2.rész

A magán repülő fedélzetén a két fiatal egymással szemben ült.A férfi a laptopján dolgozott, a lány a divatmagazinokat fürkészgette.Nem sok minden történt az esküvő óta de Hyun Ah szerette volna kitörülni férfje barátjának megjegyzését.

A repülőgép pilótája odament a két fiatalhoz és köszöntötte őket:

-Bill Saimons vagyok.-nyújtotta a kezét.

-Örvendek.Lee Dea-Hyun vagyok.-állt fel az üléséből és illedelmesen megbiccentette a fejét.A középkorú pilóta azután a lány felé fordult.

-Gyönyörű vagy,mint mindig!-mondta széles vigyorral az arcán.Régóta ismerte a lányt,tudta hogy több mint 6 hónapig sminktanfolyamra járt,profi sminkesektől tanulta el az apró fortélyokat és mindig is csodálta a lány megnyerő természetét.

-Én is örülök!-válaszolta a lány és rákacsintott a férfira.-Hogy van a kisfiad?Rég küldtél már róla képet!Ígérd meg hogy pótolod!-a férfi kicsit szabadkozva válaszolta:

-Keveset vagyok vele de ígérem csinálok róla képet és átküldöm neked!-ezután elköszönt és visszament a pilótafülkébe.A repülő felszállt és megsemállt Jeju szigetig.

A légikisérők mindent megtettek a fiatalok kényelméért de furcsállták,hogy nem beszélgetnek és nem úgy viselkednek mint az új házasok.Félúton a férfi elaludt a lány a szeme sarkából figyelte és megkérte az egyik sztyuárdesz hogy hozzon egy takarót amivel azután óvatosan betakarta.

De a férfi hirtelen kinyitotta a szemét és gorombán ráordított:

-Megmondtam hogy ne érj hozzám!-a lány hirtelen körbe nézett de ebben a pillanatban csak ketten voltak.Teljesen közel hajolt a férfihoz egészen az orráig.Szép nyugodtan kezdte el mondani mondanivalóját:

-Ha leakarsz buktatni minket nyugodtan folytasd és tedd tönkre az apád cégét.Egyet viszont jegyezz meg amikor az apád évekkel ezelőtt kihúzta apámat a bajból,megígérte neki hogy bármikor számíthat rá viszonzás kép!Ezért drágám én soha nem engedem neked,hogy ne tudja betartani ezt az ígértetét.-azután visszaült és tovább lapozgatta az magazinját.Az út tovább már nyugodtan folyt,a két fiatal tudomást sem vett egymásról.

Miután leszálltak a repülőgépről és elköszöntek a személyzettől a lány egy autó kulcsot nyomott a férfi kezébe.

-Fogd!Valahol itt kell lennie a közelbe.-nézett szét.-Áh!Ott is van!-egy hófehér sportautó állt a parkolóba.-Innentől ezzel folytatjuk az utunkat!

-Mivan te nem tudsz vezetni?-kérdezte flegmán.-Különben is hova megyünk?Ideráncigáltál és fogalmam sincs mi a terved.-Hyun-Ah a kérdésre így felelt:

-Van a szüleimnek itt egy nyaralójuk.Mindentől távol,nem kell félned hogy valaki is meglát minket együtt.Úgyhogy csak ne aggodalmaskodj!Ezt a pár napot kibírod amíg otthon lecsillapodik a sajtó érdeklődése.Ugyanis ha meglátják hogy nézek ki egyből rájönnének:kamu az egész.

-Igazad lehet!-gondolkodott el a fiú.-de ettől függetlenül mégha valaki meg is lát eszemben sincsen úgy viselkedni veled mint egy nővel!-Hyun Ah mérgesen összehúzta a szemöldökét és dühösen visszavágott:

-Hja!Azt hiszed hogy te akkora nagy szám vagy?Nem tudok neked ellenállni?Nem látok benned mást csak egy idiótát!-a fiú cinikusan vigyorgott.

-Két hónapot sem adok és fülig szerelmes leszel belém!

-Öntelt barom!-mormogta az orra alatt a lány.Azután beszálltak az autóba és elindultak ulticéljuk felé.A lány rettenetesen élvezte az utat a nyaraló felé,mindenegyes érdekességet úgy magyarázta mintha a férfit érdekelte volna.

Ám neki teljesen másfele járt a gondolata a Seoul-ban hagyott gyönyörű barátnőjén.Már várta hogy újra lássa,de félt is mert tudta nem lesz egyszerű megmagyarázni a dolgokat.

A nyaralóhoz bevezető úton Hyun-Ah Dea-Hyun-hoz fordult:

-Nos ide figyelj rám!Ott vár egy idős hölgy ránk és ha furcsát mond rólam ne vedd komolyan!

-Mi lehet az a furcsa?-vigyorgott.-Talán közli velem hogy Troll vagy?Ezt idáig is tudtam!-a lány a kezével legyintett és annyiba hagyta az egészet.A ház gyönyörű volt már kívülről is.Nem volt fényűző,egyszerűségében rejlett a szépsége.Amikora lány kiszállt az autóból egy hatalmas belgajuhász kutya rohant felé.A lány leguggolt és megölelte a kutyust.

-Hello Thomas!Rég láttalak!Jól vagy öreg cimbora?-de ekkor már a kutyus vicsorogva nézett a fiúra aki hozzájuk lépett.

-Ejnye!Te ütődött eb!Így kell köszönteni a vendégeket?-hallatszott a távolból egy női hang.És feltűnt egy idős alacsony, kedves arcú, molett hölgy.A lány eléje sietett majd a fülébe súgta:

-Le ne buktass Dada!-szólt a lány kérlelő hangon.Az öregasszony tudomást sem vett a lány kéréséről hiszen már alig egy órája az édesapja telefonon mindent elmondott,hanem megölelte a lányt és össze-vissza puszilgatta.

-Istenem!Te napról napra szebb vagy!-mondta mosolyogva.Azután a férfihoz sietett és azt is megölelte,végül az arcába csípet és hangosan felkiáltott.-De jól nézel ki!Csinosabb vagy mint hittem!Jaj bocs.Be sem mutatkoztam.Nene Dada vagyok!Örvendek.Na de gyertek be enni!Az asztal már megvan terítve !

A két fiatal miután kicsomagolt külön-külön szobájukba lementek és mivel éhesek voltak enni kezdtek.

-Kicsit szenilis.Az idő már eljárt felette.-mondta evés közben Hyun-Ah.-De ő azért még mindig az én kedves és szeretni való dajkám.

-Nem lehett egyszerű dolga veled!Hiszen te alapvetően egy zűrös csaj vagy!Meg hát az ízléseden is javíthatott volna,mert ahogy öltözködöl inkább hasonlít egy bohócéhoz mint egy legfrissebb divathoz!-gúnyolódott a fiú.

-Én így érzem jól magam és ha nem tetszik nem is kell velem jönnöd én viszont bemegyek a faluba.-mondta a lány és a férfit az asztalnál hagyva távozott a házból.

-A fenébe!Ettől a nőtől teljesen bekkattanok!Az idegeimre megy!(gondolta magában)

-A lány ekkor visszalépett és elkérte a férfitól a kocsikulcsot és a kezével megpöckölte a fiú orrát.

-További kellemes délutánt!Érezd jól magad!Csak gubózz be te hernyó!É viszont tökjól fogom magam érezni!-Dea-Hyun egymaga maradt.Végigjárta a lakást,szétnézett hogy mi hol van egyedül a lány szobájába nem ment be.A lány késő este ért haza és aznap már nem is beszéltek hiszen a fiú addigra már elaludt.

Másnap reggel mire fölébredtek a dada már a házban volt,elkészítette a reggelijüket és a takarításhoz készülődött.Hyun-Ah még a szobájában volt.A férfi ment le elsőnek és beszédbe elegyedett a dadával.

-Köszönjük a tegnapi ételt!Nagyon finom volt!-mondta illedelmesen.

-Hát elég furcsa ez a helyzet nem gondolja fiatalember?-tért egyből a lényegre az idős hölgy.-De.Nekem nem kell magyarázkodnia hiszen mindennél jobban ismerem a családot, és azt is tudom hogy Hyun-Ah apja és a te apád milyen kapcsolatban vannak.-ebben a pillanatban ért le a lány és a beszélgetés abba maradt.

A reggeli után a lány készülődni kezdett.

-Dadus!Én most bemegyek a faluba.Te jössz?-fordult Dea-Hyun-hoz.A férfi zavartan nézett rá és tudta ha nemmel válaszol a dajka furcsállni fogja.Ezért hát igent biccentett a fejével.

-Csak felöltözök és jövök mindjárt!

Pár perc múlva útra készen tért vissza és a lánnyal együtt kocsiba szálltak.A férfi vezetett és a lány megint végigcsacsogta az utat úgy ahogy szokta.A faluba a férfi megdöbbenésére a lányt mindenki ismerte és olyan szeretettel vették körbe amilyet a férfi még sosem látott.

Sem a piacon,sem az üzletekben nem volt olyan ember aki ne jött volna oda hozzájuk köszönteni őket.Végül egy étteremben beültek enni és a férfi egymaga maradt mivel a tulajdonos megkérte hogy a lány segítsen neki a konyhában,hiszen azelőtt is már olyan sokszor megtette és tudta a lány imád főzni.

A férfihoz odalépett egy magas pincér és megkérdezte:

-Hozhatok valamit inni?

-Igen.Egy pohár jeges vizet kérek.De előtte had kérdezzek valamit!Honnan ismeri az egész falu Kim Hyun Ah-t ilyen jól?

-Én csak annyit tudok nincs olyan ember a faluban akin ne segített volna ez a lány.Az anyától örökölt pénzből iskolát nyitott,segített a rászoruló családoknak.Nem csak pénzel hanem rengeteg figyelmet is szentelt rájuk ezért nincs olyan ember aki ne szeretné.

Erre elgondolkozott a férfi.Talán nem is akkora bohóc mint hittem?(gondolta magában.)És teljesen más szemmel kezdett ránézni.Az étel kimondottan finom volt és a szállásukhoz vezető úton oldottabb volt köztük a hangulat.

Lee Dea-Hyun is kezdte élvezni a körülvevő táj gyönyörűségét és csipkelődve de válaszolt a lány minden egyes kérdésére.Fáradtan értek haza és mielőtt felmentek a szobába Hyun-Ah megköszönte hogy Dea-Hyun vele tartott.

Azután mind a ketten bementek a saját lakrészükbe.Kis idő múlva a férfi megszomjazott és lement a konyhába hogy a szomját eloltsa.Majd meghallotta hogy a lány telefonja csörög a táskájában.Kivette a táskából a telefont és felsietett,a lány szobája ajta előtt megálltt ás kopogtatott.

-Csörög a telefonod liba!Annyi eszed sincs hogy bevidd a szobába?-mondta azzal a stílussal amit már a lány megszokott.Hyun-Ah ekkor lépett ki a zuhany alól és riadtan öltözködni kezdett.Fölkapta magára a fürdőköpeny,majd a fejét is bebugyolálta egy törölközővel azután erre is tekert egy törölközőt és mint az iszlám hölgyek ezzel eltakarta az arcát.

Az éjjeli szekrényről gyorsan lekapta a szemüvegét,fölrakta és elhúzta az ajtót.

-Mi lehet olyan fontos?-mormogta magában és a férfi csodálkozó arcát nézte.Ekkor jött rá hogy a férfi a lábát bámulja amit nem rejtett el a fürdőköpeny ráadásul igen rövid volt és elég sok mindent mutatott amit ő nem szeretett volna hogy a másik lásson.

-Igazán gyönyörű!-viccelődött a férfi és a telefont odanyújtotta neki.Azzal megfordult és a szobájába ment.De akarta ellenére meghallotta a beszélgetést és a lány aggodalmas hangját.

-Az nem lehet!Hisz semmi baja nem volt még mielőtt eljöttünk!Súlyos?-a telefon másik végén egy Seouli orvos közölte vele, apja szívrohamot kapott.-Azonnal hazamegyek.Kérem ha bármi történik azonnal értesítsen!

Azután gyorsan pakolni kezdett majd teljesen kisminkelte magát ahogy szokta átment Dea-Hyun szobájába és közölte hazautazik.A férfi is csomagolni kezdett és mondta menjenek együtt haza mivel ő is aggódik a férfi miatt.

A repülőtéren már várta őket a magánrepülő és miután felszállt már mind a kettő fiatal tudta hogy megváltoztak egymás iránt való érzelmeik,a gyűlöletből lassan barátság szövődött.