Seoul szállodájának egyik szobájában egy lány ült a sminktükör előtt,még az utolsó simításokat végezte az arcán.
-Tökéletes!-nyugtázta magában.Megfordult, egy idősebb férfi állt a szoba sarkában,figyelte a lányt és szomorúan bámult maga elé.A lány vidám vidám hangon kérdezte:
-Jó lett apa?-a férfi bizonytalan válasza nem nyugtatta meg.
-Ha neked így jó..-aztán folytatta.-Biztos vagy benne hogy, ezt akarod?

2 héttel korábban:
Egy férfi idegesen járkált fel-alá irodája folyosóján,fontos hívást várt, a telefonját a kezében szorongatta.A fia hívását várta valamit el kellett mondani,de a dolog olyan bonyolult volt, hogy hetek óta nem aludt emiatt.Lee Chin-Hwa 60 év körüli, kicsit alacsony, gondviselt, őszes-barna hajú, üzletember.A cége már régóta a csőd szélén áll,egyetlen esélye fia a fiatal,jóképű menedzser volt,akit ha jól házasít ki egyszerre minden problémájuk megszűnik,de tudta hogy fia nem egyszerű ember,nehéz természetű és önző alak hírében állt.Mégis reménykedett benne,talán megérti nincs más választásuk.Gyerekkori barátjának jómenő,építő ipari cége volt,ami nem csak hazájában hanem világszerte ismert volt és sikeres.A barát lánya kb. annyi idős volt mint saját gyermeke,tökéletes párt alkothatnak.Már sikeresen megbeszélték a részleteket már csak a fiú beleegyezése hiányzott.Hirtelen megcsörrent a telefon,a férfi összerezzent és sietve felvette.
-Végre hogy hívtál!Dae-Hyun valamit kérnem kell tőled.Kérlek hallgass végig!
A telefon másik végén egy magas,sötét hajú,barna szemű,igazán helyes fiatalember,értelmetlen arccal áll.
-Mi történt apa?Mi ennyire fontos,már anya is többször kérdezte ma, hogy beszéltél-e már velem.
-Várj egy percet és megérted miért volt olyan fontos beszélnünk.-válaszolta az apa kicsit elhalkuló hangon.Az elkövetkező percekben gyorsan,érthetően elmondta fiának a szorult helyzetét,aztán néma csendben várta a fiú válaszát.
-Mégis hogy gondoltátok?Nekem barátnőm van és eszem agában sincs megnősülni!-kiabálta dühösen.Majd sóhajtott egyet.-Tényleg nincs más megoldás?-Az idős férfi halkan válaszolt.
-Nincs.Még ma találkoznod kell velük, egy óra múlva az otthonunkba vannak,ott találkozunk.
-Rendben.-válaszolta beletörődve a fiú.
A beszélgetésnek miután vége szakadt mindketten sietve elindultak a találkozóra.


A taxi begördült a hatalmas ház elé és előtt óvatosan lelasított majd megállt.A ház gyönyörű volt,ízléses mégsem hivalkodó,a kert óriási,szépen rendezett,nem árulkodott tulajdonosa rossz anyagi helyzetéről.A két férfi,apa és fia sietve jöttek le a lépcsőn.Az idősebb férfi jött le előbb és már nyitotta is barátjának a taxi ajtót.Örömmel üdvözölték egymást.
-A bőröndjeitek?-kérdezte a házigazda.
-A csomagtartóban.-jött gyorsan a válasz.A fiú hátra sietett és a taxis segítségével kiszedték a bőröndöket,de közben a férfi a szeme sarkából nézte merre lehet a lány.A két hatalmas bőrönd még az ő erejét is megterhelte.Megdöbbenve vette észre, hogy valószínűleg a lány bőröndje méregdrága és hivalkodó volt.Milyen lány szerethet ilyen undorító,giccses dolgot?Gondolta magában,és abban a pillanatban amikor emelte volna fel a lépcsőre,megbotlott és alaposan orra esett a bőröndökkel együtt.
-Mi a fene?-hallotta a háta mögül és hátra fordította a fejét.Az arcára döbbenet ült és nem akart hinni a szemének.Egy középmagas,rövid kócos vörös hajú szemüveges lány bámult rá dühösen.Ez nem lehet igaz!Ő lenne az?Futott át a gondolat az agyán.A lány óvatosan lehajolt és a kezét előre nyújtotta.Dae-Hyun azt hitte neki akar segíteni és mivel nem lehetett tiszteletlen az apák jelenlétében ezért ő is a lány felé nyújtotta a kezét,pedig még a hideg is kirázta a gondolattól hogy hozzáérjen.Majd a lány gyorsan felállította az ő bőröndjét és riadtan felsikoltott.
-A gyönyörű bőröndöm!
A fiú ott ült és csak bámult,nagyon kellemetlenül érezte magát.Azután lassan felállt,leporolta sötét színű nadrágját.
-Ó!De ostoba vagyok!Had mutassam be a lányomat nektek.A neve Kim Hyun Ah.A két fiatal egymásra néztek és vicsorogva kezet nyújtottak egymásnak.A fiú illedelmesen megmondta a nevét.
-Az én nevem pedig  Lee Dae-Hyun.Örvendek.-füllentette de közben viszolygott a lány kinézetétől.
-Gyerünk be a házba!A feleségem már vár benneteket!-mondta a házigazda és mind a 4-en elindultak befelé.A ház gyönyörű volt,a háziasszony megmutatta a szobájukat és hagyták hogy a vendégeik felfrissüljenek a hosszú út után.Apa és fia kettesben maradt a nappaliba és a fiú dühösen kifakadt:
-Apa ezt nem gondolod komolyan!Ez a nő nemhogy ronda hanem ostoba,beképzelt és arrogáns liba.-Az idős férfi nyugtatni próbálta és magyarázóan felvázolta a helyzetet.
-Csak egy év!Annyit kell kibírnod vele azután semmissé válik a házasság és mind a ketten új életet kezdhettek.Ez csak egy színjáték amit a sajtóval és a külvilággal el kell hogy hitessünk.Kérlek!Bírd ki!
-Rendben.Válaszolta.De ne várd el hogy úgy viselkedjek vele mint egy nővel!
Az elkövetkezendő napokban a két fiatal kerülte egymás társaságát mert tudták ami köztük van az csak üzlet.Dea-Hyun inkább gyönyörű barátnőjével foglalkozott mintsem hogy jegyese társaságában legyen.A két apa pedig tudta gyermekeik jövője már első pillanatban eldőlt,szeretni egymást nem fogják.Az esküvő napján teljesen titokban a házban tartották a szertartást kevés barát és az anyakönyv vezető jelenlétében.
A szertartáson annál a résznél amikor a vőlegény megcsókolhatja a menyasszonyt a fágyol felhajtása után maga az anyakönyvezető is erretent.
-Uram atyám!Izéé..Bocsánat.Folytassák!
A vőlegény zavarában elkapta a lány kezét és azt csókolta meg.Miután az esküvőnek vége lett a vendégek haza mentek és még otthon is firtatták a dolgot.
Dea-Hyun barátja Bon-Hwa értetlen arccal bámult barátjára ahogy a nappaliban beszélgetett.
-Te teljesen lökött vagy!Hogyan tudtad ezt a nőt elvenni?Tudod az előző barátnődet sem kedveltem de ez túl megy minden határon!
-Hidd el nekem sem könnyű de apa miatt ki kell bírjam, belerokkana ha tönkre menne a cége.-nyugtatta meg barátját Dea-Hyun.
-Ha jobban belegondolok..-mondta idétlen arcot vágva.-inkább nyúlnák egy teli tál hányásba mint ehhez a nőhöz.-ebben a pillanatban vették észre hogy a lány az ajtóból figyelte a beszélgetést,rémült arccal menekült el a két férfi elöl.
Megsem állt a szobájáig,magamögött elhúzta az ajtót,neki dőlt,aztán zokogni kezdett.Alig pár perc múlva a szobája ajtaján kopogtattak.
-Ki az?-kérdezte zavartan.
-Hae-Won vagyok,a férjed nagymamája.-a lány riadt arccal kinyitotta az ajtót,ott egy idős,ősz hajú,szúrós szemű meggörnyedt öregasszony állt.A lányra meresztette a szemét és szemrehányóan felkiálltott.-Nem engednél be?Beszélnünk kell!Ne ácsorogjunk idekint!
Miután a szobába léptek a lány gyorsan visszahúzta az ajtót és rossz előérzete támadt.Az idős hölgy ugyan olyan goromba hangnemben folytatta mondanivalóját.
-Mi ez az egész?Egyáltalán mit képzelsz magadról?Mi ez az egész?
A lány kérdő arccal nézett a hölgyre aki még mindig ontotta a szidalmakat.-Ostobának nézel?-folytatta az öregasszony.-vén vagyok de nem vak!Ezzel a maskarával lehet, hogy mást megtévesztesz, de én ismertem az édesanyád és tudom milyen gyönyörű volt.-de a beszélgetésbe egy idős,férfi hang szólt közbe.
-Lee nagymama!Hogy az ördögbe került ide?-az idős hölgy megfordult és meglátta fia egykori barátját Kim Chult.
-Szóval te is benne vagy!Gratulálok!-mondta fenhangon
-Ugyan nagyi!-válaszolta a férfi,majd behúzta magamögött az ajtót, hogy a beszélgetést más ne halhassa.
-Na tessék!Adjátok elő!Ha nem mondtok semmit el erről a színjátékról,azonnal megyek és mindent elmondok a fiamnak.-a lány lehajtott fejjel magyarázkodni kezdett.
-Semmi rosszat nem akartam.Azt szerettem volna ha Dea-Hyun nem a külsőmbe hanem a személyiségembe szeretne bele.Ismerem az eddigi életét.Tudom az egyetlen esély számomra ez marad, ha nem sikerül legalább megpróbáltam.
Az idős nő elgondolkodva a fejével biccentett aztán halkan kérte a lányt:
-Legalább nekem megmutatod az igazi arcod?Szeretném látni!-a lány apja a szoba sarkából figyelte ahogy lánya eltűnik a fürdőszobába.
-Lee nagyi!-kérdte az öregasszonyt.-Bocsáss meg nekem hogy ebbe az egészbe beleegyeztem,de ő az életem és nem akarom hogy baja essen.
-Rendben van.De ha az unokám megsérül miatattok akkor közbe kell avatkozzak.-ebben a percben a fürdőből kilépett Hyun Ah,és az idős nő arca felcsillant.A lánynak hosszú barna haja volt,sötét barna szeme és hibátlan hófehér bőre.
Miután megbeszélték a további teendőket, az idősek elhagyták a szobát,a lány leroskadt az ágyára és úgy érezte mindjárt megőrül,már bánta hogy elkezdte az egészet.