7.rész
Minden egyes nap tettek egymás felé egy-egy lépést, és mind ketten tudták egy szó,egy gesztus,egy mosoly könnyebbé teheti az életüket.A veszekedéseket beszélgetések,a haragot, vidámság  a csalódottságot,öröm váltotta fel.Napról-napra többet jelentettek egymás számára, és viharos érzelmeik elcsendesülni látszottak.A férfi legtöbbet otthon dolgozott .mivel belevonta a lányt is a cég ügyeibe.Hyun-Ahnak rengeteg mentő ötlete volt ami remekül működni is látszott.
Az újságírók miatt Dea-Hyun egyáltalán nem találkozott Hee-Younggal,mivel azok az ostoba firkászok kiszimatolták a Japán üzletkötést és így a Lee cég ismét a középpontba került.A lebukást a cél egyenesben nem kockáztathatta meg.Miután Hyun-Ah-val több órán keresztül is képesek voltak együtt dolgozni, ezért pihenés képen gyakran órákig beszélgettek kint a teraszon.Fontos lett az együtt eltöltött idő mert tudták már nemsokára itt a vége és búcsút inthetnek egymásnak. Dea-Hyun az irodában sem tudta leplezni mennyire aggódik, Ami színjátéknak indult az élete részévé vált és most nemsokára vége.Bon-Hwa  rá is kérdezett:.
-Igazán nem értelek.Pár hónap és az egész rémálmod egy szempillantással magad mögött hagyhatod.Visszatérhetsz a régi megszokott életedhez és erre tessék az helyett. hogy majd kiugranál a bőrödből minden egyes nappal gondterheltebbnek tűnsz.Már egyáltalán nem értem mi a fene zajlik benned.Park Hee-Young egy gyönyörű nő akiért odáig vagy és ő kitartóan vár rád,de a másik oldalt ott van Hyun-Ah aki fénnyel töltötte meg az utóbbi időben az életedet.Tényleg tudsz majd választani?
-Már az elején eldöntött tény volt.Üzletnek indult és az is maradt.Elválunk egymástól ahogy megbeszéltük és mindenki folytatja maga útját.Soha nem vártuk el egymástól semmit cserébe, ezért most már barátokként fogunk tudni elszakadni egymástól.
-Ha hallanád magad!Ez az egész nevetséges!Te ezt a hülyeséget elhiteted magaddal?-rázta a fejét Bon-Hwa.-Nézz a tükörbe!Az ábrázatod elárulja az igazi érzéseidet.Azt hiszed fogsz tudni Hyun-Ah nélkül élni?Teljesen megváltoztál mellette!A hiú,öntelt ficsúrból egy igazi gentlemant* faragott!
-Áh!Beszélsz hülyeségeket!-legyintett Dea-Hyun.
-Ha szemembe mondod hogy nem érzel semmit Hyun-Ah iránt akkor sem hinnék neked!Túl nyilvánvaló hogy nem közömbös számodra.-szidta le Bon Hwa.
Dea-Hyun lassan az ablakhoz sétált és nézte ahogyan lenyugszik a szemközti irodaház mögött a nap és búcsúzúul még huncutan kacsint vissza az épületek ablakaiból.Fekete öltönynadrágjába dugta a kezét és szótlanul állt,gondolatait próbálta rendezgetni.Nem volt soha érzelgős sem romantikus,de érezte ez mind megváltozott azalatt az idő alatt amit Hyun-Ahval töltött.A lány olyan dolgokat csempészett az életébe amiről eddig ő még álmodni sem tudott.Megtapasztalta milyen az otthon melege,az önzetlen gondoskodás és törődés amit idáig ő nem kapott.Hyun-Ah az élete részévé vállt,akármennyire is tiltakozott ellene.Azok a nők akikkel idáig kapcsolatban volt,tőle várták el ezeket a dolgokat,kihasználva csinos külsejüket,viszont cserébe semmi értékeset nem kapott.
Mostanában pedig gondolataiban állandóan Hyun-Ah járt,úgy lopta be magát a férfi szívébe mint egy ügyes tolvaj,észre sem vette.Fontosabb lett számára,mint ahogy hitte, és ha Dea-Hyun arra gondolt hogy kapcsolatuknak nemsokára, vége mérhetetlen szomorúság töltötte el.
Bon-Hwa közelebb lépett barátjához és látva szomorú arckifejezését kérdőre vonta:
-Hiányzik Hyun-Ah?Mikor jön vissza?
-Csak pár napra utazott el az apjához.Azt mondta meg kell beszéljen vele valamit.
-Azért csak menj most már haza!Pihenj egy kicsit.Nem nézel ki valami jól.-indult kifele az irodából Bon-Hwa.-Remélem minél hamarabb visszajön.Szörnyű így látni téged..szólt vissza.
Dea-Hyun sem tehetett mást,hazafelé vette az irányt,de amikor a ház elé ért,meglátta a sötéten csillogó ablakokat.Nem szállt ki az autóból mert,nem akart az üres házba lenni ahol 2 napja úgy bolyongott mint egy szellem.A lány gondosan,utazása előtt annyi ételt készített neki amennyi elég lesz amíg ő távol van,de a férfi egy falatot sem evett belőle.A lakás szinte érintetlen volt,még Hyun-Ah papucsa is úgy állt ahogyan a lány otthagyta.Dea-Hyun a kormányra hajtotta a fejét és a magában mondogatta:
-Ezt minél hamarabb be kell fejezni.Ezt én nem akarom tovább csinálni.Ez nem én vagyok.Végre tovább kell lépnem.-azután újra beindította az autóját és elindult inni valamit.Egy neves bárba indult ahol azelőtt sokat járt.
Leparkolt és ki szált az autójából,azt a pár métert már gyalog tette meg.Ahogy sétált az utcán  érezte a hűs szellőt ami megnyugtatóan végig simította az arcát .Nézegetni kezdte a kirakat ablakait.Az egyik ékszer bolt kirakatában megakadt a szeme egy fehér aranyból készült nyakláncon illetve annak medálján, ami egy hattyút ábrázol.Egyből Hyun-Ah jutott eszébe ezért bement az üzletbe.Az eladó készséges volt vele és azonnal kivette a nyakláncot az ablakból . Elmondta,egy egyedi darabról van szó,nem készült belőle csak ez az egy.Egy fiatal ötvös művész vizsga darabja volt.
Dea-Hyun azonban gondolkodás nélkül megvette nem érdekelte hogy milyen sokba kerül.Már előre látta Hyun-Ah arcát amikor odaadja neki,ettől ő is vidámabb lett.A kis dobozkát az öltöny kabátja zsebébe dugta,köszönt és kiment az üzletből úti célja felé.
A bárba egy ismerős arc fogadta,hiszen a pultos régóta ismerte.
-Ezer éve nem jártál nálunk Dea-Hyun.Mi szél hozott erre?
-Én is örülök hogy látlak Hyun-Joong.Adj valami erőset.-ült le Dea-Hyun a pult mellé.-Olyat amitől megtudok feledkezni a gondjaimról.
Hyun-Joong tudta nem nagy ivó a férfi,ritkán rúgott ki a hámból,de akkor kevés is elég volt,gyorsan a fejébe szállt az alkohol.Ezért hát egy koktélt kevert neki.
-Hallottam megnősültél.-fojtatta a beszélgetést.-Azt a bombázó fotósnőt vetted el?-és oda nyújtotta Dea-Hyunnak az italát.
-Áh nem!-kortyolt bele a férfi az italába.-Ez valami olyan dolog amit te úgy se értenél meg.
-Ja persze!Érdek házasság!Ti gazdagok ezt gyakran csináljátok.Nekem ennyibe jobb.Nem is cserélnék veled.Nekem gyönyörű feleségem van akivel bár nem dúskálunk a jóba, de legalább boldogok vagyunk.
-Jó neked!De fogalmad sem lehet erről..-itta ki a poharát teljesen Dea-Hyun és tolta vissza a következő adagért.-Adj még egyet!.
Egy óra sem telt bele,teljesen részegre itta magát.Nyelve megeredt és olyan dolgokról is beszélni kezdett a pultosnak amit esze ágában sem volt elmondani.
-Nem!Nem vagyok belé szerelmes,de mégis szeretem.Úgy ahogy szeretek egy testvért,egy barátot egy családtagot.-mondta kábultan Dae-Hyun.
-Ahogy elnézlek nem úgy festesz mintha ez igaz lenne!Teljesen romokba heversz. .Mi lenne ha csak egyszerűen őszinte lennél?
-Őszinteség?Mire megyek vele?Nemsokára vége az egésznek.Lezárunk,és hátra hagyunk mindent.De Hyun-Ah észrevétlenül,szorgalmasan mint egy kis pók láthatatlan fonalat font közénk ami szorosan hozzáköt és attól  félek ezt elengedni ezt nekem nehezebb lesz mint neki.Amikor viszont a külsejére gondolok ,mindig vidámság tölt el annyira ,nagy bohóc!.
-Na jó.-mondta Hyun-Joong.-Hívok valakit aki hazavisz.Add a telefonod!-rögtön az első számot tárcsázta,a telefon másik végén Hee-Young volt.Megkérte a nőt jöjjön el barátjáért mert ebben az állapotban nem meri egyedül hazaengedni.Hee-Young gondolkodás nélkül elindult.,már csak azért is mert napok óta úgy tűnt a férfi kerüli őt.A bárba érkezve meglátta Dea-Hyunt aki teljesen maga alatt volt, azonban a nő azt gondolta ez mind ő miatta van.Amióta ismerte őt ,soha nem látta még ilyen állapotban..Segítettet Dea-Hyunnak felállni,elindultak a kocsijához,hogy haza vigye.Útközben,kihasználva a férfi állapotát,kérdezgetni kezdte miért viselkedik így.Csalódottan hallgatta,ahogy Dea-Hyun csak Hyun-Ahról beszélt,a nő kezdte megérteni ha így folytatódik tovább elfogja veszíteni a szerelmét.
Amikor Dea-Hyun házukhoz értek a férfi nem bírt kiszállni az autóból,a lábai nem tartották.Megkérte Hee-Youngot segítsen neki bemenni a házba.
-Nem gondolod komolyan!Mit fog hozzászólni a nejed?-vágta oda gúnyosan.
-Elutazott az apjához Puszanba.Úgy hogy légyszives segíts!-a nőre támaszkodva kiszállt az autóból és elindultak a ház felé.
-Tudod jól,nem bírod az italt.Mi a fenének ittál ennyit?-ültette le a nappaliba Hee-Young Dea-Hyunt.
-Fogalmad sincs mi zajlik bennem.Csak felejteni akartam.Ennyi.-dőlt végig a kanapén a férfi.A nő nézte szerelmét és rettegve rájött tennie kell valamit amíg még nem késő.Leült mellé és beszélgetni kezdtek.
-A hűtőben van sör.-mondta egy idő múlva Dea-Hyun.-Hozz egyet nekem.Kezd tisztulni a fejem és még nem akarom.
-Hozok akkor egyet magamnak is.-állt fel a lány.Még órákig beszélgettek így és észre sem vették mind a ketten elaludta,egymás mellett ezzel végzetes hibát követve el
.

Eközben Puszanban:
Hyun-Ah családjával a vacsora után kint ültek a teraszon és felhőtlenül beszélgettek.Hae-Hwa egy hatalmas adag fagylaltot tett le eléjük.
-Megkoronázzuk a vacsorát ezzel a finomsággal.Egyetek! -  mondta lelkesen. Hyun-Ah végre  összeszedte bátorságát és elő hozakodott azzal amiért jött.
-El kell mondjak nektek valamit.Tudom apa hogy még nem vagy jobban,de be akarom fejezni a színjátékot.-az idős férfi rémült arckifejezéssel kérdezte lányát:
-Biztos vagy benne?
-Igen az.
-Ezelőtt pár hónappal a szállodában ugyan ezt állítottad amikor elkezdet ezt az egészet.Azóta egy nyugodt percem nincs.Rá kellett jönnöm mekkora bajba sodortalak.Most meg a vége előtt képes vagy rám zúdítani a hideg vizet?
-Jaj ne apa!Félre értesz!Dea-Hyun előtt akarom levenni az álcámat és megmutatni milyen vagyok valójában.
-Hál'istennek!-sóhajtott Hae-Hwa.-Már rég ezt kellett volna tenned!Nem is értettem mire megy ki az egész.Mikor az apádtól hallottam legszívesebben felpofoztam volna.Belekényszerített egy kényelmetlen helyzetbe és hagyta hogy ostobaságokat művelj.-megsimogatta a lány arcát és mosolygott.-Nagyon szép és okos lány vagy aki bármelyik férfit eltudná varázsolni.Dea-Hyun pedig a csinos fiatalember miért ne lett volna esélyetek egy normális kapcsolatra.
Hyun-Ah gondterhelt arccal válaszolt a nagynénjének:
-Ő sosem lehetett volna az enyém.Én csak a magányomat, de ő a csinos barátnőjét áldozta fel.Nem akartam neki semmi olyat tenni amit később megbánnék.Ezért találtam ki ezt az egészet,ám időközben rá kellett jönnöm, fontosabb lett számomra mint ahogy gondoltam.Most befejezem.Nem játszom ezt többet.
Az apja és a nagynénje is egyetértett a lánnyal ezért a lány még aznap éjszaka elindult haza, hogy tiszta vizet öntsön a pohárba.
Kora reggel ért haza és örömmel szaladt be a  házba megkönnyebbülést érezve hogy végre megszabadul a titkától.Igaz még mielőtt hazaért volna kimaszkírozta magát de csak azért hogy ne legyen akkora nagy a döbbenet.Beérve riadtan vette észre a női cipőt amit az előtérben látott.Sietve bement a nappalaliba és a látvány ami fogadta borzalmas volt számára.Dea-Hyun karjában Hee-Young aludt.A szája széle remegni kezdett,a lába alól kezdett kicsúszni a talaj,úgy  érezte meg kell kapaszkodnia valamiben.Nem tudta kontrollálni magát ezért hangosan kiáltotta:
-Mi a fenét képzeltek?-Dea-Hyunerre felébredt és mentve a helyzetet elengedte a nőt az ölelésből és gyorsan felült.A feje őrülten fájt és forgott vele a szoba.Hunyorogva a lányra nézett aztán a mellette fekvő Hee-Youngra.Ekkor döbbent rá menthetetlen helyzetükre.
-Ne érts félre!-kérlelte Hyun-Aht.De a lány már nem hallgatta hanem menekülőre vette a dolgot az előszobából felkapott egy kapucnis felsőt és kirohant a lakásból.Észre sem véve,kocsi kulcsát idegességében elejtette és a nappaliban hagyta.Dea-Hyun gyorsan felébresztette barátnőjét és megkérte minél hamarabb hagyja el a lakást.A nő vonakodva bár eleget tett a férfi kérésének hiszen neki tetszett hogy ez az egész így alakult.
Dea-Hyun mikor egymaga maradt magába roskadva kereste hogyan talál ebből kiutat.Nem csak Hyun-Aht mos tmár Hee-Youngot is alaposan megsértette.
Hyun-ah először csak a városban kóválygott, nem találva a helyét ám úgy gondolta a sors akarta hogy ez így történjen.Fájdalmát mégsem tudta magába tartani.Könnyes szemmel azt vette észre hogy Lee nagymama háza előtt áll és mivel kiakarta önteni valakinek a szívét ezért bement hozzá.Az idős nő amikor meglátta a lányt, tudta óriási baj van.Be tessékelte a lakásba de épphogy beértek a lány a nyakába borult és hangos zokogásban tört ki.Miután egy kicsit megnyugodott a nagyi leültette,teát készített neki és kérte meséljen el neki mindent.Hyun-Ah őszintén könnyes szemmel vallott az utóbbi időről és érzelmeiről.Az idős nő megsimította a lány kezét és halkan útba igazítást adott neki.
-Ezek a dolgok az érzelmeink nagy próbálja.Azt hogy mennyire sérül meg benne a szívünk és a lelkünk az rajtunk múlik.Annyira vigyáztál arra te ostoba kicsi lány, Dea-Hyun ne sérüljön hogy közben halálra sebezted magad. Mondj el neki mindent ,adj neki is egy esélyt!.De most már menj,szedd rendbe magad.  Az unokám már biztos halálra aggódja magát,menned kell .Hyun-Ah a fürdőszobában rendbe hozta a sminkjét.Elköszönt a nagymamától és elindult .Már alaposan besötétedett Dea-Hyun aggódva figyelte mikor ér már haza a lány.Több mint egy órája telefonált a nagymama és azóta még nem érkezett vissza.Ez mellett még az is zavarta a férfit amit a nagymamája a telefonba mondott:
-Nézz a látszat mögé és értékeld jobban amid van.-A dolog első részével nem tudott mit kezdeni,nem tudta mire utalhat.Az időjárás is ellene dolgozott hiszen fél órája elkezdett zuhogni az eső,amitől még idegesebb lett.Telefonon felhívta hát Bon-Hwát kérve keressék meg a lányt.Barátja első kérdése azt volt:
-Mi történt?
-Most nincs időm megmondani.Segítesz megkeresni vagy nem?
-Persze hogy segítek!Hogy kérdezhetsz ilyen hülyeséget?!-megegyeztek ki melyik irányba indul.Mind a ketten autóba ültek és a zuhogó esőben kutatták át a környéket.Dea-Hyun nagyon rosszul látott,hiszen annyira zuhogott az eső hogy az ablaktörlők sem bírták.Végül aztán a véletlennek köszönhető,meglátott egy alakot a parkban aki egy padon ült.
-Hyun-Ah az!-mondta magában, hiszen ki más is lenne aki ebben az esőben egymagában üldögélne egy padon.Lehúzódott az autóval,kiszállt és odasietett a hozzá.A sötétnek köszönhetően nem láthatta  a lány  arcát, aki mikor meglátta még a kapucniját is maga elé  húzta,hiszen  a könnyei és az eső is alaposan elmosta álarcát.
-Végre hogy megtaláltalak!-mondta Dea-Hyun megkönnyebbülten.-Halálra fagysz ebben az időben!-megragadta a lány karját és betuszkolta az autóba.A férfi rögtön felhívta Bon-Hwat mivel megtalálta a lányt,kérte menjen haza.Egész úton Hyun-Ah az ablak felé fordult,bal kezével a kapucniját az arca elé húzta és szótlan volt.Dea-Hyun azt gondolta azért viselkedik így ne lássa rajta hogy sírt, mindig erősnek mutatta magát.
A lakásban amikor Dea-Hyun villanyt akart kapcsolni a lány megfogta a kezét.-Kérlek,ne -!Várd meg míg felmegyek a szobába.Előtte azonban mondanom kell valamit.Hidd el nem haragszom csak csalódott vagyok.Én ostoba azt hittem elértem azt hogy egy kicsit legalább tisztelj és nem hozod a lakásomba Park Hee-Youngot.Végig tudtam a kapcsolatotokról és szemet hunytam felette.Mindenről tudta ami veled történik a te tudtodon kívül,még azelőtt mielőtt összeházasodtunk volna.Szó nélkül,viseltem ahogy titokban találkozgatok hiszen tudtam,ha a mi kapcsolatunknak már vége,te rád várni fog ő,de én rám nem vár más csak hogy ismét magányos legyek.De ezzel a tetteddel  elárultál!
Dea-Hyun egy szót sem tudott szólni,átérezte a  fájdalmát.Miután a lány felment a szobájába azon gondolkodott hogyan javítsa ki hatalmasat hibáját.Eszébe jutott a nyaklánc.Eszeveszettül keresni kezdte zakóját de sehol sem találta,amibe a dobozkát tette.Most jött rá valahol elhagyhatta.Fogalma sem volt merre keresse.
Másnap reggel~
Dea-Hyun kora reggel indult el munkahelyére mert előtte még beakart ugrani a bárba megkérdezni véletlenül nem-e hagyta ott a zakót.Csalódottan tudta meg senki nem is látta.Azonban az értéket rejtő ruhadarab Hyun-Joong szekrényében volt, aki miután Dea-Hyun elment a bárból észrevette és eltette hogy majd visszaadja neki.Viszont arra még várni kell mert ő elutazott egy hónapra a feleségével.
Ezzel kútba dőlt az egyetlen esélye hogy kifejezze a lány felé valódi érzését.Az irodában Bon-Hwa már várta és azonnal követelte mindent mondjon el azonnal.Végig hallgatva barátja beszámolóját  igazán dühös lett.
-Azonnal rendbe kell hoznod!Te idiótább vagy mint gondoltam!Meddig kínzod még azt a szegény lányt?
-Én nem,nem ezt akartam.sóhajtott Dae-Hyun és hirtelen úgy tűnt mintha a könnyeit nyelte volna vissza.-,Segíts nekem!Hiszen gondolom velem szóba sem akar állni.
-Mégis mit akarsz csinálni?Engem ne rángass bele a hülyeségeidbe!Szerintem már az egészet úgy sem lehet rendbe hozni.Most komolyan dühös vagyok rád.Nem hittem volna hogy ekkora ostoba vagy.-azzal dühösen bevágta maga mögött az ajtót Bon-Hwa.Dea-Hyun tudta a lelke mélyén,barátjának teljesen igaza van.
Egy hét volt már csak az üzlet megkötéséig,ekkora hibát a vége előtt csak egy lúzer követhet el.Győzködte magát arról hogy csak ez miatt,de valójában az okot a szíve mélyén kellett keresnie.Azt a nőt bántotta meg akitől idáig a legtöbbet kapott.Mellette úgy érezte felnőtt,valódi énjét a felszínre hozta és úgy támogatta egész végig mintha midig is ismerte volna őt.Minden áron helyre akarta hozni,bármilyen lehetetlennek is tűnt és legalább csak azt a tudtára akarta hozni Hyun-Ahnak mennyire fontos.Már nem Hee-Young járt az eszében,bár még mindig kedvelte a lányt,de valójában csak a külseje vonzotta.Elővette telefonját és megpróbált még egyszer Bon-Hwaval beszélni.
-Ismét én vagyok.Hallgass végig aztán döntsd el segítesz-e nekem vagy sem.Nem akarom így lezárni Hyun-Ahval.Tudnia kell számomra ő már nem közömbös,de ha te nem segítesz ő szóba sem fog állni velem.
-Rendben.-hallatszott a másik oldalról.-Na mi a terved?
Dea-Hyun pontosan elmondott mindent és a megfelelő utasításokkal ellátta barátját.Semleges helyre kellett csalniuk Hyun-Aht.Bon-Hwa feladata volt odacsalni őt.Ezért a beszélgetésük végén felhívta Hyun-Aht és vacsorázni hívta.Dea-Hyun eközben Park Hee-Younggal tette ugyanezt.Még aznap este a fotósnő a cég parkolóházában várta szerelmét,mit sem sejtve arról a szövetségről amit a 2 férfi a dolgok tisztázása érdekében kötött..Eközben a másik fél már úton volt feléjük,mivel Bon-Hwa autójában ott ült Hyun-Ah,aki szintén nem sejtett semmit.
-A fenébe!Vissza kell mennem az irodába a telefonomért,mert egy fontos telefonhívást várok.Nem gond ha beszaladunk érte?
-Ha olyan fontos igazán nem érdekes.Menjünk csak érte.-egyezett bele a lány.
Amikor megérkeztek a férfi úgy állt az autóval Hyun-Ah ne vegye észre a fotósnőt Hee-Youngot.
-Várj meg itt Hyun-Ah!Mindjárt jövök.-azzal kiszállt az autójából és Bon-Hwa eltűnt a lift ajtaja mögött.Hyun-Ah hátradőlt az autó ülésébe,karját homlokára tette és felsóhajtott:
-Mi a fenét is keresek én itt?-Egész nap azon gondolkodott hogy összepakol és eltűnik befejezve az egészet.Azután eszébe jutott az apja és tudta neki annyi veszteni valója van,hanem több,mint a Lee családnak.Hiszen ha ő most kiszáll és befejezi a botrány az apját is elsodorja,mint a lavina a magasra ívelő fenyőfákat.Hírnevüket vesztve,az ő cégük is a csőd szélére sodródhat.Bon-hwa hívása a legjobbkor jött mert ő volt az egyetlen,Lee nagyin kívül,akivel őszintén tudott beszélni.
Eközben Bon-Hwa már idegesen várta az iroda előtt barátját,akivel már rég lent kellett volna lenni,a megbeszélt helyesen mert minden egyes perc késésével kockáztatták tervük sikerét.
-Végre itt vagy!-sóhajtott fel megkönnyebbülve Bon-Hwa,amikor barátja kilépett az irodának az ajtaján.
-Ne haragudj feltartottak.-azzal elindultak a lift felé.
Hyun-Ah már ideges volt,mert ahogy gondolataiba merült egyre nehezebben tudta leküzdeni hogy ne kezdje el a sírást.A visszapillantó tükörben ellenőrizte le a sminkjét és ahogy belepillantott egy furcsa alakra lett figyelmes.Valószínű már azelőtt is ott volt,de a lány nem figyelt fel rá.A férfin látszott,hogy ideges volt,hiszen föl-alá járkált,és ökölbe szorított kezét fel-alá mozgatta.Valami nem stimmelt vele,a lány tudta a lelke mélyén és ezúttal sem csalt az ösztöne.Hyun-Ah kiszállt az autóból és ekkor pillantotta meg az oszlop mögött Hee-Youngot aki az autó előtt várakozott.Épp a telefonját kotorta ki a táska aljából mivel már hívni akarta Dea-Hyunt  már elunta ő is a várakozást.A zavartan viselkedő férfi,hirtelen elindult a fotósnő felé és Hyun-Ah ekkor pillantotta meg a kezében a kést,amit erősen megmarkolva fogott.Nem gondolva végig cselekménye következményét,elkezdett feléljük rohanni és mire a férfi a nőhöz ért volna,már közéjük ugorva Park Hee-Youngot ellökte a veszély elöl.Az idegen magasra emelve kezét a és már vágott is a fegyverével.Ebben a pillanatban megérkezett Bon-Hwa és Dea-Hyun akik eszeveszettül rohantak oda,de már nem tudták megakadályozni a tragédiát.Dea-Hyun egy erős rúgással kiütötte a támadó kezéből a kést és aztán Bon-Hwaval együtt a földre teperték.Alig pár perc alatt a biztonsági őrök is megérkeztek,akik a kamerán keresztül mindent láttak.Park Hee-Young még mindig a földön hevert  és látta megoldódni kezd a helyzet hiszen a biztonságiak átvették az irányítást.Hangos zokogásba kezdett és elkiáltotta magát:
-Dea-Hyun kérlek segíts!-és a férfi felé nyújtotta a kezét.Ösztönösen a férfi feléje vette az irányt nem törődve Hyun-Ahval aki tőlük csak pár méterre állt.Hyun-Aht hideg verejték öntötte el,a lábai remegtek és nem a félelemtől.Hátában éles fájdalmat,szívében pedig óriási csalódottságot érzett.Lassan elindult Bon-Hwa felé.Egyre nehezebben ment neki a járás,lassú apró léptekkel haladt Bon-Hwa felé,aki észrevette valami nagy baj van.Odarohant  Hyun-Ahhoz és abban a pillanatban a lány a karjaiba zuhant.Dea-Hyun tétlenül nézte ahogy barátja átöleli a lányt és szomorúan jött rá arra hogy ő neki kellett volna,aki ebben a helyzetben tennie.
Bon-Hwa ábrázata hirtelen ijesztővé vállt és a férfi elordította magát,amikor a lány meleg vére végig fojt a kezén.
-Hívjátok a mentőt!Azonnal!Hyun-Ah megsérült!
A kórházban Dea-Hyun idegesen várakozott.Fogalma sem volt hogy a lány milyen komolyan sérült meg.Bon-Hwa és Hee-Young a bűncselekmény helyszínén maradt.A rendőröknek kellett elmondaniuk a történteket.Ő a mentőautó után jött,autójával mert Hyun-Ah miután visszanyerve eszméletét nem engedte hogy elkísérje őt.De tudta hogy ebben a helyzetben a lány mellett a helye akárhogy tiltakozott is ellene.A percek óráknak az órák napoknak tűntek ebben a pillanatban.Amikor az orvos kilépett a kezelő ajtaján Dea-Hyun odalépett hozzá.
-Mennyire súlyos?-kérdezte nem kis aggodalommal.
-Szerencséje volt.Bár mély a seb fontos szervet nem ért.Összevarrtuk a sebet,lefertőtlenítettük és adtunk neki fájdalomcsillapítót is.Pihenésen és fájdalomcsillapítón kívül nem igazán van másra szüksége.Ezért  hazaengedem,otthon gondoskodjon róla és vigyázzon rá! Rendkívül bátor az a kis hölgy-mivel az orvos tudott a történtekről folytatta mondani valóját.- A saját testi épségét nem kímélve megvédett egy másik embert amit nem sokan tettek volna meg Őszintén csodálom érte..-Dea-Hyun meghajolva megköszönte az orvos segítségét.Hyun-Aht éppen a nővérke segítette fel a betegágyról Dea-Hyun amikor meglátta a lányt a gyomra görcsbe szorult és szíve gyorsabban vert a kelleténél.Valószínűleg a lány is észrevette ezt mert elindult felé.A nővérke rászólt:
-Lassan!Nehogy újra összesen!-Dea-Hyun levette a zakóját,rásegítette a lányra hogy eltakarja szakadt,véres ruháját.
-Gyere!Hazamegyünk.-mondta lágy gyengédséggel a hangjában és óvatosan megpróbálta átölelni a lányt így támogatva ,de Hyun-Ah eltolta a kezét.
-Menjünk.-ekkor már csak a fájdalom és a düh beszélt belőle mert eszébe jutott csalódottsága és megkeseredett lelke erősebb volt minden fájdalmánál.
Amikor kiléptek a kórházból Park Hee-Young és Bon-Hwa várta őket.Dea-Hyun éppen Hyun-Aht segítette be az autóba.
-Megtettétek a vallomást?-kérdezte Dea-Hyun.
-Csak nagyából.Holnap kell bemegyünk a  rendőrségre.A nyomozó mindnyájunkkal beszélni akar.De ez nem érdekes.Mi van Hyun-Ahval?-és odalépett a lányhoz,lehajolt hozzá és megcirógatta a lány haját.A lány elmosolyodott.Barátja figyelme jól esett neki,aki játékosan megjegyezte:
-Mi van te szuperman?Azt hiszed a Kripton bolygóról jöttél és sérthetetlen vagy?
-Semmi komoly.-nevetett rá vissza a lány hiszen a fájdalmait a gyógyszerek enyhítették.De azért jössz nekem egy új felsővel.Ez egy kicsit tönkrement ami rajtam van.
Bon-Hwa természetesen tudta,hogy felelős érte,hogy ez megtörténhetett hiszen ő csalta oda a lányt.Legszívesebben nem megtörténté tette volna a a dolgokat,erre azonban nem volt semmi esély.Az eseményeket figyelő Hee-Young sajnálta hogy nem ő áll a központba ,mert neki a félelmen kívül semmi bántódása nem esett.Bár tudta hogy sokat köszönhet Hyun-Ahnak mégsem volt hála,hanem inkább féltékenység töltötte el.
-Te jól vagy?-kérdezte a formaság kedvéért Dea-Hyun.
-Meg vagyok.-válaszolta a nő némi közönnyel a hangjában..De indulnotok kellene haza.Hyun-Ahnak pihenésre van szüksége.-Bon-Hwara maradt a feladat hogy hazavigye a fotósnőt,miközben Dea-Hyunék a másik irányba,az otthonuk felé tartottak.
A nappaliba érve Dea-Hyun segített a lánynak hogy átvegye a papucsát,de a lány ismét dühösen szólt rá:
-Megoldom.Nem kell túlreagálni ezt.Nem haldoklom.-azzal leült a nappaliba.Dea-Hyun a hűtőhöz ment és elővett egy üveg ásványvizet,felbontotta és a lány elé tette az asztalra.Hyun-Ah eközben levette magáról Dea-Hyun zakóját és maga mellé tette.Félkézzel elővette a zsebéből azt a fájdalom csillapítót amit még a orvos adott neki odabent,azzal a kikötéssel ha hazaértek akkor vegye be.Valószínűleg nagyon erős hatása lehetett mert a lány,alighogy bevette a gyógyszer pár perc múlva  nagyon fáradtnak,és kábulnak érezte magát.A férfi vele szemben ült,figyelte mi történik.Nem tudott megszólalni,nem találta a szavakat.Hyun-Ah törte meg a csendet.
-Mennem kell aludni.Furcsán érzem magam.-a férfi felpattant.Ösztönösen segíteni akart neki.Megpróbálta újra átkarolni és olyan közel érezte magához a lányt hogy zavartan kezdett viselkedni.Mindennél jobban akarta hogy magához ölelhesse,átkarolhassa érezve milyen fontos a számára,de a lány ismételten csak kibújt az ölelésből és a férfire nézett.
-Nem kell hogy lelkiismeret furdalásod legyen miattam.Rendbe jövök és holnaptól ugyan úgy mosolygok és ugyan az a nagy bohóc leszek a tiri-tarka ruhájában aki idáig is voltam.Csak a hátam sérült meg,ne izgulj a lelkembe semmilyen kár nem esett és nem más miatt tettem amit tettem hanem saját magam miatt.Teljesen mindegy ki az,másért is ugyan úgy megtettem volna.-ám Dea-Hyun átlátott a szavak mögött rejtőzködő ködfüggöny mögé és lassan lépdelt a lány mellett.Felkísérte a szobája ajtajáig és ott még utoljára kérdőre vonta:
-Mondd meg őszintén!Miért tetted?Most az egyszer miért nem törődtél csak saját magaddal és miért menteted meg Hee-Youngot?
-Hogy miért?Pont te kérded?-válaszolt erőltetett mosollyal.-Mert ő fontosabb számodra mint én.Nekem ez elég .-azzal eltűnt a szobája ajtaját maga mögött elhúzva.Dea-Hyun ökölbe szorította a két kezét,az ajtóra támaszkodott.kétségbeesése úrrá lett rajta.
-Fogalmad sincsen mennyire nincs igazad.Már rég fontosabb vagy nekem bárki másnál.-mondta alig hallhatóan,nehogy a lány meghallja.
Egész éjszaka csak járkált.Gyakran megállt Hyun-Ah ajtaja előtt és bár kíváncsi lett volna hogy van a lány mégsem mert bemenni.Alig várta hogy reggel legyen.Lement a konyhába kását főzni,ahogy a betegeknek szokták.Egy műanyag tárcára tette a reggelit és örömmel vitte a lány ajtajának küszöbéig.Letette az ajtóba és bekopogott rajta.
-Én most elmegyek zuhanyozni,mert dolgoznom kell menni.Itt van a reggeli.Edd meg kérlek.-de válasz odaátról nem jött.A vállát megvonta és megnyugtatva magát motyogta az orra alatt.-Még biztos alszik.
És elment a fürdőszobába.Fölöltözött és ismét elenőrizte hogy fel van-e már a lány.De a tálca érintetlenül állt azon a helyen ahol hagyta.Ekkor már rossz előérzete támadt és kopogtatni kezdett az ajtón.
-Hyun-Ah.Jól vagy?Szólj ki kérlek!Mert máskülönben muszáj lesz bemennem.-de csend volt.Néma csend.-nagy levegőt vett,kissé remegő kézzel húzta el az ajtót és most először Dea-Hyun belépett Hyun-Ah titkos szobájába.Pár másodpernek el kellett telnie hogy a félhomályba megszokja a szeme.A szoba kicsi volt és egyszerű.A fal tele volt Hyun-Ah rajzaival,nem is gondolta volna róla a férfi milyen tehetséges.Kissé hunyorogva vette szemügyre az ügyesen elkészítettet alkotásokat.Most döbbent rá hogy semmit sem tudott a lányról.Hónapok teltek el és fogalma sem volt róla mit szeret,mivel foglalkozik ha elvonul  szobája magányába.Most jött rá Hyun Ah egy álom világot,egy mesét rakott össze apró pici kockákból hogy ne keljen szembe néznie a valóssággal.Valóban játszott,ahogy mondta,de nem másokkal hanem saját maga érzéseivel.
Dea-Hyun lassan lépkedett tovább a szobába és halkan a lányt szólítgatta.Hirtelen észrevette Hyun-Ah sminkasztalát.Odalépett hogy szemügyre vegye közelebbről.Meglepetten kérdezte saját magától,amikor meglátta a vörös parókát a bábu fején,a rengeteg profikhoz illő sminkkészletet,az arcokat elcsúfító kiegészítőket.
-Mi a fészkes fene történik itt?-rossz előérzete egyre erősödött benne és lassacskán összerakódott benne a kép.-Miért használ valaki ilyen dolgokat?Csak nem azért hogy valamit elrejtsen?Vajon mit rejteget?-a lány ágyához sietett és a takaró alatt lassan rázni kezdte Hyun-Aht.
-Jól vagy?Miért nem válaszolsz ha kérdezlek?-arcáról lehúzta a takarót és megpillantotta a lány verejtékező hófehér arcát.Kisimította a lány arcából barna haját és végre megláthatta igazi külsejét.Gyönyörű hibátlan arcbőre tökéletes vonásokkal párosult.A lány lassan kinyitotta a szemét és Dea-Hyunra nézett.Tudta ,lelepleződött.a játéknak vége.
-Sajnálom.-suttogta elhalkuló hangon,erőtlen  és gyenge volt a magas láz miatt..Dea-Hyunban egy világ dőlt össze.Most fogta fel,valójában mi is történt.A lány végig átverte.Hátrálni kezdett teste remegett ordítani tudott volna csalódottsága miatt. Az a személy akit annyira meg kedvelt egész végig átverte ,most értette meg.Ebben a pillanatban kettőjük mesevilága kristálypohárként a földhöz csapódva ezer darabjaira hullott szét.