára az érzéseidet lassan felőrlik majd a lelkedet és akkor hogy fogsz élni?Betoppantál az életembe.Azt gondoltam hogy ez az én büntetésem amiért így éltem,de időközben rájöttem,hogy a sors akarta így amit már rég nem én irányítok úgy ahogy eddig tettem.
A lány csak nézte a férfit.Értette amit a férfi mondott de nem akarta tudomásul venni mert ezektől az érzésektől rettegett a legjobban.Düh és harag nem létezett a szótárában helyette a megbocsájtás és az alázat.Nézte ahogy Dea-Hyun felmegy a szobájába és Hyun-Ah ott állt szótlanul pedig legszívesebben ordított volna.
Hétfőn reggel az irodában Dea-Hyun nem tette túl magát az előző napi beszélgetésen.Barátja Bon-Hwa észrevette furcsa viselkedését.Még soha nem látta őt ezelőtt ilyenek.Szokatlanul csendes volt,gondterhelt arca és merengő szeme leleplezte belső vívódását.
-Úgy látom a lelkiismereted végre megtalált!-gúnyolódott Bon-Hwa.
-Ne kezd te is!Nem elég bajom van így is...Az a lány odahaza mindent elkövet hogy az őrületbe kergessen.Mi a fenének törődik velem hiszen engem úgy is hidegen hagy!Ha vége lesz ennek az egésznek ismét idegenek leszünk egymásnak és még az emlékeit is kitörlöm annak hogy ismertem.
-Te ezt el is hiszed?Vagy győzködöd magad arról magad mennyire nem szereted Hyun-Aht.Tök mindegy miért kedveled de ne játszd meg hogy teljesen hidegen hagy.
-Mi van pszichológiát is tanultál?
-Azt nem de nézz bele e tükörbe!Az arcod mindent elárul.Azt hiszed nem változtak Hyun-Ahval kapcsolatba az érzéseim?Eleinte utálattal néztem azt ahogy kinéz most meg azon kapom magam mennyire jó vele együtt lenni.-Dea-Hyun nagy szemekkel nézett Bon-Hwara és neki szegezte a kérdést.
-Mi van öregem?Bele estél?
-Pfú...Erről szó sincs de színesebbek a napjaim mióta vele együtt töltöm,de most már gyerünk mert apád vár a tárgyalóterembe és mindjárt itt vannak a Japán üzletfelek innentől kezdve az üzletre kell figyelni.
-Rendben.-és megindultak kifelé.A tárgylóterembe érve már Dea-Hyun apja ott volt,jobb oldalon a titkárnője,baloldalán egy régi üzletfele ült.AZ üzlet fontosságáról beszélgettek és arról hogy  cég megmenekülése ettől a naptól függ.Ha sikerül jó benyomást gyakorolni a Japán befektetőre,végre fel lélegezhetnek és a siker már garantált.
Dea-Hyun és Bon-Hwa még le sem tudtak ülni az asztalhoz mert már nyílt is a a tárgyalóterem ajtaja.Amint beléptek  a jövendőbeli cégtársak mindenki fel álllt az asztaltól és illedelmesen meghajoltak.
Dea-hyun apja Lee-Chin Hwa odasietett hozzájuk,bemutatkozott és bemutatta a szobában tartózkodó embereknek.A négy tagú Japán ügyfelek is ugyanígy tettek.A bemutatkozás után mindenki helyet foglalt és elkezdhettek végre tárgyalni.A Japán elnök Usui Takumi alacsony,ősz hajú,szemüveges,idősödő férfi akinek elég rossz hírneve volt üzleti körökben rossz természete miatt.Makacs természete miatt pedig nem volt könnyű meggyőzni őt.A megbeszélés mégis sikeresnek volt mondható hiszen mindkét fél elfogatta egymás feltételeit.
Miután megbeszélték a részleteket mindenki felállt az asztaltól és a szokásos protokoll szerint elbúcsúztak egymástól.Lee Chin-Hwa kézfogás közben megkérdezte az elnöktől:
-Szívesen meghívnám vacsorára önt,ha az ideje engedi.
-Nagyon szívesen elfogadom.-válaszolta.-Csak az az egyetlen problémám, hogy csak a házi ételt szeretem nem vagyok hajlandó étteremben enni.
-Az nagy kár,hiszen az én feleségem nem a legjobb szakács.Ezért hát előre is elnézését kérem hiszen így a meghívás érvényét veszti.-Bon-Hwa közbe lépett.
-De Dea-Hyun felesége igazán kitűnően főz.Miért ne láthatná vendégül önöket?-Dea-Hyun tágra nyílt szemekkel nézte a barátját,fogalma sem volt róla honnan merítette a barátja a bátorságot hogy ezt tegye.De már nem tudott visszakozni ezért hát illedelmesen megismételte a meghívást.
-Akkor este 6 óra.Önnek megfelel?-kérdezte Dea-Hyun illendően.
-Megfelel.Ott leszek.A többiről a titkáraink egyeztetnek.Köszönöm.-azzal elhagyták a tárgyalótermet.
Dea-Hyun a telefonját szorongatta.Nem tudta hogy mondja el Hyun-Ahnak barátja hirtelen ötletét.Erőt vett magán,felhívta a lányt és meglepetésére az még örült is neki.Egyébként is már készült az estére hiszen Dea-Hyun születésnapjára egyébként is ünnepi vacsorát akar készíteni.
Dea-Hyun teljesen megfeledkezett a saját születésnapjáról mert reggel nem evett otthon pedig Hyun-Ah hínár levest készített neki,ahogy minden születésnapkor szokás.
Amikor hazaért a lány már mindent elkészített neki már csak át kellett öltöznie és várni a vendégeket.A megbeszéltek szerint 6 órakor Dea-Hyun apja és Usui Takumi megérkeztek.Dea-Hyun ajtót nyitott nekik és akaratlanul is elnevette magát.Ugyanis az idős Japán úrnak mind a két szemüveg lencséje el volt törve és elég viccesen festett így.
-Volt egy kis balesetem.-nevetett az öreg úr is.Meg gondolta mit nevet Dea-Hyun.Hyun-Ah ekkor csatlakozott hozzájuk,hogy megmentse a helyzetet frappánsan megkérdezte:
-Tudok adni kölcsön egyet!Mindjárt felmegyek a szobába és hozom!-De Dea-Hyun megfogta a kezét és bemutatta Usui Takuminak
-Igazán ne fáradjon hölgyem!Nagyon kedves de így is látok valamicskét a szállodában pedig van tartalék szemüvegem.-nagyon jól füllentett hiszen az orráig sem látott,de nem akart kellemetlenséget okozni.
A vacsora igazán kellemesen telt.A három férfi evés közben jót beszélgetett.Családról,horgászásról és  persze a sportról.Az utóbbihoz Hyun-Ah is bekapcsolódott és Dea-hyun és Lee Cin-hwa arra lett figyelmes hogy az öreg úr és a lány teljesen összhangban voltak.Ugyan azt a focicsapatot szerették,ismerték az összes híres kosárlabda csapatot és még az autóversenyző pilóták közül is ugyan az volt a kedvenc.
-Mindegyik sportot kipróbált már?-kérdezte Hyun-Ahtól Usui Takumi.
-Régen igen.A suliban kosaraztam és még a lány focicsapatban is megkaptam a kapus szerepet.
-Akkor hát,hogy viszonozzam ezt a finom vacsorát engedjék meg hogy meghívjam önöket 2 hét múlva az otthonomba.Mivel a szerződés aláírása Japánba történik ezért el kell hogy jöjjenek.
Dea-Hyun és Hyun-Ah egymásra néztek.A férfi a fejével biccentett így Hyun-Ah elfogatta meghívást.Távozásnál az idős úr még Dea-Hyunnak a fülébe súgta:
-Igazán szerencsés ember!Csodálatos felesége van!-a férfi azonban tisztában volt azzal hogy az öregúr a lány kinézetéről mit sem sejtett,hiszen törött szemüvege megakadályozta ebbe.A vacsora közben is csak egészen közel hajolva tudott enni ezért hát a lány külseje rejtve maradt.
Megkönnyebbülve leült a nappaliba,de Hyun-Ah már a konyhából jött egy óriási tortával jött a kezében és énekelte:Boldog Születésnap című dalt.Szép hangja volt,kellemes és lágy. Dea-hyun örült annak  hogy a lány nem feledkezett meg róla.Igaz apja már az irodában felköszöntötte és átadta az ajándékát de mégsem érezte azt amit ebben a pillanatban.
Miután elfújta a 28 szál gyertyát Hyun-Ah is odaadta az ajándékát ami egy gravírozott toll volt.
-A sikeres üzletkötéshez.-mondta komoly arccal Hyun-Ah.
-Köszönöm!De most már együnk tortát!-válaszolta elérzékenyülve Dea-Hyun.
-Jajj a tortáról jut eszembe!Azt nem én sütöttem azt a nevelő anyukád hozta.
-Mondtam már hogy az anyám mit tudd rosszabbul a főzésen kívül?Sütni.Garantált gyomorrontás!-a két fiatal ismét egymásra nézett és kuncogva neki fogtak az evéshez.De az első falat után mind a kettőjük arcára valami furcsa és leírhatatlan döbbenet ült.Iszonyat volt az íze!
Dea-Hyun hirtelen az ujját belenyomta a tejszínhabba és a lány orrára kente.
-Csak hogy ne vesszen kárba!
-Arcpakolás?Jó ötlet!Akkor hogy te is szép legyél!-és már Hyun-Ah marka is teli volt tortával és hatalmas tortacsatát rendeztek.A nappali csatatérré változott.Dea-hyun és Hyun-Ah felhőtlenül kacagtak egymás kinézetén.Ám a férfi hirtelen elkapta a lány kezét és odahajolt közel hozzá.
-Már most szebb az arcbőröd!-fürkészte a lány arcát azzal a kezével le akarta törölni a habot róla.Hyun-Ah ijedten kiszakította magát a férfi kezéből és akaratlanul is ordítani kezdett:
-Ne érj az arcomhoz!Eszedbe se jusson!-Dea-Hyun értetlenül nézett a lányra.
-Mi a fene ütött beléd?
-Semmi.Ne haragudj.Kicsit túl reagáltam...-fordult el a férfitól mert érezte hogy sminkje kezd szétkenődni a tejszínhab alatt.Próbálta a kezével takarni és felrohant a szobájába.
Mind a ketten maguk mögött hagyva egy álmatlan éjszakát korán keltek.Míg Hyun-Ah kocogni ment Dea-Hyun beszólt az irodába hogy az nap nem megy be.Hálás volt a lánynak a tegnapi napért ezért viszonozni akarta.Elment bevásárolni és a piknik kosarat az asztalra készítette.Hyun-Ah mikor hazaért értetlenkedve nézte.
-Mi ez?
-Azonnal menj a szobádba és öltözz át!Így mégsem jöhetsz velem!
-Mégis hová?
-Az állatkertbe.Igaz kicsit késve de mivel féltem hogy beváltod az ígéretedet és megölsz így kénytelen vagyok veled menni.
-Mégis hogyan ölnélek meg?
-Tegnap este már el is kezdet!Halálra akarsz röhögtetni.
Pár perc múlva úton is voltak a vidámpark felé.Hyun-Ah ismét kirívó öltözékben pompázott,arcát sál,fejét egy hatalmas nagy kalap takarta.Amikor az állatkerthez értek,Dea-Hyun megállította az autót.A lány felé fordult,óvatosan letekerte arcáról a sálat,levette a kalapját és a hátsó ülésre dobta.
-Ezek a dolgok fölöslegesek!-válaszolt a lány kérdő arckifejezésére.-Azt akarom hogy élvezd a mai napot,a napsütést és a szelet.-Hyun-Ah egyetértően bólintott,de azért a kalapot magához vette,érzékeny bőrére hivatkozva.
Egész délelőtt felhőtlenül,boldogan sétáltak együtt.Minden egyes állatot megnéztek, a lánynak mindegyikhez volt valami mondanivalója.Úgy viselkedett mint egy nagy gyerek.Ugrándozott,tapsolt vagy éppen énekelt,nem tagadva hogy milyen boldog.
Dea-Hyun szinte csodálattal nézte mennyire ragyog.Miután ettek folytatták,mert Hyun-Ah mindent látni akart.A majmok ketrece előtt felsóhajtott.
-Mennyire tökéletesek!
-Micsodák?-kérdezett vissza a férfi,mert nem értette valójában mi tűnik olyan tökéletesnek.
-Hát ők.Mind akik itt élnek.A zebrák,a tevék és az összes többi állat.
-Én nem látok mást mint egy csomó esetlen csúf és büdös állatot.-dünnyögte Dea-Hyun.-Mi lehet tökéletes a tevébe vagy ezekbe az idétlen majmokba?
-A teve hogy életben maradjon elraktározza a vizet a púpjába,és ahol más állatnak esélye sincs a sivatagban ő túléli a karaván utakat.Hatalmas túlélő ösztöne tiszteletre méltó.Itt vannak a majmok!Hatalmas csoportokban élnek,odafigyelnek egymásra és segítik a gyengébbeket.Mi emberek csak tanulhatunk tőlük.-Dea-Hyun figyelmesen végig hallgatta a lányt de rosszallóan visszavágott:
-Akkor is nekem csak büdösek és ostobák.
-Na akkor figyelj!-azzal a háta mögé osont és befogta Dea-Hyun szemét.-Akkor most ne a szemeddel hanem a szíveddel.-a férfi megdöbbenve állt.A lány puha érintése furcsa melegséggel töltötte el.Elengedte hát minden dühét és csak a lány szavaira figyelt.-Hallod ezt az élettel teli zsivajt?Mintha csak az életet ünnepelnék.Ez a létezés zenéje,amely olyan lágy és mégis vidám,hogy beleremeg a lelkem is.Hát nem gyönyörű?-és azzal levette a kezét a férfi szeméről és előre szaladt, a kalapját megfogva nehogy lefújja a szél.
-Az.Gyönyörű.-suttogta a férfi maga elé.Valójában már nem arra értette amit a lány mondott hanem megérintette a lelkét a lány tisztasága,belső szépsége és egy olyan világba röpítette ami ismeretlen volt számára..Hyun-Ah megállt a hattyúk előtt akik a tóban kecsesen és fenségesen úszkáltak.
-Gyere gyorsan!Ők a kedvenceim!-intett Dea-Hyunnak a kezével.Amikor odaért a fiú rákönyökölt a korlátra és nézte ahogy a lány ragyogó arccal figyelte a madarakat.-Nézd milyen csodaszépek és tökéletesek!
-Persze!A vízben!De ha kijönnek a száraz földre,akkor esnek,buknak mint valami részeg kacsa.-magyarázta most a férfi.
-Én nekem akkor is ők a legszebbek!Olyan szeretnék lenni amilyenek ők.-sóvárgott Hyun-Ah.
-Olyan is vagy!-mosolyodott el Dea-Hyun.De ebben a pillanatban a lány már őt nézte.Tekintetük összetalálkozott és zavarában a lány kacagva felkiáltott:
-A parton bukdácsolva mint egy ostoba kacsa.-és megint elszaladt a férfi mellett.
-Nem.-suttogta halkan Dea-Hyun.-Olyan vagy mint ők a vízben,hófehér,kecses és csodaszép.