8.rész

Dae-Hyun percekig mozdulni sem volt képes,a valóság kegyetlenül égette a szívét,és az elméje kusza fonalaiban kereste a magyarázatot,miért is tette ezt Hyun-Ah.
-Vajon csak én nem tudtam az igazságot?-fordult meg a fejében,miközben ismét a lány ágyához ment. Állt felette és csak nézte őt,szinte levegőt is alig kapott, összeszorult a gyomra és a keze remegett. Aztán hirtelen józan esze erősebb lett csalódott szívénél-Mi a fenét csinálok?... Azonnal orvoshoz kell vinnem!-érintette meg a lány tűzforró homlokát.
Lerohant kinyitotta autóját az ajtót nyitva hagyta ,azután visszarohant a szobába és egy takaróba burkolta a félig eszméletlen lányt. Óvatosan felvette az ölébe és lecipelte az autóba. A kórház felé igyekezve folyton nézte a lány arcát,egyre biztosabbra véve,a lány játékszernek nézte. Egy egy piros lámpánál meg meg érintette a lány arcát,és biztatta őt és saját magát is.
-Nem lesz semmi bajod,tarts ki!
Végre aggodalma felülkerekedett sértettségén. A kórházban egy ápoló segítségével a vizsgáló asztalra fektette Hyun-Aht,és az orvos vizsgálni kezdte.
Kérdésekkel bombázva Dae-Hyunt.
-Mióta eszméletlen és mióta ilyen magas a láza?
-Nem tudom -válaszolt lehajtott fejjel a férfi.
Este miután a kórházból hazaértünk,még teljesen rendben volt.
Mialatt az orvos vizsgálta a lányt Dae-Hyun zavartan nézett szerte szét ,nem akarta látni amit nem is volt szabad látnia. Zavarát az ápoló is észre vette.
-Menjen ki a folyosóra, itt a beteg már biztonságban van,vigyázunk rá!
A férfi szót fogatva odakint várta mit mond az orvos,és azon járt az esze milyen szerencse,hogy nem az orvos vizsgálta aki az éjszaka látta el a lány sérüléseit,mert nem igazán tudta volna megmagyarázni a lány hirtelen megváltozott külsejét. Idegesen járkált a fel és alá a telefonját szorongatta ,amit előzőleg ki vett a zsebéből,de még nem volt elég ereje használni. Biztos akart lenni benne ,hogy Hyun-Ahnak nincs komoly baja,utána ráér tisztázni a dolgokat.
Miután beszélt az orvossal,aki elmondta,hogy a lány nem csak a sérülése miatt került ebbe az állapotba,hanem alaposan megfázott,és teste ezért reagál így. Szörnyű lelkiismeret furdalása lett,tudta ez is az ő hibája,nem kis fájdalmat okozva neki.
A lány ágya mellett ülve bámult a semmibe,tehetetlennek és elveszettnek érezve magát. Emlékei megrohanták, sajgó szíve pedig erősen zakatolt ,ahogy ráeszmélt,a dolgok kicsúsztak a kezei közül. Óvatosan megfogta az öntudatlan lány kezét,és közben le sem tudta venni a szemét a lány sápadt arcáról.
-Minden az én hibám,képtelen vagyok helyre hozni.-sóhajtotta,majd folytatta mondani valóját,tudva a lány nem hallhatja. Mégis muszáj volt kiönteni a szívét.-Ha tudtad volna...ha tudnád mit érzek most.-nyelt egy óriásit.-teljesen hülyének érzem magam.Vak és süket is voltam egyszerre ,nem hallottam ,csak a saját kétségbe esésem hangját. Annyiszor megbántottalak pedig nem akartalak,azt hittem csak nekem nehéz. Fogalmam sem volt róla,mennyire szenvedsz mellettem és mikorra megértettem volna elkéstem. Átugrottál egy árkot és közben észre sem vetted egy hatalmas szakadékot ástál közénk.
Megfogta a lány puha ,erőtlen kezét,lágyan megcsókolta azt és a saját arcához emelte.
-Annyira szép vagy,esélyem sem maradt arra,hogy helyre hozzam!...Nem fogod elhinni,hogy már régóta érzem ezt ami lassan felemészt. Nem tudok és nem akarok nélküled élni,ha meglátlak hevesebben dobog a szívem és alig tudom megállni,hogy ne öleljelek magamhoz szorosan,és végre megértsd,te vagy a sivatagban a víz,a sötétségben a fény,a létezésemhez a levegő. Mond..mond..-remegett a hangja és szeméből könnyek szöktek elő.-hogyan élhetnék így nélküled. Olyan gyönyörű vagy minden férfi ilyen lányról álmodik.de én vissza akarom kapni a régi Hyun Aht,hogy helyre hozzam,hogy megmondhassam mennyire fontos nekem! De te esélyt sem hagytál nekem...
Nem tudott tovább beszélni már,hirtelen kitört belőle az elmúlt idők mérhetetlen keserűsége.  Dae-Hyun próbálta összeszedni magát,ami nem volt egyszerű,mert tudta barátja és a Kim család titkára bármelyik percben megérkezhet,és nem láthatják ebben az állapotban.Véget fog vetni az egésznek és maga mögött fog hagyni mindent,döntötte el végérvényesen.
Először Kang-Dae titkár érkezett meg és Dae-Hyun ő rajta töltötte ki a dühét:

-Gratulálok titkár úr,remek tervet eszeltek ki ahhoz ,hogy tönkre tegyenek! Nem semmi ,ahogy hülyét csináltak belőlem! Óriási az egész színdarabjuk,remek művet alkottak nem törődve mit fogok érezni!-ordította és Hyun-Ah felé mutatott.-Az elejétől fogva tudta ennek a lánynak az ostoba tervéről,mégsem figyelmeztetett!Most aztán végig nézheti ahogy legurul a függöny és a drámájuk megbukik! Nem játszom tovább,még akkor sem ha az apám térden állva könyörögne,akkor is itt fejezem be!
A férfi türelmesen végig hallgatta a megkeseredett fiatal mondani valóját és lehajtott fejjel kérte bocsánatát.
-Sajnálom Dae-Hyun,el sem tudja képzelni mennyire. A Kim család iránti hűségem miatt hallgattam az egészről! Fogalmam sem volt,hogy idáig fajulnak a dolgok. A kisasszony terve,volt az egész még az elnök úr is ellenezte,de Hyun-Ah meggyőzte az igazáról,mondván mind a kettőjüknek jobb ez így! Hónapokig aprólékosan tervezte,gyakorolta hogy ne essen hiba ,de alaposan elszúrta és most már nem tehetek semmit.Mindent megtudott önről és a családjáról a legapróbb részletekig,figyelve arra nehogy valamit is megsejtsen ön vagy akár a saját apja. Megakarta a két családot óvni,még akkor is ha saját magát tönkre teszi. Ő a legcsodálatosabb lány akit valaha is ismertem,hogyan szállhattam volna vele szembe és árulhattam volna el?
 Bár magyarázatát megértette de Dae-Hyun, nem fogadta el.
-Csendben cinkostársa lett inkább ennek a bajkeverőnek,akkor hát lássuk mennyit ér az ön hűsége titkár úr.-mondta most már inkább cinikusan.-Hívja fel az apósomat és közölje vele mi történt itt az elmúlt napokban,bizonyítva milyen bátor! Ja és azt se felejtse el vele közölni,hogy kiszálltam,részemről ennyi!
A titkár megértette,már nem tehet semmit,hogy rejtve maradjon az elnök előtt milyen szörnyűségek történtek itt,amíg ő a távolban meggyógyulni igyekezett,és a tegnapi incidens is napvilágot fog látni. Teljesen értelmetlen volt pénzt és energiát belefektetni,hogy eltussolják hogyan sérült meg valójában Hyun-Ah.
Meghajolt és távozott a szobából. Az ajtóba Bon Hwaba ütközött aki lélekszakadva rohant a kórházba amikor megtudta,barátnője milyen rossz állapotba került.
-Üdvözlöm. -köszöntötte az idősebb férfit aki viszonozta a szivéjességét és sietve távozott.
-Mi történt itt?-kérdezte barátját aki elébe állt mielőtt,ő megláthatná Hyuh-Aht.
-Majd később megtudod. Előtte azonban kíváncsi vagyok mennyire vagy a barátom?-Bon-Hwa értetlenkedve nézett Dae Hyunra,nem értette mire céloz.
-Szóval te ugye kedveled Hyun Aht? Mégis mennyire? Képes voltál elárulni engem ,és titokba bele is szerettél?
A fiú érezte,nem hazudhat tovább hiszen hónapok óta rejtegette mit is érez valójában barátja felesége iránt,nem is sejtve a kérdés nem erre irányult.
-Oké, rendben,nagyon megkedveltem,és nem vagyok rá büszke,de hidd el soha egy percig sem akartalak hátba döfni.Eszem ágában sem volt,hogy ellened fordítsam őt!-hangja lassan elcsuklott,de azért folytatta. -Egyszerűen megakartam őt óvni,és vigasztalni amikor te megbántottad nem törődve mit érezhet! Hát vágj pofon barátom,de én legalább nem aláztam meg és tiportam sárba a büszkeségét ahogy te tetted!
Dae-Hyun cinikus mosollyal az arcán félreállt barátja útjából és a lányra mutatott.
-Akkor tessék,átadom a lehetőséget,élj vele!-és figyelte barátja reakcióját amikor meglátta az ágyban fekvő számára ismeretlen személyt.Bon-Hwa meglepetten nézett Dae-Hyunra.
-Én aztán most fogok bedilizni igazán!Ki ez a lány?
-Hyun Ah. -válaszolt csalódottan Dae-Hyun,mert rá kellett jönnie Bon-Hwa úgy segítette és állt a lány mellett ,hogy nem sejtette valójában álarc mögé bújt. Szerelme olyannyira tiszta és őszinte volt amit ő a lány felé soha se mutatott. Fájdalmasan vette tudomásul minden kép vesztes,hiszen barátja mind végig azt a kis bohócot kedvelte,akiről ő eleinte semmibe vett. Bon-Hwa csak állt a lány ágyánál,és bámulta annak gyönyörű arcát. Amikor észhez tért ámulatából,kérdésekkel bombázta barátját,aki kénytelen volt mindent elmondani.
-Akkor most,hogyan tovább?-kérdezte Dae-Hyunt,miután az elmondott mindent.
-Még pontosan én sem tudom,de eldöntöttem ezek után nem folytatom. Értelmetlen volna, miután tisztába vagyok mit érzel Hyun-Ah iránt. Rá kellett volna jönnöm ,hiszen annyira egyértelmű volt ahogy mostanában viselkedtél. Persze én hülye észre sem vettem az érzéseidet,és miután tudtál a közöttünk lévő helyzetről,még haragudni sincs okom.-nyugtatta meg barátját,majd hozzá fűzte.-Most maradj mellette! Be kell mennem a rendőrségre.-még egy utolsó pillantást vetett Hyun-Ahra.-Vigyázz rá!Én megyek.
 Két nap után engedték Hyun-Aht haza a kórházból,ahol Dae-Hyun és Bon Hwa felváltva vigyázott rá. Még az elsővel szinte nem is beszélt a lány,addig az utóbbival sokat nevetett és nem rejtegette,jobban kedveli az ő társaságát. Érthető volt a viselkedése hiszen ezzel leplezte zavaradottságát,fogalma sem volt hogyan kéne viselkednie Dae-Hyunnal szemben. Ráadásul amióta haza ért a férfi is hűvösen viselkedett vele.
Hyun-Ah szobájába rejtőzött mint azelőtt oly sokszor ,de a találkozás elkerülhetetlen volt. Összeszedte minden bátorságát,és bár még nem volt a régi formájában,felpattant az ágyáról és a nappaliba indul,közben az orra alatt dünnyögött.
-Miért is bujkálok én a saját házamban? Nem vagyok én bűnöző!
Dae-Hyun a nappaliban ült, ám amikor meglátta a lányt felált és tapsolva elindult felé.
-Gratulálok,hatalmas alakítás volt! Oscar díjat érdemelnél annyira csodásan játszottad a rút kiskacsa szerepét!
Hyun-Ahnak sem kellett több ,haragját a férfire zúdította.
-Áh,szóval szerintem a te alakításod az jobb volt az enyémnél százszor! Tudtad jól hogyan kell a sárba tipornia egy naiv kis hülye érzelmeit,aki csak segíteni akart.
Dae-Hyun egészen közel hajolt a lányhoz,aki ettől láthatólag zavarba jött,mert próbálta a férfi tekintetét elkerülni.
-Ne add az ártatlant,te fondorlatos kis dög! Naiv..nevetnem kell! Végig tudtad hogyan kell manipulálni az embereket,és mindenkit a saját oldaladra állítottál. Az apám,a barátaim és én is elhittem,törődésből és nem számításból vagy mellettünk,irtózatos lelkiismeret furdalást okozva mindannyiuknak. De most lebuktál,és még most is képes vagy belém marni.-és már nem bírva indulataival megragadta a lány vállát és erősen megrángatta,mert az nem akart a szemébe nézni.-Néz most az egyszer rám és légy őszinte velem,mond el mi a fenét is akartál ezzel. Azt hited rólam ,hogy egy szörnyeteg vagyok?
Hyun-Ah fájdalmában kiáltással válaszolt.
-Eleinte csak hittem ,de most már biztos vagyok benne,...az vagy!
Vitájukat egy ismerős hang szakította félbe hirtelen.
-Uram atyám! Mi folyik itt!Ég a fejetek fölött a ház és ti benzinnel próbáljátok meg oltani a tüzet!
A két fiatal a bejárati ajtó felé fordultak,ahol,Nana dada állt karba tett kézzel,dühösen szikrázó szemekkel.
-Dadus. -rohant hozzá Hyun-Ah és magához ölelte.-jó,hogy itt vagy.
Az öreg hölgy még mindig tajtékzott.
-Már kintről hallottam a kiabálásotokat. Teljesen megőrültetek,így kell fogatni a vendéket? Segítsetek inkább! Teljesen elfáradtam ezen a hosszú úton,nem való ez már nekem.-rázta meg a fejét.Hyun Ah és Dae Hyun teljes összhangban tudták hogyan kell az adott helyzetben viselkedniük. Segítettek a dadusnak beljebb menni és amíg a férfi a csomagokkal foglalkozott addig a lány hellyel kínálta és teát készített a váratlan vendégnek.
Nana dada kényelembe helyezte magát,de nem sokáig türtőztette magát,hiszen fontos dolog volt amiért megtett ekkora utat.
-Nos gyertek ide velem szemben,hogy mind a kettőtöket jól lássam.
Szót fogadtak,mindketten leültek,egymás mellé,és indulataikat kicsit félre tolták.
-Nos épp látogatóban voltam a nénédnél kislányom.amikor a titkár úr felhívott ,hogy tájékoztasson minket mi is történik,Seoulban. A szerencse az ,hogy nem az apád vette fel,az ő állapotában nagy baj is történhetett volna. Ezért én utaztam ide,helyre hozni a dolgokat,miközben a nénikéd ebben a percekben próbálja az apádnak elmondani mi folyik a tudtán kívül. Sejtem,hogy perceken belül felfog hívni benneteket,tisztázni a történteket. Tehát nagyon jól figyeljetek arra amit most mondani fogok nektek.-dőlt hátra az idős nő és elmerengve folytatta.-Az élet kegyetlen játékot játszik veletek ,tudom nem egyszerű egyikőtöknek sem. De együtt szálltatok be a sorsotok hullámvasútjába,ami felfele döcögve haladt,de most megállíthatatlanul száguld lefelé. Végig egymás mellett voltatok de nem kapaszkodtatok egymásba,hogy a sebességtől való félelmeitek semmisé váljon,és bár közel voltatok ,a másik segélykiáltását mégsem hallottátok meg. De önszántatokból vágtatok bele,és remélem tudjátok ,ebből a vasútból csak a végén szállhatok ki,mert ha most a lejtőn teszitek azt akkor akik veletek utaztak,azok is megsérülnek. Nézzétek,én már öreg vagyok és sok mindent nem tudok,de egyvalamiben biztos vagyok ,az idő, ha hagyjátok segít helyre hozni a hibákat,ha ti is úgy akarjátok. Adjatok egymásnak időt,és figyeljetek egymásra,csináljátok végig együtt amit elkezdtetek,hogy ne essen senkinek bántódása.
Dae Hyun és Hyun Ah egymás szemébe néztek,megérintette őket amit a dada mondott,és megértően,mosolyogva bólintottak.
-Úgy lesz.-mondták szinte egyszerre.
-Úgy látom megértetettek.-és fáradtan nyújtózott egyet a Dada.-Most már csak arra kell összpontosítanotok hogy amikor elutaztok a hétvégén Japánba az utasításaim szerint együtt fejezzétek be az egészet.-aztán Hyun-Ah felé fordult és megkérte hogy mutassa meg a szobáját mert elfáradt és leszeretne pihenni.
Hyun-Ahnak és Dea-Hyunnak elég volt a fennmaradó idő utazásuk előtt hogy az alaposan megbonyolított dolgokat szépen rendbe tegyék. Együtt bementek a rendőrségre,Hyun-Ah vallomást tett a támadásról és közben az is kiderült hogy a férfi aki megtámadta mentálisan teljesen zavart volt. Így sem Park Hee-Young sem ő nem volt tovább veszélyben,hiszen egy újabb támadásnak esélye sem volt. Nene dada jelenléte elég volt ahhoz hogy a házukba csend és nyugalom költözzön.Viszont amiről Dea-Hyunnak fogalma sem volt Park Hee-Young és Hyun-Ah megbeszéltek egy időpontot mert a fotósnő szeretett volna találkozni a lánnyal.

A kis kávézóba Hyun-Ah pontosan érkezett,ahol Park-Hee-Young már az asztalnál ülve várta. Mikor meglátta a lányt felállt az asztaltól és intett neki. Udvariasan köszöntek egymásnak és Hyun-Ah leült. Szeme sarkából félelemmel nézte a nő rideg arcát,érezte alattomos szándékát és azt is sejtette hogy csak a saját érdekében hívta őt oda.
-Reméltem hogy eljössz Hyun-Ah. Most hogy így megváltozott a helyzet és szörnyetegből szépséggé változtál a helyzet is egész más lett.-a lány még mindig csendben figyelte mire is akar kilyukadni Hee-Young.-Ha azt hiszed ezzel a külsővel el tudod varázsolni Dea-Hyunt,hogy rólam elfeledkezzen nagyon nagyon tévedsz! Az utóbbi napokban is többször beszéltünk telefonon.-hazudta.-Ami arra utal hogy még mindig erősen kötődik hozzá.-Szebb és okosabb vagyok nálad és te is tudod neki ilyen nőre van szükség,hogy mellette legyen.
-Akkor most mit vársz tőlem?-kérdezte Hyun-Ah miközben idegességében a körmét piszkálta.
-Egy ígéretet.Hogy miután visszatértek Japánból szó nélkül aláírod a válási papírokat.-bár Hyun-Ah nem hitte el minden szavát a nőnek abban az egyben szinte biztos volt hogy Dea-Hyunnak az életében még mindig fontos szerepet töltött be beszélgető társa. Mivel nem volt teljesen tisztában azzal hogy a férfi mit érez iránta,ezért hát fájjó szívvel de megígérte.
-Tudni kell elválasztani az érzelmeket az üzlettől. Én ezt tapasztalatból tudom.-mondta kissé kemény hangon Park Hee-Young.-Ja és még nem mondtam! Köszönöm hogy megmentetted az életemet.
Hyun-Ah a kávéházból kilépve fellélegezhetett mert a találkozó nem volt annyira szörnyű mint ahogy gondolta. A saját megnyugtatására elismételte újra és újra:
-Ez így helyes. Hiszen elejétől fogva ezt akartam.Így nem sérül meg miattam senki.

Szombat késő délután érkezett Dea-Hyun és Hyun-Ah repülőgépe Japánba. A Tokiói reptéren ,egy sofőr várta őket aki egyenesen Masamune úr birtokára vitte őket. Meg sem álltak Yokohamáig,mivel mint megtudták az igazgató nem szereti a nyüzsgő nagyvárost ezért vidéken élt családjával együtt.  Amikor megérkeztek mesés látvány fogadta őket. A villát körbe vevő hatalmas kert számtalan cseresznyefája épp kinyitni készült apró bimbóit. Az alattuk elterülő virágszőnyeg tengerként hullámzott a tavaszi szellőben. Hullámokat csak egy egy örökzöld cserje törte meg.
Hyun-ah az autó ablakából ámultan figyelte,miközben Dae-Hyun le sem vette róla a szemét egész úton. Teljesen úgy viselkedett a lány ahogy egyetlen kirándulásuk alkalmával,és a férfinek ez most eszébe jutott. Sóhajtott egyet,majd ő is kitekintett az ablakon,mert amit a szeme látott fájdalmat hozott a szívében. A villa elé érkezve egy fiatal lány rohant feléjük miután mind a ketten kiszálltak az autóból. A lányon egy kopott farmernadrág és egy kockás ing volt. Teljesen úgy nézett ki mint egy amerikai farmer lány, japán külsővel.
-Kérlek,ne haragudjatok.-mondta lihegve.-Apa az orromra kötötte hogy várjalak benneteket,de közbe el kezdett elleni a kedvenc kancám és nem mentek simán a dolgok. Bocs hogy elkéstem.-a térdére hajolt,kezével megtámasztva saját magát,látszott rajta nagyon igyekezett. Hyun-Ah a lányhoz,közel lépet,leguggolt hozzá és megkérdezte:
-Jól vagy?
-Kösz most már igen.-egyenesedett ki a lány.
-És milyen a kiscsikó?-állt fel most már Hyun-Ah is.
-Gyönyörű. Jaj ne haragudjatok be sem mutatkoztam.Ayaka Masamune a nevem és nagyon örülök hogy a házunkba vendégül láthatunk titeket.-mellettük a sofőr várta a további utasításokat amik nem is várattak sokáig magukra.
-Kai! Légyszíves segíts kiszedni a bőröndöket és bevinni a házba.-időközben két szolgáló is csatlakozott hozzájuk akiknek Ayaka szintén utasítást adott:- Kisérjétek be vendégeinket,mutassátok meg a szobájukat és gondoskodjatok róla hogy egyenek valami finomat addig amíg apa haza nem érkezik.-aztán Hyun-Ahhoz és Dea-Hyunhoz fordult.-ne haragudjatok,de nekem is szükségem van egy zuhanyra és tiszta ruhára.Később találkozunk!
Aztán ki tudja miért nem a bejárat felé vette az irányt hanem a kert felé indult el. A két fiatal követte a szolgálókat és bementek a villába. Maga az építmény is ugyanolyan gyönyörű volt,mint az azt körülvevő kert. A múltszázadot felidéző stílusú,tágas helységek hatalmas ablakokkal,amik óriásként ügyeltek arra,hogy a  helységek elég világosak legyenek egész nap. Az egyenes folyosókon áthaladva sorfalként álltak a szebbnél szebb porcelán vázák,tájakat szamurájokat,gésákat,ábrázoló festmények,amik arra hivatottak,hogy emléküket az idő pora ne tüntethesse el nyomtalanul. Hyun-Ah  a szolgálók ruháját nézegette.Imádta ezeket a színpompás kimonókat.Végül megálltak egy ajtó előtt és az idősebbnek látszó nő így szólt:
-Megérkeztünk.-elég rossz Koreai kiejtéssel. Hyun-Ah és Dea-Hyun egymásra néztek. Majd Hyun-Ah megkérdezte:
-Ez melyikünk szobája?
-Mind a kettejüké.-és értetlenkedve Hyun-Ah kérdésén folytatta.-Ha sikerült felfrissülniük kérem szóljanak.Chiyuki addig itt marad az ajtójuk előtt.-mutatott a fiatal lányra. Majd kinyitotta a szoba ajtaját és intett a fiataloknak hogy fáradjanak be. Hyun-Ah ment elől Dea-Hyun utána,furcsa arckifejezést vágva mert már fejében előre látta a lány reakcióját a kialakult helyzetről."Ők ketten egy szobába?Hát ez nem lesz semmi." Miután a bőröndök is megérkeztek a komornyik jóvoltából végre kettesben maradtak. Épp ahogy sejtette Dea-Hyun Hyun-Ah teljesen kétségbeesett arccal sétált fel is alá a szobában. A szoba hatalmas,tágas ablakokkal megvilágítva adták tudomásul ,a következő éjszakákat kénytelenek lesznek együtt tölteni. Hyun-Ah járkálás közben a kezét tördelte és kereste a kiutat szorult helyzetéből,de mivel fogalma sem volt a megoldásról még idegesebb lett.
-Mégis,most mihez kezdünk?-fakadt ki végül.-Én nem maradhatok együtt veled ebben a szobában,ez lehetetlen.
-Ne felejtsd el itt mindenki úgy tudja mi valójában házasok vagyunk,ezért természetes,hogy egy szobán kell osztozzunk. Ha pedig te nem akarsz itt maradni velem az elég gyanús lesz mindenkinek.- még jobban felhergelve a lányt.
-Te teljesen megőrültél!-lobbant fel még jobban a lány dühe.-eszem ágában sincs itt tölteni veled együtt az éjszakát! Különben is ha nem veted volna észre ebben a szobában egyetlen ágy van. Hogyan fogunk aludni?
A férfi közelebb ment a lányhoz,megfogta a két vállánál és megállította ideges járkálásából.
-Figyelj rám jól.-kérte.-Nem kell aggódnod semmi olyasmi nem fog történni ebben a szobába amit te nem akarsz. Tudod ahogy a dadus is mondta,együtt kell végig csinálnunk,de én most hallom a kétségbeesett hangodat,és nem engedem,hogy emészd ez miatt magad. Majd én a padlón alszom,csak,hogy megnyugodj.
-Rendben.-Hyun-Ah ránézett a férfire és bólintott.
-Rendben-válaszolt és bement a fürdő szobába.
A lány percekig a mosdóra támaszkodott majd a tükörbe visszanéző arcot bámulta.
-Na most aztán nagy bajban vagy te ostoba!

A délután hátra levő részét miután ettek, a kertben töltötték. Együtt sétáltak megfeledkezve gondjaikról ..A férfi nem tudott betelni a lány szépségével, erősítvén benne a tudatod...nem lesz egyszerű elengedni őt miután hazatérnek. Sétájuk közben megérkezett.Ayaka is és ismételten elnézést kérve elrabolta Dae-Hyun mellől Hyun-Aht. A friss jövevényt mentek megnézni. A férfi elkísérte őket a lovardáig,és egy padra leülve figyelte ahogy a két lány a futtatóban odamegy minden egyes lóhoz és ahogy egyenként megsimogatják őket. Hyun-Ah hófehér ruhájával játszadozott a szél,meg meg lengette azt,majd a lány hajába borzolva szökött tovább. Dae-Hyun csak ült ott és nézte. Arca minden érzését elárulta. Szemei szerelmes csillogással volt tele,csak az nem vett észre belőle semmit akinek mind ezt köszönhette. Hyun-Ah rá- rá nézett,majd mosolyogva fordította el arcát a lovak felé. A férfi ábrándját egy gyerek hang szakította félbe.
-Halihó-huppant le mellé a padra egy kb. tizenkét év körüli fiú.-Klassz jószágok mi?
-Azok.-válaszolta a férfi.
-Te ugye apa egyik vendége vagy?
-Igen az. A nevem Lee Dae -Hyun. Téged hogy hívnak?-kérdezte és a fiú felé nyújtotta üdvözlésként a kezét. A fiú fogadva az üdvözlést ,ő is bemutatkozott.
-Születésemkor az Usami nevet adták nekem ,de azóta inkább az idegesítő kis görcs illetve,levakarhatatlan pattanás neveket használják helyette,ami híven tükrözi ellenállhatatlan személyiségem valódi mivoltát.
Dae-Hyun mosolygott majd megborzolta a fiúcska haját.
-Helyes kölyök vagy! Csak túl szemtelen.
-Akkor hát érted miért hív a nővérem így. Klassz csaj nem?-és Ayakára mutatott.-Kár hogy a seprűjét most éppen elhagyta.-azután szinte levegőt sem véve folytatta-Az a másik bombázó a te nőd?
-Aha! A feleségem Hyun-Ah.-válaszolta a fiútól átvett stílusban a férfi.
-Mázlista. Az én álmaim is ilyen csajokkal vannak tele,de aztán felébredek és lekölyköznek majd meghívnak egy fagyira....Na mindegy.-legyintett.-miattam nem kell aggódnod,nem fogom lecsapni a kezedről. De ahogy elnézem a fejedet és ahogy titokban figyeled,egyre jobban az az érzésem őneki fogalma sincs róla mennyire bele vagy esve. Ha az én nőm lenne,mindennap elmondanám neki, hogy mennyire szeretem és úgy kényeztetném akár egy istennőt. Hidd el nekem ha te nem teszed akad majd valaki más aki megteszi helyetted!-Dae-Hyun döbbenten nézett a srácra.
-Honnan veszed te ezeket a dolgokat?
-Azért amiért csak egy kamasz vagyok sok dolgot láttam már,és ostoba sem vagyok. Ráadásul van egy bátyám aki már elég sokszor mesélt ezekről a dolgokról. Ő az egyetlen aki férfiként kezel ebben a családban,csak az a kár hogy most külföldön van.-mondta most már szomorúan Usami. Azután felpattant .-Megyek mert apa mindjárt itthon lesz,és ha meglátja,hogy veled fecsegek tanulás helyett leveszi a fejem! Vacsoránál találkozunk.-intett,majd elviharzott.de amit mondott azt ott ragadt Dae-Hyun gondolataiban,megmérgezve a délután kellemes hangulatát.


Miután Masamune úr is megérkezett ,a vacsora asztalnál miközben étkeztek,békésen beszélgetett egymással a vendégek és vendéglátói. Az idős úr levetve magáról üzletemberhez illő stílusát,régi ismerősként megosztotta a két fiatallal a mindennapjairól szóló történteket,nem rejtve mennyire rajong családja összes tagjáért.
-Örömmel vettem tudomásul,hogy még távol voltam megismerkedtetek családom egyik felével.-nézett Dae Hyunékra.-Remélem amíg a házamban vagytok jól fogjátok magatokat érezni,én és itt mindenki gondoskodni fog erről. Bár azt nagyon sajnálom,hogy a feleségem nem tudott időben hazautazni.mert már nagyon szeretett volna benneteket látni.-mondta az öreg úr,és egy adag ételt emelt a szájához
-Még jó..-vágott közbe Ayaka.-mert miután hazajöttél Koreából egyfolytában Hyun-Ahról áradoztál. Fogalmam sem volt miért,hiszen ahogy mesélted nem is láttad őt rendesen,hiszen a szemüveged eltört.De most,hogy megismertem őt teljesen megértem.-nézett mosolyogva Hyun-Ahra.
-Ne érts félre fiam.-fordult most Dae-Hyun felé Masemune úr.-téged is első perctől kezdve kedvellek,de a feleséged bája mindenkit egyből lenyűgöz.
-Ezzel egyet értek én is.-mondta teleszájjal Usami.-Sőt lemerem fogadni ha hazajön holnap Atsuya őt egyenesen rabul ejti.
-Szemtelen kölyök.-lódította kicsit fejbe neveletlen fiát Masamune.-Igazán ne figyeljetek rá,nem úgy gondolta.
-De pontosan.-dünnyögte a fiú az orra alatt.-ismerem a bátyám ízlését,nem vagyok hülye.
-Visszatérve a feleségemre ,őt is hamarosan megismerhetitek ,bár tegnapra vártuk, de egy váratlan vihar végett nem tudott felszállni a gépe.-terelte el a szót a házigazda.
-Miért, merre van?-kérdezte most Hyun-Ah,aki idáig Dae-Hyunnal csendben figyelte az eseményeket.
-Valami isten háta mögötti szigeten jótékonykodik szokásához híven,elkötelezve magát egy segélyszervezetnél.-morogta kissé dühösen házigazdájuk.-Most is csak azért jön mert végre hazajön a legidősebb fiam és persze azért,hogy benneteket lásson.-mutatott Dae Hyunra..
-Önzetlen dolog másokon segíteni,csodálatos nő a felesége Akito úr.-hajtotta le tisztelete jeléül Dae-Hyun a fejét.
-Tudom.De ilyenkor mindeninek annyira hiányzik,nekem a legjobban. Na de vidámabb témával folytatom..-mosolygott.-holnap estére fogadást tartunk Atsuya fiam és az üzletünk megkötésének tiszteletére. Jó pár üzlet felem is itt lesz.Remélem szívesen részt vesztek rajta ti is.-és ismételten Dae-Hyunra nézett,mire ő bólintott.
-Természetesen.-A vacsora többi részén már semmi említésre méltó nem történt.


A hold kifli alakjával ,és több ezer csillag fényével beköszöntött az éjszaka. Házaspárunk ismét szobájuk csapdájában vergődve találták magukat. Furcsa viselkedésükkel ismerték el egymásnak,bizonytalanságukat. Nem tudták pontosan ,hogyan kezeljék az adott helyzetet.Végül Dae-Hyun megtörte a csendet,felülkeveredve zavarán.
-Menj előbb te zuhanyozni,majd én addig megágyazom magamnak a földön.
-Rendben.-fogta meg Hyun-Ah kisebbik bőröndjét és eltűnt a fürdő ajtaja mögött. A férfi szíve hevesen zakatolt,figyelmeztetve az adott körülmények között nem lesz könnyű kordában tartani a lány iránti érzelmeit. Gyorsan levette szobájuk egyetlen ágyán lévő paplanok és párnák egyikét és nekilátott alkalmi fekhelye készítésének,várva hogy a lány elkészüljön .De akárhogy igyekezett is megfeledkezni félelmeiről,az hogy kettesben egy szobába tölti szerelmével az éjszakát,nyugtalanná tette. Most ő kezdett idegesen fel alá járkálni a szobában ,nem is sejtve hogy eközben Hyun-Aht a fürdőben hasonló kétségek gyötrik. Majd végül kinyílt a fürdő ajtaja, de a lány nem jött ki csak a törölközővel eltakart fejét dugta ki.
-Bocs-.mosolygott zavartan.-Tudom,hogy hülyén fog hangozni,de azt hiszem otthon hagytam a pizsamám. Kölcsön adnád az egy ingedet éjszakára?
A férfi is elmosolyodott,majd elővett a bőröndjéből egy fehér inget és odanyújtotta a lánynak.
-Tessék. De csak erre a pár éjszakára,azután kérem vissza.-Hyun-Ah ismét eltűnt,ám amikor újból feltűnt Dae-Hyun majdnem teljesen elvesztette a fejét. A lány hosszú még vizes haja zuhatagként borultak a két vállára,megtörve tőle kapott inge  hófehér vonalát. A ruhadarab kissé nagy volt rá,ezért Hyun-Ah  mind a két ujját feltűrte. De abból amit a legjobban elfedni szeretett volna viszont alig takarta. A szobába bár a villany nem égett, de az ablakon beszűrődött holdfény láthatóvá tette nőies vonalát. Dae-Hyun hirtelen elfordult ,próbált úgy tenni mintha teljesen közömbös lenne a látványtól,de nemigazán sikerült neki,ezért gyorsan bement a fürdőbe és behúzta maga mögött az ajtót. Neki támaszkodott a falnak és magában suttogta.
-Ez így nem fog menni,a fenébe is. Most mi a francot csináljak?-Remélte hogy a zuhany hideg cseppjei,észhez fogják téríteni,és mikor vissza megy a  már ismét higgadt tud lenni. Megtörölközött,felvette pizsamáját és vesztére visszament a szobába. Hyun-Ah a fésülködő asztalnál szárította a haját,és annak zajától nem hallotta ,hogy a férfi ismét ott van. Dae-Hyun lassan közelebb ment hozzá és közben figyelte ahogy a lány ujjai közé véve haját igyekezett megszárítani azt. Újra és újra minden egyes mozzanat amit a lány végzett egyre jobban izzította a tüzet a Dae-Hyun szívében. A férfi csak állt szótlanul,félt megszakítani ezt a pillanatot a hangjával. Ám a lány nemsokára észre vette őt,és lekapcsolta a hajszárítót és gyorsan az ágyába rohant, alaposan betakarózott,de sejtette elkésett.
-Ne haragudj.-nézett Dae -Hyunra,miközben térdeire hajtotta fejét.-nem gondoltam ,hogy ilyen gyorsan végzel a fürdéssel.
-Nincs miért bocsánatot kérned,nem történt semmi,.-és közben elindult a lány felé,akinek szemei a szoba sötétjében lámpásként csillogott. Dae-Hyun megsimogatta Hyun-Ah fejét és megnyugtatóan mosolygott.-Most van az első éjszakánk amit egy szobában  töltünk ,természetes vannak olyan dolgok amik zavarhatnak.-Majd a lány vállára mutatott.-Fáj még a sérülésed?
-Á már észre sem veszem.-nyugtatta meg az érte aggódót.-De most már aludni szeretnék,kérlek pihenj le te is.-azzal lefeküdt a párnájára és elfordította a vágyakozó férfi felől arcát. Dae-Hyun is lefeküdt,de nem jött álom a szemére. Hallotta a lány minden egyes lélegzetét,amitől szíve újra és újra mozdonyként zakatolni kezdett.Először csak takaróját,majd később a párnáját is a fejére húzva próbált nem oda figyelni a tényre,hogy szerelme tőle egy karnyújtásnyira van,és mivel úgy gondolta lány már alszik felé fordult. Időközben a lány álmában ugyanígy tett,és Dae-Hyun ahogy  merengve nézte,lassacskán elnyomta őt is az álom..


-A hajnali napsugarak váltották fel az álomittas hold meggyengült fényét,és Hyun-Ah a félig nyitott ablak előtt állt. Dae-Hyun erre a látványra ébredt,és bár még fáradt szemeit alig bírta nyitva tartani,most még pislogni is alig mert,félve attól,hogy amit lát hirtelen köddé válik ,ha újra lecsukja a szemét. Felkelt,felvette takaróját és odament a lányhoz és belebugyolálta őt.
-Még a végén megfázol.-súgta a hozzá hajolva-Miért keltél fel ilyen korán?
-Nem szerettem volna ezt a látványt elszalasztani .-válaszolta Hyun.Ah és a fejével kifelé bólintott.-Nézd ,hogy játszik a napsugara a cseresznyefák ágai között.Úgy kukucskál ki mint a bújócskázó gyermek  az ablak csipkefüggönye mögül, rád mosolyogva, azt gondolva ő lát téged,de te nem láthatod őt. Ez az érzést gyerek korom óta imádom,mert eszembe juttatják azoknak a reggeleknek a hangulatát,amit anyával együtt töltöttünk. Az ő arca is ugyanilyen ragyogó volt amikor kinyitottam a szemem.-Dae-Hyun csendesen hallgatta aki most először mesélt az édesanyáról.
 -Végül még soha nem mondtad el mi is történt vele?-kérdezte kíváncsian a férfi.
-Nyolc éves voltam és azon az ostoba reggelen arra ébredtem ,hogy anya és apa vitatkoznak,aztán  a becsapódó ajtó hangjára emlékszem.....Majd végül apa arcára miután a telefonba közölték,hogy anya autóbalesetben meghalt. Mert miután elrohant otthonról és a könnyeitől nem látta az utat,egy szakadékba hajtott.-Fejezte be lehajtva szomorúan a fejét a lány.-Na, de  mennem kell. -törölte le könnyeit saját arcáról Hyun-Ah.-Ma rengeteg dolgom van és Ayaka vár rám.-Majd kikerülve a  férfit a fürdőszobába ment ,hogy felöltözzön.



A napot ameddig Hyun-Ah Ayakával az esti eseményre készülve töltötte,addig Dae-Hyun Masamune úrral közös horgászattal múlatta az időt,a közeli tónál. Mivel ő is nagyon szeretett pecázni,ezért ez az elfoglaltság segített neki elterelni a gondolatait ami mostanában mindig Hyun-Ah körül forogtak. Miután délután,még a lányoknak se híre sem hamva nem volt,így Dae-Hyun magára maradva igyekezett szalonképessé tenni magát az esti fogadásra. Lezuhanyzott,felvette fekete öltönyét,és elindul a társalgó felé,ahová már néhány vendég megérkezett. A folyosón igyekezetében Usamiba ütközött.
-Á,bocsi,de rohannom kell!-lihegte a fiú.-Fontos dolgot kell elintéznem.
-Mi volna az?-kérdezte tőle a férfi.
-Á semmi érdekes!-legyintett huncut arccal Usami.-csak nem szeretnék ott lenni amikor a szakácsunk észre veszi,hogy valaki félig megdézsmálta az ünnepi tortát. Te pedig nem láttál engem !-parancsolta és tovább futott. Dae-Hyun a fiún még mindig mosolyogva lépett be a hatalmas terembe,ahol már legalább harmincan voltak. Üzlet emberek és asszonyok,Masamune úr barátai ,akik szemlátomást jól érezték magukat. Miután észre vette az öregurat hozzá sietett,és aggodalmas hangon kérdezte:
-Nem tudja merre merre van Hyun-Ah?
-Ne aggódj.Ayakával együtt készülnek ,valami meglepetéssel. Fogalmam sincs mire,de a lányomat ismerve ,nem kis dolog lesz az biztos.
De ez Dae-Hyunt egyáltalán nem nyugtatta meg,hiszen egész nap nem láthatta Hyun-Aht. Feszülten körbe nézett a teremben hátha közben már megérkezett a lány. Ekkor megragadta Masamune úr a karját és egy másik férfihez vezette őt.
-Hadd mutassam be a fiamat,Atsuya Masamunét.-mutatott az előttük álló magas jóképű japán férfira.
-Igazán örülök a,hogy megismerhetlek,az én nevem Lee Dae-Hyun ,az édesapád új üzlet fele vagyok.
-Tudom.-válaszolta és Atsuya és kezet nyújtott.-Az apám minden üzlettársával úgy bánik mint a családtagjával. Persze ez nem mindig jelent jót,mert velünk is mindig szigorú.
-Ti csak ismerkedjetek meg jobban hiszen holnaptól üzlettársak vagytok! Nekem foglalkoznom kell a többi vendéggel is.-hagyta őket ott az öreg úr. Már jó ideje beszélgettek,főleg az  üzletről amikor Dae-Hyun arra lett figyelmes ,hogy a teremben elhallgatva a tömeg és egy irányba néz. A teremben a lámpák fénye halványodni kezdett és az ajtón Ayaka lépett be.
-Kedves vendégeink!-kezdte mondanivalóját.-engem ért a megtiszteltetés,hogy ma este egy táncot előadva szórakoztassam önöket. Egyúttal  hagy üdvözöljem hazatérő bátyámat. Aki ehez társamul szegődött ma estére,hadd mutassam be önöknek Hyun-Aht.-és az ajtó felé mutatott. Dae-Hyun megdöbbent arccal nézte feleségét ahogy ott állt, Ayakával összhangban ,hagyományos japán női ruhába öltözve, feltűzött hajában virágfüzérrel,igazán elragadó volt.Lassan felhangzott a zene ,és ahogy a múltban a gésák,megállítva az idő múlását,ragadták magukkal nézőik csodálatát. Lassú kecses mozdulatokkal idézték fel a múlt hangulatát,. Miután véget ért a két lány produkciója a teremben ismét felgyulladtak a lámpák és a hálás közönség megtapsolta őket.  Dae-Hyun a mellette lévő férfire nézett,aki le sem vette Hyun-Ahról a szemét,az arcára volt írva a lány teljesen rabul ejtette őt. Ekkor tudatosult benne ,Atsuya személyében  igazi vetélytársat kapott.